Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-29 / 17. szám
1903. I. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. április 29. és igy e törvényjavaslat világos rendelkezése értelmében kötelessége lett volna a kormánynak az, hogy 1898. deczember 31-ike előtt törvényt alkoson az önálló intézkedési jog alapján, úgy a mint azt 1867-ben Deák Ferencz maga kontemplálta, t. i. önálló vámterülettel. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) E helyett ideiglenes rendelkezés tétetett, de még az 1899 . IV. t.- cz.-ben is a mely már a formulák korát jelzi, világosan ki van mondva, hogy „törvényhozásuk utján intézkedhetnének és vámvonalak által szabályoztathatnák kereskedelmi ügyeiket; s a magyar korona országaira nézve az önálló vámterület jogállapota állott elő“. ügy tanultam és a gyakorlati élet mutatja, hogy az ón jogomnak csak akkor van értéke, harettleges jog nem pedig csak papirosra írott ma- laszt. Hiába, t. törvényhozó testület, a törvényekbe lefektetett elv, ha annak gyakorlati értéket nem tudunk, vagy nem akarunk szerezni. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig a mostani t. kormángy, különösen a mniszterelnök ur, elődjeivel szemben homlokegyenest ellenkező elvet követ az önálló vámterület kérdésében. Nevezetesen a volt miniszterelnökök és volt kormányok és az akkor hátuk mögött ült túloldali t. képviselő urak mindnyájan ismételten kijelentették nyilvánosan is, hogy bár ez idő szerint nem tartják megvalósíthatónak az önálló vámterületet, mert agályaik vannak annak eredménye iránt, mégis kötelességüknek tartják előkészíteni a nemzetet, utat és módot nyújtani arra, hogy e törvénybiztositotta joga a nemzetnek megvalósittassék. Nem voltak tehát ellenségei, t. ház, az önálló vámterületnek és önálló berendezkedésnek, csak a szokásos czólszerüsógi elvnél fogva tartózkodtak annak gyakorlati megvalósításától. A t. miniszterelnök ur ezzel szemben már most mit hangsúlyoz? Az önálló vámterület megalkotásánál pápább a pápánál, mert ő a legfőbb paraucsot, a legfelsőbb parancsot csak úgy látja megvalósíthatónak, ha Magyarországot összeköti Ausztriával felbonthatat- lanul, egyszer s mindenkorra és örök időkre. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez, t. ház, megfelel-e a jog, törvény és igazság követelményeinek, azt még" a túloldalon ülő t. képviselő urak belátására is nyugodtan rábíznám, természetesen nem kérve a nyilvános szavazást. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Most már, t. kópviselőház, lássuk, vájjon a közjog terén hogy állunk törvényeink végrehajtásával ? Eáhelyezkedem az önök által felállított, követett és követni szándékolt 1867. XII. törvónyczikk alapjára és kérdem önöktől, t. képviselő urak a túloldalon, és a t. kormánytól, vájjon az 1867. XII. törvény- czikk 28. §-ában feltételként kikötött, — hangsúlyozom: feltételül kikötött, — és a törvénybe beiktatott teljes paritás meg van-e tartva a közösügyek érdekében ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs 1) Bocsánatot kérek, azt hiszem, önök közül sincs egyetlenegy képviselő sem, a ki azt merné mondani, hogy Magyarország teljesen egyenlő és egyforma jogokat gyakorol itt és egyenlő befolyással kezeli a közösügyeket, úgy, a mint Ausztria kezeli. Pedig a 28. §. világosan igy szól: „A közösügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, Magyarország sem teljes birodalmi tanácsot, sem bármi néven nevezendő közös, vagy központi parlamentet czólszerűnek nem tart, s ezeknek egyikót sem fogadja el, hanem ahhoz ragaszkodik, hogy miután ő Felsége legmagassabb trónbeszéde szerint is kiinduló pont a pragmatika szankczió, egyrészről a magyar korona országai együtt, más részről ő Felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél, következtetve a két fél között a közös ügyek kezelése körül a feltétel, a teljes paritás. Hát t. ház, van-e oly gyenge és rövidlátó férfiú itt ebben a törvény- hozás termében, de bárhol az országban, a ki azt mondaná, hogy mi el volnánk ismerve Európa bármely állama vagy Ausztria részéről egyenjogú félnek a közösügyek terén, vagy az a feltétel, melyhez az 1867 : XII. törvónyczikk kötve volt, a teljes paritás meg van valósítva. Miután nincs, önöknek nincs sem joguk, sem okuk azt mondani, hogy a mi harczunk, a melyet az önök rendszere ellen folytatunk, az 1867 : XII törvényczik felforgatását irányozza. Hát czólozza azt is, de irányozza természetesen első sorban azt, hogy önöket rákónyszeritsiik arra, hogy a koronázott király által szentesített,törvényt becsülettel tartsák meg. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy a király személyével akópen móltóztassók foglalkozni, hogy a mennyiben a kormány felelősségéről lehet szó, a megjegyzés csupán ennek határai közt maradjon. (Helyeslés.) Babó Mihály : Én az elnöki figyelmeztetést a legnagyobb tisztelettel fogadom, de azt gondolom, hogy okot a figyelmeztetésre egyáltalában nem adtam, mert ón a király személyét a vitába nem vontam. Ki kell azonban jelentenem, hogy első sorban a törvényhozás tartozik erkölcsi felelősséggel azért, hogy a kormány azokat a törvényeket, melyek szentesítve vannak és érvényesek, mindaddig, mig hatályon kívül helyezve nincsenek, az egész vonalon mindenkivel, bármely hatalommal szemben megtarthassa. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Én nem tételezem fel az alkotmányos királyról azt, hogy a saját aláírásával ellátott, megerősitett törvény megtartása elé a legkisebb akadályt gördítse. Legszentebb kötelességének kell, hogy ismerje, hogy, miután a legelső magyar embernek czimeztetik, — a kötelesség teljesítésében is az első legyen. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) De lássuk, hogy állunk a teljes paritással a külügyek és a hadügyek terén ? Vájjon Magyarország és a magyar nép fiainak érdekei a kül- ügyben, akár a kereskedelmi, akár a képviseleti részét tartjuk szem előtt, érvényesítve vannak-e? Vájjon meg- jelenik-e az európai vagy más államok előtt a magyar állam — mint szuverén ? Vájjon tudnak-e a magyar nemzetről, mint szuverén nemzetről csak a legkisebb mértékben is ? Vájjon ha egy magyar állampolgár külföldön csak egy konzulkának a segítségére szorul, ha németül nem tud, kap-e segélyt, nem fogják-e kinevetni, nem fogják-e őt, ha még jóakaratu támogatásban részesítik is, úgy szerepeltetni a hatóság előtt, melynél elégtételt követel, mint osztrák embert ? Ez szégyenfolt az 1867 : XII törvónyczikkben megállapított egyenjogúsággal és
