Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-23 / 17. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 30. arra kérem az igen t. igazságügy- miniszter urat, méltóztassék akként intézkedni, hogy ezeknek mindenekelőtt meglegyen az állásuk méltóságának megfelelő önálóságuk illetéktelen befolyásokkal szemben (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) és hogy fizetésük akként állapíttassák meg, hogy annak a hivatásnak, a melyre életpályájuk szólította, híven, becsületesen, lelkiismeretesen és teljes odaadással felelhessenek meg. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert kétségtelen az, hogy azok a polgárok, a kiket a büntető igazságszolgáltatás keze sújtott, ha erkölcsileg megjavulva térhetnek vissza, nem lesznek családjuknak és a társadalomnak megmótelyezői, nem lesznek annak teljesen megvetett tagjai. Ha ott lelkűk a maga módján kiműveltetik, erkölcsi érzetük tisztáztatik, ha ők erkölcsi fogalmak iránt fogékonnyá tétetnek, akkor van rá kilátás, hogy a társadalomnak hasznos polgáraivá válhatnak. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Még a kinevezések és előléptetések kérdésében kívánok némely dolgokra kiterjeszkedni. Az igen t. igazságügyminiszter ur helyesen azt az álláspontot foglalja el a jövendő szempontjából, hogy a bírói és az ügyvédi kvalifikáczió egysógesites- sók. Azonban ezen helyes felfogás a kinevezések alkalmával azokkal szemben, a kik ez idő szerint ügyvédi minősitóssel nem bírnak, bizonyos hátrányos helyzetet teremt, a mennyiben a jogtudori és ügyvédi minősitóssel nem biró, csupán gyakorlati bírói vizsgát tett egyének az előléptetésnél bizony nem mindig részesülnek abban az elbánásban, a melyhez joguk van. Már pedig, ha a törvényhozás elegendőnek mondta ki a bírói vizsga megszerzését a bírói állás elnyerésére, akkor azért, mert valaki a nagyobb képzettséget nem szerezte meg, hátrányossabb helyzetbe juttatni nem lehet, mert kétségtelen. hogy a legtöbb esetben nem a tanulni nem akarás, vagy tanulni nem tudás okozta azt, hogy ezt a formai több kvalifikácziót nem szerezte meg, hanem családi körülmények, vagyoni kérdések, a melyek kényszeri tették arra törekedni, hogy azt a minimális kvalifikácziót minél előbb megszerezze, a melyet a törvény az állás elnyerésére előirt. En tehát arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy ne méltóztassék azokkal szemben, a kik a formai magasabb minősítést meg nem szerezték, hátrányosabb elbánást tanúsítani. Es itt különösen felhívom az igen t. miniszter ur figyelmét a minősítési táblázat kérdésére. Méltóz- tassék már egyszer akként intézkedni, hogy ha az nem is tétetik egészen nyilvánossá, de legalább az illetőnek magának nyujtassók mód arra, hogy a saját minősítési táblázatát megtekinthesse. És én nem tudom, igy van-e, de a közfelfogás az, hogy az u. n. fekete hönyv a minisztériumnál még most is vezettetik. a melyben azok a bejegyzések foglalnak helyet, a melyek az illetőnek egyéni, politikai és társadalmi magaviseletére vonatkoznak. En kérdezem az igazságügyminiszter urat; ő az illetékes megmondani, hogy az a könyv vezettetik-e, s a mennyiben még ma is vezettetik, arra kérem a t. miniszter urat, hogy azt a lealacsonyító rendszert megszüntetni szíveskedjék. Hogy a segédtelekkönyvvezetők létszámát az igen tisztelt igazságügyminiszter ur korlátolja, az nagyon helyes és szükséges ; korlátolja pedig a lehető legkisebb mértékre, mert éppen a közönség érdeke kívánja azt meg, hogy a telekkönyvvezetők egyenlő jogkörrel, minősitóssel és hatáskörrel legyenek beállítva. Az igen tisztelt igazságügyminiszter ur megkezdette a takarékosság elvének alkalmazását, még pedig, a, mint mondja, a napidijasoknál. Én azt gondolom, hogy helyesebben járt volna el, ha a vidéki járásbiróságok- nál nézett volna először széjjel és ekkor meggyőződött volna arról, a mi valóság, hogy ott, a járásbíróságoknak nagy részénél a fogalmazói teendőknek ps birói feladatoknak teljesítésére hivatott egyének vannak tulajdonképen nagyobb mennyiségben, mint a mennyiben lenniök kell, mert nagyon sok idejük jut arra, — tisztelet a kivételeknek — hogy ne mindig a hivatalnak éljenek, mert igen könnyű szerrel elvégezhetik teendőjüket, azonban éppen a segédszemélyzet az, a melynek hiányáról minden járásbíróságnál folytonosan panasz van : tehát nem a napidijasoknál kellett volna kezdeni a takarékoskodást, hanem tulajdonképpen a fogalmazási szaknál. A bűnvádi perrendtartással kapcsolatban ón csak arra kérem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, hogy mivel a gyakorlat oda fejlődött, hogy a nyomozások nagyobb részét a városi rendőrkapitányok és a községben a szolgabirák és a községi elöljáróságok teljesitik, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a költségvetésbe lehetőleg megfelelő összeg illesztessók be arra nézve, hogy az e czólból különleges kiadással terhelt városok és községek, — mert a legtöbb helyen e czólra alkalmas és szakképzett egyének beállításáról kellett gondoskodni — megfelelő kártalanításban rószesittessenek. Még csak Issekutz Győző igen tisztelt képviselőtársam egy kijelentésére akarok megjegyzést tenni. (Haljuk ! Haljuk !) Az igen tisztelt képviselőtársam — elismerem, nagyon nyomós érv kíséretében — a halálbüntetés eltörlése ellen nyilatkozott. Nem akarok a halálbüntetés fenn vagy fenn nem tartása kérdésében ezúttal nyilatkozni, mert hisz azt a büntető novella tárgyalásánál esetleg fel lehet hozni, azonban csak arra kérem fel a t. képviselőtársam és a t. kópvidelőház figyelmét, hogy, midőn a Romániával a közönséges bűntettesek kiadására vonatkozólag kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, ezekről a padokról hangzott el az, t. képviselöház, hogy, e szerződésbe az az intézkedés vétetvén fel, hogy abban az esetben, ha magyar állampolgár Romániába menekül, mert oly cselekményt követett el, mely itt halálbüntetéssel sujtatik, a román igazságügyi kormány nem tartozik kiadni az illetőt mindaddig, a mig biztosítékot és meggyőződést nem nyer arra nézve, hogy azon a tettesen a halálbüntetés végrehajtatni nem fog, ezzel, az első rést már megnyitottuk a halálbüntesés fen- tartása ellenében, és igy mindazok a nyomós érvek, a melyek a halálbüntetés eltörlése mellett szólnak, támpontot nyertek a törvényhozás imént jelzett álláspontjának kifejezésével. Ezeknek az előterjesztése után, t. ház, kijelentem, hogy az igazságügyminiszter ur költségvetését már politikai pártállásomnál fogva is el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Präger Fcrcncz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1902. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.
