Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1908. III. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. tését, mert az 1902-iki költségvetés általános tárgyalása alkalmával általam kifejezésre juttatott egyéni felfogásomat ez teljes mértékben igazolta. Én ezt mondtam ugyanis akkor, midőn a pénzügyminiszter ur az állam kiadásai szempontjából a tisztviselői fizetések rendezéséről oly melegen nyilatkozott . . . (Zaj jobbfelől. Elnök csenget) Zboraff Miklós : Halljuk ! Halljuk ! Éljen Babó ! Babó Mihály : ... és a tisztviselői kart oly melegen keblére ölelte, nekem nagy aggodalmat okozott az, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur ezt a kijelentését azzal kisérte, hogy nemcsak a tisztviselői fizetésfelemelés kérdésével, hanem a hadügyi terhek emelésével is kell foglalkozni. Mert az eddigi tapasztalat az, hogy midőn valamely katonai kérdés egyszer felvettetik, a mellett többé egyetlen egy más kérdés sem bir érvényesülni, mely a magyar nemzetnek, a magyar népnek, vagy a magyar nép bármely rétegének javára szolgálna. Itt van a fényes bizonyítók a kormány részéről, hogy a t. miniszterelnök ur már most a tisztviselői fizetésemelési kérdést a takarékosság kedvéért és a miatt, mert a hadügyi kiadások is emelkedni fognak, kénytelen háttérbe szorítani s okadatoláskép egyenesen kimondja, hogy az óriási katonai létszám az oka annak, hogy ezt a kérdést megoldani nem lehet. Hát ezt is kifejtettem ón akkor erről az oldalról és bizonyos az, hogy a létszám óriási nagysága ennek az oka. De a politikai czólzat, hogy idáig fejlesztették a létszámot, az volt, hogy legyen egy tömeg, választó és nem választó, melylyel arra hatni bírnak, hogy a kormányhatalom minden téren és minden áron érvényesüljön. Szóval a kormány itt is tulajdonképen nem a közérdeket szolgálta, hanem tisztán a maga politikai hatalmát akarta erősiteni. De t. ház! Azt mondja a miniszterelnök ur és igaza van, — ón magam is azt állítom — hogy a tisztviselői kérdés Magyarországnak és az államnak egy nagy érdekű kérdése, a melyet meg kell oldani, de a melynek megoldásánál a fősuly a szolgálati pragmatikán fekszik, a miről, miután ez csakugyan nem függ össze a tárgygyal, hanem természetesen nyilatkozatot ezúttal nem teszek. Hát akkor, midőn a miniszter- elnök urnák kijelentései az ellenzék padjairól annak idejében elhangzott megjegyzésekkel és kijelentésekkel tökéletesen találkoznak, vájjon nem vethető-e fel joggal az a kérdés, hogy őszintén támogatta-e a miniszterelnök ur, mint képviselő, a régi kormányokat, midőn ezen ügy előkészítését odáig engedte fejlődni, hogy teljes joggal hihették a tisztviselők, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, annyival inkább, mert hiszen az obstrukczió ellen Széli Kálmán kormáuya annak idejében egyenesen azt hozta fel és szegezte az ellenzék mellének s azzal akarta diskreditálni az obstruk- cziót, hogy ime, az ellenzék meg akarja gátolni a tisztviselői fizetések rendezéséről és a beruházásokról szóló törvény megalkotását ! Tehát nekünk adott igazat a jövő, midőn azt mondtuk : igenis, ez tisztán egy politikai sakkhuzás akar lenni, ’semmi más! de nem volt őszinte és komoly az akkori kormány elhátározása sem, hogy e kérdéseket megoldja. Lehetetlen ez alkalommal rövid megjegyzést nem tennem Hieronymi igen t. kereskedelemügyi miniszter ur programmbeszédére. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur mint képviselőjelölt maga is azt mondotta programmbeszódében Szatmá- rou : nincs magyar ember, a ki a nemzeti nyelvnek érvényesülését ne kívánná. Csak ott tértink el a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól azután, hogy ő azt állítja és bizonyára szent meggyőződésül vallja is, hogy azzal a programmpon- tozattal, melyet a szabadelvű párt magáévá tett a katonai kór- dósekban, a nemzet nagy igényei teljesen ki vannak elégítve e téren. Hát ez az egyik nagy tévedése. A másik pedig az, hogy ha ő egy kabinetben helyet foglal azzal a meggyőződéssel, hogy a nemzeti nyelv jogosultsága kérdés tárgyát sem képezheti, akkor annak érvényesülnie is kell és a nyelv joga a t. miniszter- elnök ur programmkijelentése szerint az egész vonalon élesen is ki kell, hogy domborodjék. Hát ha a t. kereskedelemügyi miniszter ur azt vallja, akkor kötelessége egyúttal az is, hogy megmondja, miért nem tartja most érvényesíthetőnek és mikorra véli annak idejét elérkezettnek ? Mert, bocsánatot kérek, bizonytalan időkre dolgozni és ezzel téveszteni meg a közvéleményt ebben a kérdésben, talán mégis nem kifogástalan eljárás. T. ház ! A takarékosság mindenesetre nagyon fontos és a magyar közgazdaságot oly közvetlenül érintő kérdésével kapcsolatban teljes jogosultsággal vetek ón fel egy nagy kérdést és ajánlom azt a t. miniszterelnök ur s különösen a t. többség szives figyelmébe. Mert hiszen, ha takarékosságot akar a t. kormány és pedig a nemzet javára akarja gyakorolni, akkor igenis milliókat és milliókat szerezhet Magyarország számára, még pedig Ausztriával szemben, a mely eddig bizonyos előnyöket teljesen jogosulatlanul élvezett Magyarország kárára. (Halljuk !) Móltóztatik tudni, hogy az 1867-ben kötött kiegyezésnek egyik lényeges része volt az, hogy a szabadságától, alkotmányától megfosztott, minden téren kizsákmányolt, tehát a maga lábára állni alig tudó Magyarország azért, hogy az osztrák birodalom össze ne roskadjon az abszolút rendszer alatt összehalmozott államadósság alatt, ennek egy részét vállalja magára. Miután a junktim, a mely fennállt akkor, az 1867 : XII. törvónyczikk és ezen javaslat, továbbá a vám és kereskedelmi szövetség kérdésében megoldást nyert, az 1887 : XV. t.-cz.-ben kifejeztetett az, hogy az államadósá- gok után, a melyek számba vétettek a 67-diki állapot szerint, azon állam- adóságok után, a melyeket az abszolút Ausztria Magyarország leigázására és legyőzésére, saját erejének fokozására fólszázadon át vett fel, a kamatokra, törlesztésre Magyarország óvenkint 29,188.000 forintot fog fizetni. T. ház! Ez megtörtént. Elég hiba, de ezt meg nem történtté tenni nem lehet. Azonban itt megint úgy jártunk, mint magával az 1867 : XII. törvónyczikkel. Méltóz- tatik nagyon bölcsen tudni, hogy az 1867 : XII. t. ez. rendelkezései szó szerinti szövegükben az osztrák tör vényeknek nem felelnek meg és épen azért használják ki ellenünk az osztrák törvényt, mert abban más van és as ő álláspontjuk, az ő törvényük szempontjából mindenesetre indokolható, csak ott tévednek a mi t. szomszédaink, hogy Magyarország közjogi viszonyait az osztrák törvény szerint akarják elbírálni, holott
