Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-27 / 21. szám
1903. május 27. tagadásuk daczára — a vizsgálat annyi terhelő adatot gyűjtött, hogy vádlottakként az esküdtszék elé kerültek. Most egy éve ítélkeztek fölöttük első Ízben; az esküdtek verdiktje gyilkosságra szólt, de a törvényszék e verdikt alapján nem hozott ítéletet, mert azt tévesnek tartotta, s az ügyet uj esküdtszék elé utalta. Ez szeptember 20-án tárgyalta másodízben az esetet, mely tárgyalásról kimerítő tudósítást közöltünk, s megírtuk, hogy az esküdtek újra gyilkosságot állapítottak meg, s a törvényszék a két Dórt halálra ítélte. Az ügy semmisógi panasz folytán a Curiá- hoz került, a hol az ítéletet megsemmisítették, mert úgy találta a legfőbb bíróság, hogy egyik vádlottnak a védelme nem volt törvényszerű. így került az ügy harmad- ízben uj esküdtszék elé, mely e hó 18-án és 19-én tartott tárgyalás után szándékos emberölés- selpárosult rablásban mondotta ki vétkesnek a vádlottakat, mely határozat alapján a törvényszék mindkét vádlottat életfogytig tartó fegy házra ítélte. Hisszük, hogy ezzel a viszontagságos ügy véglegesen be van fejezve. Közgazdaság. A halasi szőlő és gyümölcs termelésről. — Irta: Lenkey Sándor — miuisteri kiküldött. (Vége.) Azonban az emberek számának szaporodása folytán az éneklő, hasznos és rovarevő madaraknak tartózkodási, költés ihelyei az óriási mocsárok, nádasok kiszárittattak, az erdők, ligetek kivágattak, s mindig szű- kebb-szűkebb térre szorítva, kénytelenek voltak az emberek közé költözni,' az ember pedig nem ismerte fel, hogy azok neki munkás- segitő társai, oltalom helyett őket elpusztította és még folyvást most is pusztítja. Mi lett ennek következménye ? az, hogy a rovarok milliárdjait nincs a mi elpusztítja, s azok most nekünk fordulnak, s ők esznek meg minket, illetve élelmünket. A legnagyobb baj, veszedelem abban rejlik, hogy még mindeddig nem tudtuk felfogni a rovarevő ma- daraknak a természet nagy háztarKiskun-Halas helyi értesítője. tásábani fontosságát, szükségességét, azok természetes szaporodására rendelt helyeket megsemmisítettük, mesterséges tenyésztésre — a nyu- goti államoktól elmaradva, — még nem mentünk át, ott már a rovarevő madarak részére mesterséges kalicz- kák vannak készítve a gyümölcsfákon felrakva, a házak elébe póznákon feltűzve, mikre a nép áhítattal tekint mint munkás segítő társaira, nálunk meg azon mesterkedik, hogy a bozótból mikép szedje ki szegény madár fészkét és tegye tönkre fiait. Nem lehet azt feltenni, hogy a magyar ember e tekintetben talán kegyetlenebb volna, mint a nyűgöt európai ember, — az éneklő madarat nem védi, mert azoknak fotos- ságát nem ismeri, a nép vérébe még nem ment át az éneklő madarak iránti kegyelet. Hisz látjuk, hogy a fecskét — melynek hasznosságát felismerte, —- mily kegyelettel őrzi, ép ilyen kegyelettel fogja őrizni a többieket is, ha tudja és ismeri, hogy azok neki a természettől rendelt segítő társai. A mostani szomorú és szégyenletes állapoton segítendő, a földmi- velésügyi miniszter ur ő Nagyméltósága — mint az sokak előtt ismeretes, — múlt évben a hasznos madarak és állatokról Herman Ottó nagy természettudósunk által egy munkát adatott ki, melyből mindenki meggyőződhetik az éneklő madarak hasznosságáról, s ezen munkát bárki olcsó árért beszerezheti. Ebből a munkából láthatjuk, hogy p. o. a czingo mily óriás mennyiségű rovarok millióit teszi tönkre, mi pedig csupa hálából, midőn télen a kifejtett munkájáért hozzánk fordul egy kis eleségért elfogjuk, illetve gyermekeink által engedjük elfogatni, és agyon kínozzuk. A kinek nincs módjában a fentebb jelzett munkát megvenni, s belőle a hasznos madarakat tanulmányozni, az ezeknek megismeréséhez ingyen is hozzá juthat, midőn Budapestre megy, ne resteljen bemenni a Kerepesi-uton levő földmi- velési múzeumba, hol a rovarevő madarakat és állatokat kitömve mind meg láthatja minden dij nélkül. Azt hiszem, hogy minden magyar ember, midőn valamely városba megy, megszokta az ő igazi érdeknélküli barátjait látogatni ; ugyan azért, ha valamely halasi ember Budapestre megy, ne mulassza el a jelzett helyen barátjait megtekinteni, mert meg lehet arról győződve, hogy azok neki őszinte, minden érdek nélküli barátjai és segítő társai. Ha a magyar nép vérébe is át megy a rovarevő madarak és állatok védelme iránti kegyelet, akkor majd nem fogják a rovarok milliárdjai gyümölcsfáink terméseit letarolni, hanem majd előfog állani a régi állapot. Adja az Isten, hogy mielőbb úgy legyen. Népesedési mozgalom. — május 20. május 26. — Születtek: Kis Mihály és Kovács Júliáiménak Anna nevű leányuk. Kis Rabata Pál és Tóth Nagy Viktóriának Dezső nevű fiuk. Rózsa András és Kovács B. Veronának Jolán nevű leányuk. Riesz Gyula és Todor Viktóriának Vilma, Juliánná nevű leányuk. Tóth Abonyi Gergely és Galgóczi Reginának László nevű fiuk. Kis V. György és Sárosi Mária Zsófiának Mária nevű leányuk. Bereczki János és Sarok Teréziának Terézia nevű leányuk. Daczi Antal és Hollósi Zsuzsánnának Imre nevű fiuk. Horváth Perencz és Ainbrózi Ilonának Erzsébet nevű leányuk. Segesvári József és Orbán D. Máriának Lajos nevű fiuk. Kovács Erzsébetnek halva született leány gyermeke. Csapó Lajos és Tóth Zsófiának Károly nevű fiuk. Meghaltak : Dági Etelka 2 hónapos korban. Kocsi Rozália 11 hónapos, Gazdag Lajosné Pap Lucza 27 éves, Zámbó Mihály 92 éves, özv. Tóth Uszodi Mihálynó Vas Juliánná 67 éves, Bállá Mihály 74 éves, Böröczi Fe- reneznó Kerekes Erzsébet 64 éves, özv. Solti Józsefnó Török Juliánná 84 éves, Király Gy. Józsefné Farkas Mária 50 éves korban. Házasságra kihirdettek: Horti Balázs Mig Ilonával. Szabó Ferencz Kéri Eszter kecskeméti lakossal. Egyhekeltek: Szente István Biró Eleonórával. Kémeri Sándor Németh Johannával. Prágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1903. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában
