Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-04 / 9. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 4. hogy ebbe a január 1-ón kifizetett negyedévi fizetésből semmi se számíttassák be. —Egyszersmind Sándor Imre indítványára az özvegyhez részvétiratot intéz az iskolaszék, melynek az elhunyt egy évtizednél több időn át buzgó jegyzője volt. Érdekes kis vita keletkezett Kovács József iskolafelügyelő jelentése körül, melyet az iskolák látogatásáról adott be. Elmondja benne részletesen, melyik iskolát mikor látogatta, vizsgálta meg és miket tapasztalt; ebben egy kritikai megjegyzés is előfordul (épen Szalai Zsigmond igazgató) tanítási módszerére vonatkozólag. Vita indult meg erre, hogy van-e joga az iskolafelügyelőnek a tanítási módszerbe is beleszólni, s tartoznak-e a tanítók idevágó utasítást követni? A vitában Szalai Zsigmond, Dr. Zilah Benő, Dr. Dobó Menyhért, Kovács József, Sándor Imre, Kovács Károly vettek élénk részt. A vélemény az volt, hogy a konkrét esetben az igazgató módszere helyes volt; de általánosságban elismerték azt is, hogy_az iskolafelügyelőtől nem lehet me®- gadni a jogot, hogy a tanitás majára is megtehesse észrevételeit, Be ne az iskolaszékhez beadott jelentésében, mint a hova methodikai kérdések nem tartoznak, hanem a tanítótestület értekezletein. Határozatot ugyan az iskolaszék ez irányban nem hozott, hanem a jelentést egyszerűen tudomásul vette. Elintéztetett ezután még több folyó ügy. Egyháztanács-ülés. A ref. egyháztanács február 28- án tartott ülésében bemutatta az elnökség az 1903-ik évi egyházi költségvetést, mely az esperestől megerősítve leérkezett. Legérdekesebb tárgya az ülésnek Dr. Babó Mihálynak beadványa volt, melyben a számvizsgáló bizottság elnöki tisztségéről s a bizottsági tagságról lemond; a mire őt egy kellemetlen incidens indította, mely a lezajlott városi tisztujitás utójáté- kaként közte és a számvizsgáló bizottság egy másik tagja között felmerült. A lemondó levél felolvasása után Mészöly István egyháztanácsos kijelenti, hogy az ő magatartása szolgáltatott okot Dr. Babó lemondására; hogy ő miatta Dr. Babó ne legyen kénytelen megválni állásától, a melyen szükség van rá, ő ezennel lemond a számvizsgáló bizottsági tagságról. Az egyháztanács Mészöly István lemondását tudomásul vette, ellenben Dr. Babának lemondását nem fogadta el. Az ezek után odaérkezett Dr. Babóval a főgondnok-elnök nyomban közölte a határozatot. Dr. Babó újból kérte, hogy fogadják el lemondását, mert ő elejét akarja venni annak, hogy a bizottság működése megnehezittessék egyik tagnak vele szemben követett olyan magatartásával, mely szerint nincs kizárva a lehetősége annak, hogy a bizottságban történtek elferdítve, a valóságtól eltérően jutnak a nyilvánosság elé. Dr. Farkas Imre elismeréssel nyilatkozik Dr. Babónak eddig kifejtett munkásságáról s kéri, hogy mivel a lemondásra indító ok immár megszűnt, nyugodjék bele az egyháztanács határozatába.Id. Gál Lajos és többek felszólalása után, kik hangsúlyozták, hogy az egyház jelen bonyolult helyzetében a részleteket legjobban ismerő Dr. Babó közreműködése föltétlenül szükséges, Dr. Babó Mihály kijelenti, hogy enged az egyháztanács akaratának, nehogy úgy látszassák, mintha a munka elől akarna kitérni. Kijelenti azonban, hogy csak ideiglenesen marad meg a számvizsgáló bizottság élén, mihelyt az elintézésre váró nagyobb fontosságú ügyek befejezést nyernek, helyét átengedi másnak. A Sóstó-fürdő eladása ügyében szükséges intézkedésekkel az elnökség bízatott meg. Több folyó ügy letárgyalása után az igazgatótanács gyűlése következett, melyben iskola ügyeket intéztek el. Városi közgyűlés. Hétfőn d. e. a város képviselőtestülete rövid közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról következőkben számolunk be : /l. A város neve. A belügyminis- ter a múlt évben rendeletileg szabályozta a városnevek Írásmódját, s ebben a rendeletében városunk nevét „Kiskunhalas“ alakban állapította meg. Ez ellen a képviselőtestület nov. 11-iki közgyűlésén tiltakozott, s fölterjesztést intézett a miniszterhez az iránt, hogy városunk neve a történeti fejlődésnek és a helyesírásnak jobban megfelelő I „Kiskun-Halas“ alakban legyen irható. Erre most érkezett le a minister válasza, melyben arra hivatkozik, hogy a városnevek Írásmódjának meghatározásában őt általános elvi szempont és az a czól vezérelte, hogy a községnevek teljes alakjukban „menjenek át a köztudatba“, ezért kivételeket nem engedhet, s a város kérelmét nem teljesítheti. — A közgyűlés mást nem tehetvén, a minister válaszát tudomásul vette. — Tehát Kiskunhalast muszáj Írni, a kinek tetszik. 2. A megyei utak. A vármegye alispánja az összes törvényhatósági (megyei) útvonalakat felülvizsgálat alá véteti egy bizottsággal, s meg akarja állapíttatni, hogy mely útvonalak lennének a megyei úthálózatból kihagyhatok, s melyeket kellene abba ujakul fölvenni. Tervezetet is készíttetett már az alispán, s azt leküldötte a polgármesterhez azzal, hogy ő márczius 3-án lejön a helyszínén megbeszélni a tervezetet. — Dr. Nagy Mór polgármester előterjeszti, hogy a megyei tervezet ki akarja törülni a megyei utak közül a Kunszentmiklós-szabadkai közutnak Halas-szabadkai és halas-vadkerti szakaszait, továbbá a Halas-mélykúti utat: ellenben fölvenné a Halas- szanki és esetleg a Halas-jankováczi utat. A városi tanács azt javasolja, hogy a közgyűlés erélyesen tiltakozzék a tervezet ellen ; szépen kidolgozott, alapos érvekkel, megczáfol- hatlan számadatokkal fölszerelt indokolásban mutatja ki a tanács a czél- bavett változtatásokból a városra háruló károkat, pénzügyi és gazdasági veszélyeket. — A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács tiltakozó javaslatát, s a szép indokolás kidolgozásáért ifj. Kozics István városi mérnöknek köszönetét szavazott. Kiküldött egyszersmind az alispán által kitűzött értekezletre egy Dr. Nagy Mór, Kovács Károly, Dr. Hofmeister Juda, ifj. Kozics István és id. Gál Lajos tagokból álló bizottságot. 3. A liarangos hittől a mélykúti útig terjedő útvonalra nézve Topán Imre és társai azt kérték, hogy az a megyei utak közé vétessék fel. A tanács a kérelmet nem tartja a város hatáskörébe tartozónak, de a kérdéses útnak a városi közdüllő utak közé sem tartja fölvehetőnek, mert ennek jó karba helyezése és fentartása aránytalan költségbe kerülne; hanem az érdé-
