Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-21 / 21. szám
las helyi értesítője. május 21. je Pávián .al István és j .\ag_y . al Judith lakházát 244 . öl telkét 960 koronáért, ifj. Orbán D. Sándor és Csontos Szüli János és neje Orbán D. Juliánná megvették Tál József 24 hold 769 n. öl felsőkisteleki legelőjét 1000 korona vételárért. .0Árverési hirdetmény. Kriszháber Lajos halasi lakos részéről közhírré tétetik, hogy a Grünfeld Miksa budapesti kereskedő, liquör, rum, és eczetgyáros által tőle megvett, de át nem vett kilenez hordó, összesen 6393 liter törköly pálinka Kriszháber Lajos udvarán folyó év és hó 22-én csütörtökön d. u. 2 órakor nyilvános árverésen kir. közjegyző közbejötté — és készpénz fizetés mellett a legtöbbet ígérőnek el fog adatni. Csarnok. Kis Ábel viszontagságos élete. — Irta : Thury József. — (Vége.) En másnap már korán reggel kimenekültem az özvegy elől Czin- kotára egy régi jó ismerősömhöz, meghagyván inasomnak, hogy ha eljön az özvegy, nagy sajnálkozással adja tudtára, hogy sürgősen el kellett utaznom. Az ón czinkotai barátom igen szives házigazda volt, élt-halt a vendégért; csak két furcsa tulajdonságot nem szerettem benne. A szivarjait be szokta áztatni ; az it- ezóje pedig — a történelmi tudással ellenkezően — nem hogy nagyobb lett volna a rendesnél, hanem felónyi volt s abból se sűrűn szokott öntögetni a vendégnek. Mindennek daezára kibőjtöltem nála egy hetet s csak azután mertem visszatérni Pestre, mikor már bizonyos voltam felőle, hogy az én özvegyem eltűnt a láthatárról. 0 maga eltűnt ugyan, de egy .agyott hátra nálam ez- rással : „felbontandó“. Ina- mondta, hogy három napig ,t s utoljára is ezt a csomagot a itt. Sokáig gondolkoztam, j fölbontsam-e, vagy ne ; de ogre is kiváncsi voltam rá, hogy voltaképpen mit akar hát velem ez az asszony. Fölbontottam a csomagot s különféle női kézimunkákat: horgolást, himezést és egy levelet találtam benne. A levélben nagyon melegen alálja magát nekem feleségül, mint olyant, a kiben ón valóságos házi kincset nyernék ; mert ő ilyen meg olyan jó gazdasszony, kitűnően ért a házvezetéshez, tud mindenféle kézimunkát, még csipkefüggönyt csinálni is. (Éppen téged vártalak már régóta a csipkefüggönyeiddel ! mondám olvasás közben). Végre azt Írja, hogy ha olyan érzéketlen volnék, hogy nem fogadnám el a kezét, küldjem vissza neki a csomagot. Nagyon szívesen ! Lám a kis bohó mit ki nem talál ! Mintha bizony énnekem kötelességem volna beleszeretni minden kokszkereskedő lányába ! Rögtön Írtam neki egy igen udvarias, de határozottan elutasító levelet, azzal indokolván, hogy ha ő — a saját állítása szerint — még most is olyan, mint egy 16 esztendős lány, akkor még igen fiatal hozzám, várjunk még néhány esztendőt. Megparancsoltam az inasomnak, hogy a kézimunkákat és ezt a levelet csomagolja be s adja fel a postán Bal- maz- Újvárosba, ón pedig mentem ebédelni az Éneklő hattyúba. Néhány nap múlva levelet kapok az özvegytől s nagy álmélkodás- sal ezeket olvasom belőle : nem tud hova lenni örömében, hogy ón viszonozom az ő mély és igaz érzelmét s elfogadom a kezét. Egy hét múlva jön hozzám a drága jó anyjával együtt, a ki szintén tulboldog e miatt; a viszontlátásig is számtalanszor csókol. — Kevés híja, hogy le nem fordultam a székemről. Mi ez ? mi történt itt ? Még az anyja is él s azt kívánja tőlem, hogy elvegyem ! Hogy az ördögbe ne ! Egy anyósom volt, azt is megsokaltam ! Okos ember nem botlik meg kétszer egy kőbe. Kérdezem az inast, hogy miféle levelet tett abba a csomagba ? Azt mondja, hogy az Íróasztalon talált egy levelet ezzel a megszólitással : „Imádva tisztelt angyali Nagysád !„, a többi részével nem törődött, hanem beletette a csomagba. E felvilágosításra dühös lettem, mint a tigris és ha inasom markosabb legény nem lett volna nálamnál, talán szót is téptem volna, de igy beértem annyival, hogy kíméletlenül leszidtam. Az inasom ostobaságának t. i. ez a magyarázata. Olvastam volt az Akadémia pályatótelei között, hogy,, a jövő évben a Telekydijra felsőbb vígjátékok pályáznak“. Gondoltam magamban: annál felsőbb vígjáték már csak nem lehet, mint a mit a 4-ik emeleten írnak s mivel ón éppen ott laktam, hozzáfogtam egy vígjáték Írásához. Ennek egyik jelenetében fordul elő az. hogy egy dandy el akar csábítani egy gazdag özvegyet s borzasztó szerelmes levelet ir neki. Ez az oktalan állat tehát, t. i. az inasom, ezt a levelet csomagolta*'be a másik helyett. Ilyenformán vészfelhők tornyosultak fejem fölött. Meggyőződtem róla, hogy ez az özvegy nem nyugszik addig, mig férjhez nem megy. Mivel pedig én semmi szin alatt sem veszem el, nincs hátra más, mint féjhez adnom. Plppen jókor hallottam meg, hogy az az Éneklő hattyubeli iparos segéd, kinek a kecsege indítványozása fejében 30 frtot kölcsönöztem, valami hibája miatt kimaradt a gyárból. Ezt elhivatttam magamhoz, mondtam neki, hogy igen előnyös házasságot tudnék ajálni ; mert van nekem egy távoli rokonom, jómódú, szép, kedves, fiatal, szeretetreméltó özvegyasszony ; nagyon jól járna vele, ha elvenné. Úgy gondoltam magamban, hogy ha annak az özvegynek első férje kefekötő volt, miért ne lehetne a második egy lókötő ? De hátha nem jön hozzám ? kétsógeskedett a fiatal ember. — Jót állok érte, hogy hozzá megy, biztatám. Én már beszéltem vele, az ő részéről elintéztük ezt a dolgot. A fiatal ember beleegyezett s nagyon köszönte atyai gondoskodásomat. Én bőven elláttam ntikölt- séggel s útnak iiditám Balmaz-Uj- város felé. A házasság csakugyan létrejött; merf nem sokára mind a kettőtűi kaptam meleg hangú köszönő levelet. Én pelig nagyon boldognak éreztem magamat, még sírtam is örömömben, nem annyira az özvegy szerencséjén, mint inkább azért,
