Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-10 / 23. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 10. (Igaz ! ügy van! a szólsőbaloldalon) Azokat a polgárokat, akiket a képviselőválasztások alkalmával önök oly értékes tényezőknek, jó barátoknak, becsülendő polgároknak tekintenek, nem lehet igy megbántani. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Igenis, t. képviselőház, a küldöttségek megnyilatkozásának és annak a közönségnek, melynek köréből idejöttek, van nyomatóka, kell is, hogy legyen. Menjenek önök ki, túloldalon ülő képviselőtársaim mind és kérdezzék meg a választó és nem választó közönséget, mert hiszen necsak azokat vegyük számba, a kiknek a törvény a maga korlátái közt megadja a választói jogot, hanem azokat is, a kik ezen államnak terheit viselik, hallgassák meg az összes polgárokat saját választókerületükben, tegyék fel nekik a kérdést férfiasán világosan, és akarjátok-e polgártársaim, hogy a katonai javaslatokat megszavazzuk, igen vagy nem ? Ha a katonai javaslatokra önök ott többséget fognak szerezni, ám igen, akkor mondhatják, hogy ezt akarja a nép is, önök is, de addig önök a többségre előttünk ne hivatkozzanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután az idő előrehaladt, röviden még csak annyit kívánok megjegyezni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy Hodossy Imre t. képviselőtársunk, a ki a Bánffy-fóle korszakban a leghatározottabban és legerélyesebben elítélte az ex-lexet, azt a kijelentést tette, a mely beszédéből is világosan kidomborodott, hogy ő feltétlenül elitéli az ex-lexet, mert azt semmivel menteni nem lehet és mégis azt mondta — mivel igazolni akarta álláspontját — hogy ő is követte az ex-lexbe a miniszterelnök urat, hogy hát hiszen most is elitéli és azok a törvények ma is fennállanak. a melyekre hivatkozva a maga véleményét, megalkotta, de különbség van a régi és a mai ex-lex közt. Hát igaza van, különbség van, mert akkor a harcz személy ellen irányult, melynek olyan erkölcsi alapja nem lehetett, mint a mai obstrukcziónak, a mely rendszer ellen és nem személy ellen irányul. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Bakovszlcy István : Igen, rendszer ellen kell küzdeni ! Babó Mihály: Kendszer ellen, t. képviselőtársam, azon rendszer ellen, a mely Bécsből dirigál, mert mi a bécsi hatalom érvényesülését semmi irányban sem tűrjük. (Helyes lés a szélsőbaloldalon.) KubiJc Béla: Meg a katonai körökét, az osztrák szoldateszkáét! (Zaj.) Babó Mihály : De, t. képviselő- társunk, Hodossy Imre ur akkor azt mondta, hogy hiszen én most is állom ezen nyilatkozatomat és parlamenti bíróságnak kell akkor a kormány vád alá helyezése felett ítélni, és nem hiszi, hogy akad bíróság, mely elítéli a minisztériumot. Azt kérdem óh Hodossy t. képviselőtársamtól. hogy először is Bánffy vád alá helyeztetett-e az ex-lex miatt és akadt-e bíróság, mely elitélte, pedig ő azt hiszi, hogy el kellett volna ítélni ? Ha a lehetőség adva volt a kormány részére, hogy kikerülje az ex-lexet, mert a mód fel volt ajánlva, akkor, ha őszinte akart lenni Hodossy t. képviselőtársam, nem is lett volna szabad neki egy hozandó bírói Ítéletről előre véleményt mondani, hogy ez a bíróság nem fogja elítélni, hanem azt kellett volna mondani, ha belement az ex-lexbe és azt támogatni jónak látja, hogy ő meg van győződve, hogy a függési viszonyban levő szabadelvű párt, a fennen hirdetett többség nem fog beleegyezni, hogy a minisztérium vád alá helyeztessék. Hz némileg indokolható felfogás lett volna, de épen a t. képviselőtársam részéről a bíróságot azzal előre meggyanúsítani, hogy nem fog igazságos ítéletet hozni, nem szabad. Rakovszky István t. képviselőtársam közbeszólása, hogy a rendszer ellen kell küzdeni, megadta nekem a gondolatot, hogy igenis a rendszer ellen kell küzdeni, melyet a kormány és a többség képvisel és küzdeni kell az annak közvetítésével érvényesülő idegen hatalommal szemben. En azt gondolom, jó volna, ha at, miniszterelnök ur azt is tudomására adná az illetékes köröknek, hogy ne feledjék el a történelmet, mert hiszen az egykor hatalmas osztrák ház nagyon sok birodalmat veszített el, és ne felejtse el t. miniszterelnök ur, hogy a svájczi köztársaságnak felszabadítására mindössze csak 30 ember vállalkozott Geszlernek erőszakoskodása miatt. Mi Isten kegyelméből és a nép akaratából itt az ellenzéken többen vagyunk és ha ott bekövetkezhetett az, aminek a viszonyok és körülmények kérlelhetetlen logikája szerint be kellett következnie, akkor, ha igy élére állítják a dolgot, ne méltóztassók kizártnak tartani annak lehetőségét, hogy itt is megismétlődhetik a történelem. Azután nem volna szabad elfelejteni azt sem, hogy az osztrák ház egykor Olaszország ura is volt. Hova lett Velencze, hova lett Belgium stb ? Hova lett a német császári hegemónia ? (ügy van ! Egy van ! a szélsőbaloldalon ) Vájjon nem volna e kötelessége a kormánynak figyelmeztetni az uralkodót, hogy egyszer már valahára jöjjünk tisztába azzal, hogy a jövendő csak úgy van biztosítva, hogyha magyar nemzeti politikafog az egész vonalon érvényesülni, ha megadják Magyarországnak jogait teljes értékükben és érvényükben, a nélkül, hogy mi a legkisebb 'mértékben is kívánnék azt, hogy az osztrákok jogai csorbittassanak. De a mint mi nem kívánunk beavatkozni az osztrákok jogaiba, úgy ne kívánjanak ők se a mi jogainkba beavatkozni, vegyék ki végre a kezüket a zsebünkből, mondjanak le vérünk és katonaságunk felett való rendelkezésről. Ennek következtében azt gondolom, hogy miután a t. többség és kormány ennek az iránynak érvényesülésére elegendő bátorsággal, elegendő erélylyel és akarattal törekedni nem tud és nem mer, nagyon természetes, hogy a kormány oly jelentését, a mely a törvénynyel is homlokegyenest ellenkezik, tekintetbe nem vehetjük, hanem magam is csatlakozom ahhoz, hogy ez adass-’-k vissza. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon.» Egyidejűleg, miután beszédem bevezető részében hangsúlyoztam, hogy a legsúlyosabb bűnnek tartom azt, hogy az állami számvevőszók ide egy olyan jelentéssel merészelt jönni, mint amilyennel ide jött, a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : „Utasítja és felhívja a ház az állami számvevőszéket, hogy az 1870 : XVIII. t.-cz. 25. §-a értelmében a folyó 1908. évi minden iratát terjeszsze a képviselőház megvizsgálása alá.“ Határozati javaslatomat ajánlom elfogadásra, mert igy az alkalom és lehetőség adva lesz arra, hogy a ház alapos véleményt mondhasson az állami számvevőszók ezen alkotmányellenes és törvénytelen eljárása felett. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon. A szónokot többen üd- vözlik.) Halas, 1903. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában
