Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-19 / 12. szám

1902. az iskolai ólettel és viszonyokkal is, s ez utóbbiak s az életnek e tünetei közt a legbensőbb kapcsolat van. Mondjam-e, a mit ezerszer szoktunk hangoztatni, hogy az iskola kicsiben hű képmása az életnek, s a hogy a nagyok tesznek-vesznek a világiján, azonkópen járnak el a kicsinyek is az ő apró dolgaikban. Azt hiszi tán valaki, hogy a mit a serdülő ifjú az életben, és pedig közvetlen környe­zeteiben csakúgy, mint a tőle távo­labb álló események körül lát, hall és tapasztal, azt ő nem veszi tudo­másul ? Hogy a mikor látja a na­gyok boldogulását tudás helyett a furfanggal, készültség és hivatott- ság helyett a mesterkedéssel, szoiga- leikűséggel és tányérnyalással, hogy ő abból nem vonja le a tanúságot'? Minél eszesebb és nyíltabb szemű a fiatal ember, annál hamarabb kél föl benne az a vélemény, hogy más az, a mit a könyvek és tanárok taní­tanak, és más az, a mit az élet mutat. Hogy nem a tanulás és nem a szorgalom az útja a boldogulásnak, hanem sokkal többet ér annál a protectio, a családi összeköttetések, s az iskolában lenézett és kárhoz­tatott mesterkedés és furfangosko­dás. Ez lett az ifjúság valódi felfo­gása az életről. De lehet-e ezt cso­dálni ? Hisz ezt látják, hallják és tapasztalják az életben lépten nyo­mon. Az élet ennek a példáit muto­gatja nekik folyton, azt pedig tud­juk, hogy a tanításban is egy concret példának több hatása van, mint száz elméletnek. A szabadságharcz folytán szenve­dett szellemi vérvesztósnek átka igy jutott el tehát egész napjainkig és olyan rétegeibe is a nemzet életé­nek, a hová, hogy az eljuthasson, a a távol álló meg sem álmodná. Mivel a nemzet igazi nagy alakjai nyomába nem a természetes succres- centia utján támadt s az ő szelle­mükben nevekedett utódok léptek, hanem elfoglalták a vezérszerepeket minden téren a másod, harmad és tized rendű alakok : ezért történt, hogy ezeknek másod, harmad és tizedrendű képességükhöz, hivatott- ságukhoz és erkölcseikhez igazodott lassanként minden, sezek nyomták rá egyóniségök bélyegét az egész kor­szakra. E szempontból tekintve a lefolyt évek eseményeit, sőt az életnek még ma is napról-napra felmerülő tüne­teit, sok minden jelenség érthetővé Kiskun-Halas helyi értesítője. válik előttünk, a minek máskép magyarázatát találni nem lehet. Alert az ellen a mit néha hallunk hangoztatni, hogy e bajok minden időben megvoltak, mivel azok okai hozzá tartoznak az emberi termé­szet alapvonásaihoz : az ellen min­den józan gondolkozás egész lényé­vel tiltakozni kénytelen. Hisz ha ez valóban úgy volna, akkor igazán kétségbe kellene es­nünk minden nemes, nagy és jóra- való törekvés sorsa felöl. Ha a világ csakugyan a hitványsággal párosult gonoszság számára volna végleg és örökre berendezve, akkor mit aka­runk mi a mi eszményi czélzataink- kal és törekvéseinkkel'? Akkor az iskola valóban nem tehetne mást, mint hogy szakítson minden eddigi hagyományával, s a tudás és jellem fejlesztése helyett arra tanítsa a növendéket, a mire eddig csak megvetéssel tudott rámutatni ; hogy azt mondja a felnövekvő nemzedé­keknek : Tanuljatok tehát az élettől és ha előmenetelt és boldogulást akartok a világban, legyetek olyanok, mint azok, a kik a boldogulást ott megtalálták, nem egyénisógök tar­talmánál, nem készültségüknél és nem jellemüknél fogva, hanem csú­szás-mászással, szolgalelkűséggel, furfanggal és ravaszkodással. De épen azért, mivel tisztán áll előttünk az élet e visszataszító tüne­ményeinek oka, eredete fejlődése és egész természetrajza, azokkal szem­ben nem tehetünk egyebet, mint hogy oda kiáltsuk minden generati­onal, melynek képzeletét az élet e példái megragadhatják, oda kiáltsuk azt, hogy : Ne higyjetek e példák­nak, az élet hazudik most, mikor ilyeneket mutogat, mert, ezek csak egy vérszegénységben sinlő kórál­lapot abnormis tünetei és nem az egészséges nemzetest életnyilvánu- lásai. A betegségben vagy el kell pusztulni, vagy meg kell belőle gyógyulni. Kipusztulni, és plane ilyen nyavalyában, az nem lehet a nemzet rendeltetése, fel kell tehát gyógyulnunk s a gyógyulás előbb utóbb el fog következni. El fog kö­vetkezni, a természet rendes utján. Az epigonok törpe had kipusztul végre. Uj irányok és áramlatok kelet­keznek, amelyekből ők kiavulnak és kihalnak. Az idők móhe lassanként helyre szüli a vesztességeket, miket valódi nagy tehetségekben szenved­tünk, és ezek, ha nehezen is, ha márczius 19. nagy küzdelmek közt is, felver­gődnek azon polczokra, melyek tehetségüknél és hivatottságuknál fogva őket méltán megilletik, s az ő működésük nyomán át fog alakulni a közszellem a nemzeti élet minden régiójában. Az a’nemzedék, mely élte delén már túl van s java korát vagy avval töltötte, hogy reménytelen küzdel­met folytatott azokkal, kik a közélet állásait csupán konczoknak tekintik s más felfogásra e részben teljesen képtelenek ; vagy megundorodva az egész hajszától, lehetőleg távol igye­kezett magát tartani mindentől, a mi avval összefügg : ez a nemzedék ezt már alig éri meg. De azért él bennünk a hit, a meggyőződés, hogy .... et si male nunc, non ohm sic érit. El kell jönni egy jobb időnek, mely a kufárokat kisöpri, kisöprüzi a közélet templomaiból. És mindig megvan beniink a hit a remény, hogy az a nemzedék, mely most lép ki az élet küzdő terére meg fogja még azt érni valaha. Adja isten, hogy mentői előbb megér­hesse! Ingatlanok adás-vevése, — márezius 5. márezins 11. — özv. Molnár Nagy Ferencznó Vincze'Julia és Nagy János meg­vették Nagy Faragó Gergely 674 n. öl szántó-földjét 200 koronáért. Babos János és neje Földvári Erzsébet megvették Egyed Izsák János szőllőbeli ’/4-edrósz illetősé­gét 800 koronáért. Gazdag Lajos és neje Rokolya Juliánná megvették Hirkó Imréné Babos Mária és Babos Julia kiskorú 803 n. öl bánom kerti beltelkét 800 koronáért. Dózsa Ferencz és neje Halász D. Mária megvették Tumó Máténé Halász D. Mária 2 hold 558 n. öl felsőszállási szántóföldjét 1130 koro­náért. Kinsztler Sándornó Varga Anna megvette Kinsztler Sándor III-ik tizedbeli ház s telekböli felerósz illető­ségét 400 koronáért. Csikós Antal megvette neje Fekete Rozália szőllő és szántó föld­jét 430 koronáért. Szalai K. Antal és neje Berki Mária megvették özv. Róbók Lász- lóné Berki Juliánná és ifj. Rébók László IV ik tizedbeli lakházát és telkét 5200 koronáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom