Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-03 / 1. szám
VIII. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1934. JANUÁR 3. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előfizetési és hirdedési dijak HORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. Kéziratot nem adunk vissza. rm — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP — ff? KISKUNSÁG. KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A „K I S- K U N- H A L A S I GAZDAKÖR“ HIVATALOS LAPJA. FELELŐSSZERKESZTÖ : Dr. KOZICS ZOLTÁN. ===== FŐMUNKATÁRS: FÜLÖP SÁNDOR. ===== LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 iillér. m Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér; Ítéleteknél 50 fillér. Felkérjük lapunk barátait, hogy a mennyiben lapunkból mutatványszámot óhajtanak, szíveskedjenek e czélból a szerkesztőségi irodához — Horvát Gyula ur üzlete — fordulni. Boldog uj esztendőt! Mily könnyen elröppen e három szó az ember ajakáról! Minden egyes esztendőnek alkonyán s egy- egy újnak a küszöbén e három szóba foglalt kívánsággal üdvözlik egymást az emberek az egész föld kerekén, palotákban és kunyhókban egyaránt, s a milyen — szinte kivételt nem ismerőén — általános, ép oly szép és megin- inditó e szokás. Boldog uj esztendőt!. .. Hát nem erre várnak, nem ez után epednek egyes emberek ép úgy, mint községek, államok, minden rendű és rangú intézmények e világon ? És miért ? Mert minden, a mi földi, nemcsak a térnek, de az időnek is szűk határai közé van szorítva. Mindennek hivatása itt alant: a fejlődés, sorsa tehát: a változás. Ennek a törvénynek van alávetve életünk is. Az emberi életben pedig a változásnak s igy közvetve a fejlődésnek is két főrugója van. Az egyik: elégületlenség a múlttal szemben, tehát bizonyos fájó, bánkódó érzés' akár a sors mostohasága felett, akár saját hibáink, mulasztásaink keserű tudata miatt. A másik: hit a jövőbe, tehát bizonyos felemelő, édes, biztató érzés, egyrészt a kedvezőbb sorsra jutásból, másrészt a magunk jóratörekvéséből merített reménytől sugallva. Vedd ki e két rugót az ember egyéni avagy társadalmi életének a gépezetéből — s megszűnik a változás, de elzárva marad egyszersmind a fejlődés útja is. Ám ez nem élet volna többé, hanem halál. Működjenek azért e rugók. Nem rombolni, nem elerőtleniteni kell hát ezeket, hanem folyton ébren tartani, sőt fejleszteni. Minél érzékenyebbek lesznek azok a rugók, annál inkább elősegíthetik és biztosíthatják az egészséges fejlődést. S mert erre az időnek változásai között küiönösen az uj év nyújt alkalmat, hadd hangozzék azért most és a jövőben is minden évfordulati napon az üdvözlés : boldog uj esztendőt! Hadd huzzuk fel e kívánsággal, mint egy kulcscsal, évről évre az emberi élet gépezetének kerekeit, rugóit! Csak egy a baj. Az, hogy sokan elégnek tartják e három szónak szóban vagy Írásban való tolmácsolását, de arra már nem igen igyekeznek, hogy annak valósításához erejük és tehetségük mértéke szerint maguk is hozzájáruljanak. Hányán vannak, kik az év első napján még mosolygó arczczal köszöntik ez üdvözléssel felebarátjukat s már másnap azon törik fejőket, hogy mivel zavarhatnák meg ugyanannak lelki békéjét, élete nyugalmát ? Hányán vannak, kik a Szilveszter-est borongó hangulatában a „nem boldog a magyarw-féle keserű ki- fakadások után pillanatra felbuzdulva, nemesebb törekvésre tüzelődnek s ez alapon bízó reménységgel ürítik poharukat úgy a szőkébb körű köznek, mint a hazának is javára, jövő boldogulására — s már másnap ugyanazok megfelejtkeznek arról, hogy nemcsak kívánni, de munkálni is kellene annak a köznek, annak a hazának — a boldog uj esztendőt. Mily könnyen is elröppen ez a három szó az ember ajakáról ? ! E mi kis lapunk is ezzel az üdvözléssel köszönti e napon olvasóit s mind e városnak lakóit, a kiknek javáért kiván élni, munkálkodni. Ennek újévi kívánsága azonban nemcsak az udvariasság ténye, hanem programm is. Mert e lapnak hivatása az, hogy olyan szerv legyen a város társadalmi életének a gépezetében, mely ennek rugóit folyton ébren tartsa, fejleszsze, azután meg irányítsa, szabályozza is. E hivatásához képest kell, hogy ez a lap a mai évfordulati ünnepen is magukba szállásra hívja fel mindazokat, kik e város érdekeit szivükön hordva, meglátják és megértik azon okokat, körülményeket, melyek miatt városunk
