Kis-Kunság, 1903 (7. évfolyam, 52. szám)
1903-12-25 / 52. szám
— 2 — többé követője. Úgy járt, mint az öreg ember.. eltelt az időd, menj pihenni. S miért mindez ? A feleletért ne vádoljunk senkit, mert ezt az általános emberi természet adja meg. Az ember legjobbnak soha semmit nem hisz, nem tud és nem tart. Add neki a hited szerint legjobbat: még jobbat kíván, mutasd a legszebbet: még szebb után vágyakozik, teljesítsd leghőbb vágyait: azonnal uj, magasabb röptű vágyai támadnak. A görög száműzi, megkövezi honmentőjét, Juda népe keresztre feszíti megváltóját, a fran- czia vérpadra hurczolja szabadsága halhatatlan bajnokait: mind az emberi lényeg természetes és logikus tényei, mely semmi létezőt nem tart jónak, tökéletesnek, lelke önkéntelenül az utópiák világába merül. Igazán szerencsés az a küzdő, ki legalább fél sikert mutathat fel, teljes sikerre, teljes elismerésre sohase számítson senki. Ezek a tények és eszmék lebegnek az én szemeim előtt is, mikor a lapot átveszem s ezzel a közélet küzdő-terére lépek. S ha ezek tudása daczára, mégis vállalkozom a küzdelemre, noha tudom a logika kérlelhetlen törvényéből azt, hogy az én sorsom sem lehet jobb — talán csak rosszabb — szükségét érzem lépésem megokolásának. Sokkal igénytelebbnek tudom és sokkal szerényebbnek szeretem maiamat tartani, semhogy e lépésre az a gondolat vezetne, mintha működésemmel mindenki megelégedését ki tudnám vívni. Nem sarkal hiúság, hiszen tudom, hogy a nyilvános szereplés kevés barátot, de annál több ellenséget szerez, terem tövist bődé virágot soha... Oh nem ! én mindezt tudom és érzem. De tudom és érzem azt is, hogy a mintáz embernek a lényege kétféle, anyagi és ethikai, ép úgy kétféle kötelessége is van. Küzdeni azért, a mi az én érdekem is : anyagi, önmaga iránti kötelesség : küzdeni azért, a mi más érdeke elsősorban s a hol az én érdekem szóba nem jöhet : ethikai kötelesség. Bennem az ethikai kötelesség szava parancsol, mikor a szerkesztésre vállalkozom, ennek parancsoló szava sugallja, hogy tegyem meg a közért mindazt, mit Isten adományából tehetek. Porszemekből áll az égig érő szikla, porszem egyesek munkája is a közérdek kivívásában s az a millió és millió porszem, miken az emberiség monumentális emlékei emelkednek, bár magukban, egyenkint véve semmik, összefüggésükben mégis dicsőséget hirdetnek. És,ha én csak ilyen porszem tudnék is lenni a jövőben : jutalmazva érzem munkásságomat. — Szolgálni akarom e város közügyéit önzetlenséggel, kitartással, lelkesedéssel. Ám, ha a kitűzött czélt elérni nem tudom, ha még csak a porszem igénytelen elismerésére sem tarthatok joggal számot, kérem, hogy ne tudják be e az én igénytelen személyem hátrányára, hane tudják be emberi gyarlóságomnak. Hiszen er bértől több nem telik, ember többet nem adh<; mint a mennyit ő kapott. Az én programmom csak e három szób■. áll: a köz ügyek önzetlen szolgálata. Távol ta tóm magamat a kisvárosi hirlap-irás megszokc jelenségeitől — a személyi kultusz legyezgeto seitől s a személyi harcz folytatásától. Előttei a közéletben nem lesznek emberek, csak elve és eszmék s az embereket csak annyiban te kintem, a mennyiben az elvekért folyó harczbai felszinre kerülnek s ezért — véleményem sze rint — egyesekkel csak annyiban és csak ak: kor szabad foglalkozni, ha és a mennyibe, ezt az elvi harcz megkívánja. A mi ezen kivtj esik, az kivöl esik e lap keretén is. Ezt a szellemet fogja uralni e lapok min den száma, ennek a szellemnek kerlelhetlen követését ígértem akkor, mikor az alantirt urakat munkatársi közreműködésre megnyerni szerencsém volt. Városunk toliforgatói, a kikhez kérésemmé fordultam, érezvén velem együtt annak a szükségét, hogy ennek az enormisan fejlődő városnak és vidékének kell egy rendes heti lapjának lenni, a mely mindig aktuális és helyi érdekül czikket közöl, szives közremüködésöket megígérték : Dr. Dabó Mihály orsz. képviselő, Báthory' Gábor tanár, Barlek Lajos id. tanár, Bartek Lajos ifj. tanár, Bakóczi Károly tanár, Bernáth Lajos tanár, Dékáni Árpád tanár, Dr. Dobó Menyhért tanár, Dobó Kálmán mérnök, Dr. Do- bozy István városi főorvos, Egregi Horváth István máv. tisztviselő, Fadgyas Sándor v. nyilvántartó, Görög Miklós kir. telekkönyvvezető, Dr. Hofmeister Juda ügyvéd, vár. tiszti ügyész, Dr. Hermán Ferencz ügyvéd, Hofmeister Ignácz nagykereskedő, Imreh Lajos tanitó, Kristóf József tanár, Kovács Antal tanitó, Kovács Józsej v. tanácsnok. Kozics Isti'án ifj. v. mérnök, Lázár Lajos ügyvédjelölt, Makay István v. jegyző, Molnár Mihály v. jegyző, Dr. Nagy Mór polgármester, Pataky Dezső tanár, Patay István kir. albiró, Paprika Antal joghallgató, Szathmáry Sándor \ögymw. igazgató, Szalay Zsigmond nép- isk. igazgató, Szekér Pál rendőrkapitány, Thury József akadémiai 1. tag, tanár, Dr. Wagner József orvos, Zseny István földbirtokos. S most útnak bocsátjuk a „Kis-Kunság“-ot azon hő óhajjal: használjon e városnak, lakosságának és vidékének annyit, a mennyit mi vele használni kívánunk s hogy a t. közönség legyen olyan jóakarója, mint a milyen jó akarattal mi a közügyek szolgálatára harezba küldjük. Dr. Kozics Zoltán, felelős szerkesztő. * * *
