Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-07 / 1. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

január 7.

erre a kis házra gondolt és zsugori nagybátyjára, a vén Tourtinra, aki annyira szívtelen volt, hogy elárve- reztette azt a házat fejők felől.

Mindazáltal gépiesen, mintha taszítanák, ez egyetlen menedékhely felé tartottt, honnan egykor száműzetett.

Valami módon közeledni akart a vén zsugorihoz, de minél közelebb ért, annál inkább elvesztette bátorságát. Mi okot adjon látogatásának ? Hogy magyarázza meg neki, hogy vendégszeretetét óhajtja igénybe venni ? Utóvógre csak két hétig vagy egy hónapig akart nála lakni, mig elvonul a vihar a feje fölött.

Elővette a tárcáját, egy vadonat uj száz frankos bankó volt benne, egész vagyona. Ez elég lenne pár napra ugyan de aztán ? . . . Egyszerre karakán gondolata támadt.

— Oh ! mondta magában, ez az ! Elvezni a kedves bácsika ven- dógszeretét és megboszulni rajta magamat egy eredeti fogással. Ez az !

Majd gondolkozni kezdett s vígan tartott a kis ház felé. Egy kotrót görnyed aggastyán ült a kertben egy pádon s rá kiáltott a fiatal emberre.

— Mit akarsz hó ?

— Én vagyok, kedves bácsikám, én Gaston — mondta a fiatal festő édeskésen.

— Ah, ah ! és bizony talán alamizsnát kérni jösz hozzám ?

— Nem, bácsikám, dehogy, felelte Gaston dühét elfojtva. Ellenkezőleg pompás foglalkozást találtam magamnak, a melylyel kincseket szerezhetek.

— Kincseket! kiáltott fel a zsugori s merev szemei szikrázni kezdtek mint a kova, melyet acéllal ütö- getnek. —- Kincseket és mi módon ?

— Nyisson előbb ajtót, majd elmondom aztán.

— Ugyan mi lehet hát az a te foglalkozásod ? kezdte a nagybácsi, amint együtt ültek a kis kertben.

— Ez nagy titok ! Es ón tulajdonképpen csak azért jöttem bátyámhoz, mert titkomat nem bizhatom idegenre. Ilyen elszigetelt házra van szükségem, mint ez. Azonban legalább is két hét kell, hogy eredményt tudjak felmutatni.

— Akkor aztán megosztoznánk a hasznon ?

— Legyen !

__________________

— Nos, kezet rá öcsém !

A vén zsugorinak nem volt cselédje ; maga helyezte el az öcsét az övé fölött levő szobában. Gaston, a mint magára maradt, kalapácsot és egy réz lemezt vett elő a táskájából és elkezdett kegyetlenül kalapálni, néha, hogy annál nagyobb legyen a zaj, egyet ütött a padlóra, vagy rázni kezdte az asztal négy lábát. Lenn az öreg hallotta a pokoli zajt és mondogatta magában :

— Keményen dolgozik, de ugyan mi az ördögöt művelhet ?

így tartott ez késő estig ; Csak néha szünetelt Gaston, hogy elszívjon egy-kót szivarkát.

Este vékony ebédet hoztak valamelyik szomszédos kifőzósből. Gaston, ki a verejtéket törülgette homlokáról, megszólalt:

— Nekem jobban kell ennél táplálkoznom, bácsikám.

— De bizonyos-e, hogy ily módon pénzhez jutunk, kérdezte Tour- tin, az arcát elfintorítva.

— Ne féljen semmit, felelte Gaston ; keresse elő csak a pincéből a legjobb borait, erőre van szükségem. Nagyon nehéz munka ez.

Ebéd után Gaston felment a szobájába s késő élfélig folytatta őrült munkáját. Tourtin, ki nagyon rosszul aludt, másnap reggel meg- koczkáztatott egy pár kérdést, melyekre Gaston csak úgy foghegyről felelt. Csitt! mondta titokzatosan. Bort, konyakot, dohányt kórt és a bácsi engedelmeskedett.

Múltak a napok, a dübörgés egyre növekedett. Az öreg ki volt merülve, alig aludt és nagyon so- kalta, a mit az öcscse elfogyaszt. De, mégis legyőzték ezek a szavak : Vagyon, millió, kincs, melyeket egyre hallott a Gaston szájából.

(Vége köveik.)

Präger Ferencz

felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.

Nyilttér.

(A szerk. nem felel az itt közlőitekért.)

Nyilatkozat.

Eosszakaratu híresztelésekkel szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a Kollár- szerkesztette „Halas és Vidékébe“ egy betűt sem Írtam, hozzá semmi közöm sincs. Minden egyéb csak hazug ráfogás.

Kiskunhalason, 1903. évi január 3.

_____________Fiilöp Sándor.

H

irdetés.

4011/1902. tkvi szám.

Árverési hirdetmény.

A kiskunhalasi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Halas város végrehajtatónak Szentpéteri Ferencz és társa végrehajtást szenvedő elleni 2000 kor. tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a halasi kir. járás- bíróság területén levő, Halas város határában fekvő a halasi 2692. sz. tjkvben A + 4038. hrsz. a. parlagföldre 9 k, az u. o. 7040. hrsz. a. szőlőre 100 k., az u. o. 7693. hrsz. a. parlagföldre 61 k., az u. o. 7672/b. hrsz. a. szőlőre 926 k , a halasi 7135. sz. tjkvben A -(- 8090 hrsz. a. szántóra 18 k., az u. o. 8089. hrsz. a. szántóra 36 k., az u. o. 8471 hrsz. a szántóra 100 k., az u. o. 8081. hrsz. a. szántóra 7 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlanokra 1903. évi február hó 28-ik napján d. e. 9 órakor a halasi kir. járásbíróságnál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak.

A fenti ingatlanok közül a 7693 és 7672/b. hrsz. a. ingatlanokra özv. Szentpéteri Imróné Csordás Antónia javára bekebelezett özvegyi haszonélvezeti jog, az árverés által érintetni nem fog, az ezen ingatlanokra bekebelezett jelzálogos követelések kielégítésére szükséges összeg 4000 koronában állapittatik meg, s az esetben ha az ingatlanok a fenti áron alul adatnának el, az árverés hatálytalanná válik s az ingatlanok az árverési napon a haszonélvezeti jog fenntartása nélkül újból elfognak árvereztetek

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok beesárának 10°/o-át vagyis 90 ül., 10 kor., 6 kor. 10 fii., 92 kor. 60 ül., 1 kor. 80 fii., 3 kor. 60 fik, 10 kor. és 70 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadókképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni.

Kiskunhalas, 1902. évi deez. hó 13.

A kir. jbiróság mint tkvi hatóság.

Patay kir. aljbiró.

Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.