Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-23 / 17. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

április 23.

Ferencz kiskőrösi, Ferde M. duna- pataji, Farkas M. és Varga B. foktői lakosokat 8—8 kor., Dobos József dömsödi 5 kor., Sipos Imre foktői, ifj. Tarnóczi József és Varga L. szabadszállási lakosokat 4—4 koronára.

Az alsó templom-téren Kellner Benő háza előtt húzódó árok helyett építendő beton-csatorna elkészitósével a városi tanács Kladek István szabadkai vállalkozót bízta meg; — ugyanő bízatott meg a j á r d á k kiépítésével is.

Cirkusz-társaság mulattatja a közönséget esténként és pedig úgy látszik közmegelégedésre, mert az „aréna“ mindig szépen megtelik nézőkkel. Ma estére valami nagy dijbirkózás van hirdetve: Varga János molnár és Rácz S. atléta szándékoznak egymást barátságosan földhöz lapítani.

Ingatlanok adás*mése.

— április 16 április 22. —

Csonka B. János és neje Torkos Rozália megvették Csonka B. Já- nosné Ternyák T. Ilona és gyermekei VI. tiz. lakházát és 217 n. öl telkét 800 korona vételárért.

Fehér Mihály és neje Brinkus Erzsébet megvették Markó Benőné Szabó T. Juliánná 143 n. öl szőllő- beli parlag földjét 60 koronáért.

Horváth B. Mihály és neje Lu- cza Erzsébet megvették Nagy K. József és neje Radván Juliánná 1024 n. öl szőllőjét 420 koronáért.

Kis Pupi Istvánná Pintér Juliánná megvette Modok János és neje Szalai Erzsébet 1189 n. öl szőllő és szántó földjét 1189 koronáért.

Jaszanovics József és neje Rafaj, Juliánná megvették Puskás Sándor és neje Gömböcz Juliánná 10 hold 4 n. öl rekettyéi legelőjét 400 koronáért.

Lázár Sándor és neje Kis Kopárdi Mária megvették özv. Nagy K. Jó- zsefné Osefregi Judith és társai 1320 n. öl szőllő és szántó földjét 1100 koronáért.

Faddi Illés és neje Király Gy. Etelka megvették Vilonya Judith Monda Jánosnó és társai 374 n. öl alsó fekete földjét 60 koronáért.

Sándor István és neje Vili Juliánná megvették Fehér Jánosnó Ga- jág Jula lakházát és 182 n. öl telkét 600 koronáért.

Nagy Kálozi József és neje Radván Juliánná megvették özv. Nagy K. Józefné Csefregi Judith és társai 1028 n. öl szőllőjét 612 korona 50 fillérért.

Mészáros Benő megvette Bóna Vendel és Borbás Rozália 1077 n. öl szállóbeli Vi'ßcl rész illetőségét 200 koronáért.

Harkai Ignácz és neje Simon Eszter megvették Modok Sándor és neje Kovács Anna 530 n. öl szántó földjét 300 koronáért.

Rumi Sz. Antal és neje Modok D. Jula megvették Sütő Péter és neje Bacsó Mária 808 n. öl szőllőjét 360 koronáért.

Babos József és neje Mandler Katalin megvették Tar Antal 1 hold 400 n. öl szőllőjét 1200 korona vételárért.

Hasznos tudnivalók.

Füstölt kolbász és sonka gyakran penószedik, ha az idő melegebre fordul, az ellen legjobb a következő szer : nagyon finomra tört konyhasót tányérban annyi vízzel kell összekeverni, hogy pép lesz belőle, ebbe tegyünk egy késhegynyi salicysavat, keverjük össze s ezzen péppel mázoljuk be a penészes kolbászt vagy sonkát, néhány perez múlva a penész egészen eltűnik s pár nap alatt a kolbász egészen be lesz vonva finom jegeczekkel, melyek minden további penószkópzést meggátolnak. A még nem penészes kolbászt és sonkát, füstölt nyelvet, szintén be kell kenni ezen sópóppel s igy bár nyár közepéig is eltarhatjuk penésztől menten. Főzés előtt néhány órára hidegvízbe áztatjuk, mi által a fölös só kivonatik.

Csarnok.

Kis Ábel viszontagságos élete.

— Irta : Thury József. — (Folytatás.)

Pesten a Józsefváros külső részében béreltem egy kényelmes lakást a negyedik emeleten. Háztartással nem akarván bajlódni, ebédelni és vacsorázni a szomszéd vendéglőbe, mely az „Éneklő hattyúhoz“ volt czimezve, reggelizni pedig a „Kuka kakuk“-hoz czimzett kávéházba jártam éppen szemközt az Éneklő haty- tyuval.Azonban az emberek gonoszsága Pesten sem hagyott nekem bókét. A gyermek- és ifjúkoromban tapasztalt kellemetlenségek jó része ismétlődött, csakhogy egy kissé más formában.

Ugyancsak az Éneklő hattyú-ban szokott vacsorázni egy asztal-társaság, melynek tagjai — számszerint 19 — különféle iparos-segédek voltak a környékbeli gyárakból ; műlakatosok, harangöntők stb. Az asztaluk mellett a falon egy darab vastag kötél függött. Egyszer megkérdeztem a vendéglőstől, hogy miféle emberek ezek és miért van asztaluknál a kötél ? O azt a felvilágosítást adta, hogy ezek mind olyan iparosok, a kiknek apjukat leütötte a hajókötél s éppen ezen az alapon, közös sorsuk miatt alakultak egy asztaltársasággá. Csodálkoztam, hogy ilyen eszme is képes az embereket társulásra vezetni, de még akkor nem tudtam, hogy micsoda veszedelem rejlik ebben reám nézve.

Már hónapok óta ismertük egymást látásból s többször észrevettem hogy figyelemmel kísérik: milyen gyakran eszem ón kecsegót. Égy este, a mint belépek az Éneklő haty- tyuba, oda jön az aztalomhoz egyik, a hajókötól miatt apátlanná lett iparos-segéd és meghív engem vacsorára a körükbe, mert igen szép ke- csegóket hoztak, a vendéglőssel pompásan elkészíttették, ón pedig — mint látják — nagyon szeretem a kecsegót. Végül szépen megkért, hogy előkelő úri ember létemre is ereszkedjem le hozzájuk. Elfogadtam a meghívást s leültem asztalukhoz.

Vidám vacsorázás közben azzal hozakodnak elő. hogy éppen elnököt akarnak választani, erre a tisztségre valamely tekintélyes egyént szeretnének megnyerni s ha meg nem vetném ajánlatukat, legyek szives elfogadni asztaltársaságuk elnökségét. Nekem a kecsege nagyon jól ízlett s rá a bor is igen csúszott: ennélfogva a társas étkezésnek eme stádiumában elvállaltam az elnöki tisztet. S hogy kitüntetésemnek kellő formát adjak, azonnal egy gyönyörű beszédet intéztem hozzájuk, mint elnöki székfoglalómat.

Nagy hatású beszédemben vigasztaltam őket, hogy ne szomorodjanak apáik halálán; mert hiszen a hajókötólnek tökéletesen mindegy, hogy kit üt le, lehet az nem csupán apa, hanem fiú, testvér,