Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-28 / 43. szám
1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 28. elfogult a saját szakja iránt, meglát mást is, van érzéke más iráut is, elösmeri más tudomány lótjogát s azt, hogy az is az igazságot keresi, hogy annak a miveléséhez ,is tehetség és kitartás szükséges. És ez nem szűk látókörre, sőt felvilágosodott- ságra s filozofikus gondolkozásra vall. A társaságból sem vonja ki magát és mint mondani szokás, nagyon használható ember ott is. Száraz tudománynyal foglalkozása nem öli ki kedélyét, szelleme friss; elérti a tréfát, mond is olykor, sőt meghitt baráti körben éles tenorja nagy néha még dalra is csendül. Az irigység távol áll tőle. Tudása eredményeit nem zárja szűkkeblűén magába, készséggel ód útbaigazítást ifjabb kartársainak, sőt maga ajálja fel szolgálatait. Szóval nem közönséges lélek, a gondolkozása emelkedett. Hivatását nem kenyérpályáuak nézi, de nagyon is kedveli. Örökös gondja, beszédtárgya a tanítás, az iskola. Szigorú professor, de nem kérlelhetetlen, emberileg lehető igazságosságra törekszik. Ha látja, hallja, hogy valamely növendéke csak egy tárgyban is erős, abban kiválik, ha ő nála gyenge is, nem akasztja meg, ereszti jó szívvel. Csak a teljesen képtelent nyomja, a teljesen szorgalmatlant korholja, szorítja. Érzi, követeli, érvényesíti a szabad személyét megillető jogokat, van erélye, akarata, a szót kimondani se fél, helyt is áll érte — szóval férfi. De hibákkal, vethetné a ki ellenkezni szeret. Oh istenem, ki van hiba nélkül ? ! Kit nem ragad el olykor heve, ki nem mérgelődik néha?! Különösen ennél a foglalkozásnál. Nem vele született rossz természet ez, sem az áldásban kedvet találó ösztön, hanem az idegek túlfeszített munkásságából eredő gyengeség. A mi nem is csoda! Annyi különböző talentumu természetű ifjúhoz alkalmazkodni ... az agy reggeltől napestig feszült figyelemben, a lélek lélekhez kíván szólani s gyötrődik az elérendő eredményen Bizony megviseli, elkoptatja ez az idegeket s megtöri az olyan embert, mint ő is, a ki fáradhatatlan a jóakaratu ellenőrzésben, s kinek jelszava : Nem adni fel leczkét magyarázat nélkül. Lelkiösmeretes tanári működésben eltöltött husz-huszonöt év bizony előkészíti a testet a nyavalyák könnyű befogadására. Az ő hatalmas szervezetét is megtámadja a gyilkos kór, ágynak ejti. De fölkel, nem hagyja el, erőlteti magát, csaknem esztendeig tart kisebb nagyobb szünettel e kétségbe esett bírok és óh hogy tovább, a végnél már nem mondhatom jelen időben beszédem igéit, mert a férfiú kiről szólok, már a múlté, immár kiszenvedett, ott fekszik a koporsóban. Aliért soroltam fel róla mindezt, talán hogy az elmúlttal kietlenebbé tegyem a jelent, nagyobbá a holtával támadt űrt, vagy hogy marczan- goljam az amúgy is vérző sebeket? Nem ! Hanem, hogy hálát adjak a gondviselésnek, a miért megengedte, hogy e nagy tudású, lelkiös- méretes tanár két évtizednél tovább adhatta tudásának és lelkének legjavát a reábizott ifjúságnak s mivel- hette, terjeszthette sikeresen a tudományt. Hálát, mondom, a gondviselésnek. e kiváló képességekkel megáldott élet eddig való megtartásáért — bár elég fájdalom, hogy ez életnek éppen delén kell vala megszűnnie. De a gondviselés kezéből köszönettel kell fogadnunk bármily keveset is, mert hatalmában vagyunk s mint mondani szokták egyőnknek sincs homlokára Írva, meddig él. — Kiilömben is az élet annyira nem tőlünk függő s olyan problematikus. Egy-egy ember, rá nézve, szinte 100 esztendőre látszik berendezve, mindene megvan az élethez, egyszer csak, mint elhunyt kartársunk példája mutatja, az erősnek kidöltével, bebizonyosodik a keserű biblia tanúság : Nem az erőseké a diadal. Szivtépő tanúság mindnyájunknak. de különösen hátra maradt kedveseinek ... ám a kiknek vigasztalást adhat az a tudat, hogy ez a férfiú méltán lehet az ő dicsekvésük. Talpig ember volt, a jól végzett kötelesség tudatával tekinthet le egeiből rájuk. Nem hiába élt, hiányt pótolt és helye nehezen tölthető bé. Szeretett barátunk, érdemes kartársunk ! ime az iskola, melybe szinte utolsó leheletedig oly készségesen jártál s melynek színvonala emelésén oly számottevőleg munkáltál, nem lát többé falai között. Nélkülözni fogjuk barátságodat a magán életben, bölcs tanácsaidat a gyűléseken. Mi szívből fájlaljuk kora elhuny tódat s mérlegeljük iskolánkra s a tudományra nézve vele járó veszteséget és híven őrizzük emlékezetedet. És ez az ifjúság, mely sirod fölött, a temetőben fogja hála- és fájdalom érzetét tolmácsolni, magába szállva, szintén belátja, hogy éltedet néki szentelve, az ő érdekéért, jövő boldogulhatásáért működtél. Immár búcsúnkat vesszük tőled. A kegyelem istene adjon sok szenvedésed után csendes pihenést, itt hagyott kedveseidnek, valamint nekünk is, az emlékezésben ne gyötrelmet, hanem enyhülést, vigasztalást, megnyugvást. Kartársaid, barátaid nevében fogadd utolsó búcsúszómat : Kedves Ivánunk — Isten veled ! A temetőben ima és ének után Weimann Péter VIII. oszt. tanuló mondott a tanítványok nevében búcsúbeszédet az örök pihenőre tért szellemi munkás sírjánál.' * A budapesti főiskolai tanulók Kiskunhalasi Köre 25-én Varga Kálmán elnöklete alatt rendkívüli választmányi ülést tartott, volt tanáruk elhunyta alkalmából és jegyzőkönyvbe iktatott részvétét sürgö- nyileg közölte az elhunyt özvegyével. Népesedési mozgalom. — október 21. október 27. — Meghaltak: Bábity Ádám 52 éves korban. Bánóczki Imre 1 hónapos, Fekete Lajos 88 éves, Szabó Gy. Iván 44 éves, Kovács János 78 éves, Csicsó Hermina 2 hónapos, Csapó Sándor 39 éves. Palásti Mária 8 hónapos, Faddi Bálint 65 éves, Körösi Erzsébet 22 napos korban. Kihirdetett jegyesek: Cseri László Buda Juliánnával. Taskovics Antal László Juliánnával. Kormos József kiskun-dorozsmai lakos Soós Teréziával. Lehr Henrik soltvadkerti lakos Komlós Rozáliával. Varga Sándor özv. Vájná Antalné Bor Etelkával. Mátyási István Mig Rozáliával. Egykekcltck: Gál Mihály József Bangó Juliánnával. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában
