Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-12 / 11. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 12. urnák, mert hiszen még azt a fáradságot sem vette magának, hogy azokat a városokat, melyek részint törvény- hatósági joggal vannak felruházva, részint, mint rendezett tanácsú városok működnek, abba a helyzetbe hozta volna, hogy azok a nagy örökséget átvehessék, és a mire szükség lesz, mindazokat a nagy feladatokat, a melyek első sorban a vármegyére nehezedtek és nehezednek, legalább részben megvalósítani képesek legyenek. Pedig ott márnem panaszkodhatik a t. miniszterelnök nr arról, hogy az ő akarata és befolyása — bárha messzebb vannak is tőle, mint a vármegyék — nem érvényesül, mert hiszen mindazoknak az intézkedéseknek, melyek a városokban és községekben a törvény értelmében teljesittetnek, túlnyomó része tisztán állami feladat, olyan állami feladat, a melynek fejében a t. kormány nem jutott még el odáig, hogy a legkisebb mérvű ellenértéket is szolgáltatta volna. Hogy egyebet ne említsek, ha már a do- táczió kérdésére a jelenlegi pénzügyi viszonyok miatt rátérni nem mert és nem tudott: legalább azon nagymeny- nyiségű állami adókból, a melyeket azok beszednek, kezelési dij fejében miért nem enged át egy bizonyos hányadot a súlyos pótadók leszállítására ? Hnnem a t. miniszterelnök ur belügyi költségvetése egy tételében igazi gavallér. Gavallér nevezetesen az Operaház segélyöszegónek megállapításában. Én nem tudom, mert ón a zenéhez nem értek, hogy Magyarország közművelődési életében és kultur-missziójában az Operaház minő fontos szerepet játszik; de egyet tudok, azt, hogy az igen t. közoktatásügyi miniszter ur a költségvetésébe az állami elemi iskolák fentartására csakis 549.000 koronát tudott és tud beilleszteni, mert többet nem kap. Én azt gondolom, hogy nem fog senkisem megczáfol- ni, midőn azt állítom, hogy bármiféle tekintetek legyenek is azok, a melyek az Operaház fentartását indokolják, sohasem lehet azt egy vonalba helyezni a nemzet szolgálatában álló azon nagy feladatokkal, a melyek az elemi iskolákra háramolnak. (ügy van ! ügy van !a szélsőbaloldalon) Igazi szégyene ez ami költségvetésünknek és ón meg va gyök róla győződve, hogy a legnagyobb mértékben maga a közoktatási miniszter ur sajnálja azt, hogy akkor, mikor az állami elemi iskolákra alig fél miliőt fordíthat, akkor az Operaház, a mely talán nem is egészen magyar, ugyanannyi összeget vesz igénybe, segély czimén. És különösen meglepő az, hogy még maga a belügyminiszter ur is akkor, a midőn ezen egyetlenegy intézetre közeliéi miliő koronát vesz igénybe, a vidéki színészetre mindössze csak 66000 korona segélyt irányoz elő. Hát, t. ház, vájjon azok a nyomorúságban sínylődő vidéki színészek nem teljesitenek-e magyar nemzeti missziót ? (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Vájjon nem az-e a nemes feladatuk, hogy a magyar kultúrát, és a mi fontosabb, a magyar nyelvet terjeszszók és a magyar közművelődés egy óbb szolgálatait teljesíthessék ! Lehet-e elképzelni azt, hogy ebben a hazában, annak egyes területein és vidékein azzal a nyomorúságos 66.000 korona segélyezéssel ezt a feladatot teljesítsék. úgy, mint azt a nemzeti érdek valóben megkívánja? ügy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) De miért ragaszkodik a t. belügyminiszter ur olyannyira ahhoz, hogy a színészet ügye az ő tárczája körében maradjon ? Hiszen az csak talán nem olyan fontos belügyi közigazgatási kérdés, a mely okvetlenül kell. hogy a resszortjába illeszkedjék ? Miért nem adja át a vallás- és a közoktatásügyi miniszter urnák, a ki majd azoknak a feladatoknak a teljesítésében, a melyek a színészettel kapcsolatban állanak, több szakerővel fog rendelkezni, mint a t. belügyminiszter ur ? (Úgy van! Úgy van !) A t. belügyminiszter ur különös súlyt szokott helyezni és hangsúlyozva emelte ki a t. előadó ur is azokat a feladatokat és eredményeket, a melyeket a közegészségügy terén a belügyi kormányzat elért, és a melyeket a jövőben is megvalósítani akar. Hát elszomorodik az ember, midőn a gyermekhalandóságnak azt a nagy számát tudomásul veszi, a melyben édes hazánk leledzik. De még inkább elszomorodik és kétségbe esik a felett, midőn látja, hogy hazánkban, annak nagyon sok vidékén már az egy vagy két gyermek-rendszerhez való áttérés dívik. És itt a t. előadó ur mint valami nagy érdemet emeli ki a belügyi kormányzat mellett azt, hogy a bábaügy terén minő haladás és minő lelkesedés mutatkozik, úgy, hogy most is több költséget vesz fél erre a czólra a költségvetésbe, mint azelőtt. Hát ha arról is gondoskodik a t. belügyminiszter ur, hogy azok az állami segéllyel kiképzett bábák meg is élhessenek a maguk tisztességes keresetéből, akkor lenne vele talán mit dicsekedni. De midőn kétségtelen dolog az, hogy a születések számánál fogva egyáltalában nem jut a bábákra annyi eset, a mely az ő megélhetésüket biztosítaná, akkor joggal tétetik fel a kérdés, vájjon miből élnek meg tehát azok a bábák ? Vájjon keresetüket mi által bírják oda emelni, hogy megélhetésüket biztosítsák ? Érre a mellettem ülő egyik t. képviselő- társam azt említette fel, hogy a születések számának leszállításával, ügy, de ez bűn az emberiség ellen, bűn a nemzet ellen is. (Úgy van ! ügy van !) Vannak még az egészségügyi intézkedések közt igazán kétségbeejtő fogyatkozások. Ezeknek egyike az elmegyógyhelyeknek a kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Akkor, midőn egyik vagy másik polgártársunkat a sors keze akként sújtotta, hogy elméje elborult, ez iránt, ha egyébnek nem, legalább a szánalomnak fel kell ébrednie az emberi kebelben. Valóban szerencsétlenek azok, a kik elmeháborodottakká lesznek. De, t. ház, ezeket a szerencsétleneket külön belügyministeri engedély nélkül ma sem lehetős nincs alkalom,azországos intézetben elhelyezni. És akkor, midőn azoknak közveszélyes volta megállapítva nincsen, az államnak vódőkarja azokra egyáltalában ki nem terjeszkedik. (Úgy van ! Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Tehát a magyar állam atyáskodó gondoskodására nézve nem elég az, hogy valaki megőrüljön, hanem, hogy az állam valakit jóakarata támogatásában részesítsen, annak egyik feltétele az is, hogy egyszersmind közveszélyes legyen ! Ezen az elszomorító állapoton változtatni kell. A gyermekmenhelyek kérdésénél (Halljuk ! Halljuk ! a szólsőbaloldalon) a t. előadó ur is súlyt helyezett arra, és törvényben is kifejezésre jutott már, hogy e téren bizonyos intézkedések történjenek. Elvétette azonban a t. belügyminiszter ur magát a törvényt akkor, a
