Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-09 / 49. szám

1903.

deczember 9.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

Polonyi Gésa: Ez az, a mit én mondtam! (Zaj.)

Iialó Mihály: Meg is magyarázza, hogy nincs is szükség többre! (olvassa): „De ón azt hiszem, ez az egy óra az, ami becses,ez az egy óra az, a mi a tárgyalásokat sietteti, mert tapasztalásból tudjuk, a kik a kópviselőbázban hosszabb idő óta ülünk, hogy a múlt időben, midőn végletekig nyúló budgettárgyalások alatt a három óráig tartó ülések határoztalak el, szertelen kiágazó és végtelenbe nyúló tárgyalásokról többé nem volt szó, mert az ötödik óra végtelenül fontos a tárgyalások siettetésére és elég is.“

Sréter Alfréd: Ki gondolt akkor a mai bolondságokra! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vizet neki!)

Babó Mihály: Ha jól értettem t. képviselőtársamat, ezt az obstruk- czió kérdésével hozza kapcsolatba. Szíveskedjék tudomásul venni azt, hogy épen a lezajlott obstrukezió teljes lehetetlenné tétele és befejezése, sőt a jövendőre való kizárása érdekében 1899. február 28-án történt ez.

Sréter Alfréd: Ilyen még nem volt! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vizet neki!)

B. Kaas Ivor: Nem is tagadták még meg a magyar nyelvet, csak most. (Zaj.)

Elnök: Kérem b. Kaas Ivor képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólani. (Zaj a szólsőbalolda- lon.)

Baló Mihály: Köztudomású dolog, hogy akkor gróf Tisza István ur, mint képviselő nem tartotta elegendőnek ezen rendelkezést, mert tartott azon veszedelemtől, hogy nem lehet ezekkel az obstrukcziót meggátolni. Ugyebár ezt vallotta és ezzel szemben aggályainak a t. mostani miniszterelnök ur kifejezést is adott és úgy látszik igaza is volt. De nem akarta az ellenzék természetesen az összes fegyvereket kiadni kezéből, azért nem is ment többé bele.

Már most Széli Kálmán volt miniszterelnök ur imént’ felolvasott nyilatkozata és előterjesztése után felszólalt azon az értekezleten gróf Tisza István képviselő ur. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát volt értekezlet?) Volt! (Derültség a szélsőbaloldalon.)

Bakonyi Samu: Kristóffy azt mondja, hogy nem volt. (Zaj jobb- felől)

Polonyi Gém: Rossz a miniszterelnök emlékező tehetsége! (Mozgás.)

Gróf Tisza István miniszter- elnök: Nagyon jó az emlékezőtehetségem. Majd felolvasom az akkori beszédet. Ferdíteni könnyű. (Zaj.)

Baló Mihály: Erre vonatkozólag a t. miniszterelnök ur a következő nyilatkozatot tette: „Az igen t. miniszterelnök ur által előadottakat a magam részéről is tudomásul veszem és elfogadom,“ (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.)

Pap Zoltán: El is fogadta? (Zaj.)

Polonyi Géza: Elfogadta! (Zaj.)

Baló Mihály: Meg is indokolta a t. miniszterelnök ur álláspontját a következőkkel: „Daczára aggályaimnak, daczára azon veszélyeknek, melyeket e pontban, ez irányban látok, elfogadom az előterjesztett javaslatot, — tehát javaslatnak minősítette maga is — elfogadom nyitott szemmel annak hátrányai iránt is, de minden hátsó gondolat nélkül, (Derültség a szélsőbalolda- lon) teljesen erős elhatározással.“ (Elénk derültség, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.)

Kulik Béla: Igaz e ez? (Zaj.)

Elnök: (csenget): Csendet kérek ! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni.

Polonyi Géza: ügy látszik, most már lehet vitatni, ki mondott valótlanságot.

Lengyel Zoltán: Ez a valótlanság? (Nagy zaj jobbfelől.)

Gr. Tisza István miniszterelnök : Sokáig éljen, mig engem egy valótlanságon fog ! Hallja az ur !

Kulik Béla: Gyönyörű gyerek ! (Zaj)

Baló Mihály : Annak igazolására, hogy az akkori szabadelvű párti értekezlet komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel, hivatkozom arra, hogy az értekezleten Lukács Béla képviselő ur azt az indítványt terjesztette elő, hogy a békés kibontakozásnak Széli Kálmán miniszterelnök által megjelölt útját — t. i. a párt — elfogadja és az általa előterjesztett programm keresztülvitelére vállalkozott kormányt teljes

készséggel és lojálisán fogja támogatni.

A kibontakozás utjául tehát a programúiban lefektetett megállapodásokat jelöli meg. Tehát ebben világosan benne van, hogy a programúiban foglalt békefeltóteleket is. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelől)

Móltóztassék a t. miniszterelnök urnák, mint a szabadelvű párt vezérének megnézni, vájjon a szabadelvű párt jegyzőkönyvében igy van-e ez fölvéve. Meg fog róla győződni, hogy igy van. A határozat, a melyet ezen indítvány következtében a többi felszólalások után báró Pod- maniczky Frigyes, a szabadelvű port akkori és mostani elnöke, mint egyhangú határozatot kimondott, igy szól: „A szabadelvű pár mint egyhangú határozatot kimondja, hogy a párt úgy a bókepontozatokat, mint Lukács Béla indítványát — tehát egymás mellé allitja a kettőt — elfogadja“ ; (Éljenzés és taps a szél- sőbaloldalon. Felkiáltások: Aha! Aha !) ezt a fpárt általános élénk helyeslése és tapsai közt kimondja. (Elénk éljenzés és taps a szólsőbal- oldalon)

Polonyi Géza: Ez nem kitöltetlen váltó, urak! Ez a váltó ki van töltve ! (Zaj)

Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni.

Baló Mihály: Azt gondolom, hogy ezek után a túloldalon ülő t. képviselőtársaim a t. miniszterelnök úrral együtt, szívesek lesznek elismerni azt, hogy a paktum tartalma, tehát a bókepontozatok a szabadelvű párt értekezletének tárgyát képezték. (Ellenmondások jobbfelől: Az nem mindegy ! Más a paktum, más a kormányprogramm !)

Tehát ne méltóztassanak állítani, hogy azok az értekezlet tárgyát nem képezték.

A t. miniszterelnök ur felszólalásai egyikében, a tegnapi, vagy a mai ülés folyamán idevágta a mi szemünk közé, hogy mi becsületről és a szó szentségéről ne beszéljünk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ügy van ! Politikai becsületről!) Bocsánatot kérek, politikairól van szó, ón az egyéniről nem beszélek. (Folytonos zaj. Elnök csenget)

Bizonyosan nem akart a t. mi- nisz* "elnü' ír sem semmit szemé