Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-05 / 10. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. marczius o. évben néhány tanár panaszt emelt Szathmáry Sándor igazgató ellen az iskola igazgató tanácsánál, mert némely intézkedésében sérelmet láttak. Az igazgató tanács vizsgálat után nem látott fegyelmi eljárásra okot, csupán figyelmeztette az igazgatót a kartársakkal való békesség fenntartására. Szathmáry igazgató teljesen tisztázni akarván az ügyet, önmaga ellen fegyelmit kért az egyházkerületnél. Az egyházkerület elnökségétől most beérkezett határozat nem rendeli el a fegyelmi eljárási, mert erre okot nem talál; elrendli egyúttal, hogy az igazgatónak visszatartott fizetés többlete kiadassók; figyelmezteti az igazgatót és a tanárokat az egymás iránt való kíméletes eljárásra és felhívja az igazgató tanács elnökségét a felügyelet szigorú gyakorlására. Ideje volna, hogy a szép intézetben béke lakozzék. Tűz támadt tegnap (kedden) reggel 5 óra tájban a vasút melletti Csefregi-féle vendéglőben. A zárt padlásfel járás gyuladt ki és égett le a tető egy kis részével együtt. Az idejekorán érkezett hosszú-tömlőjii fecskendővel sikerült a magas tetőn a tűz tovaterjedését meggátolni, a miben az eső is jócskán segített. A tűz oka még ismeretlen. Tánczmulatság. A helybeli iparos ifjúság az alakítandó egylete javára marczius 8-án a polgári olvasó körtermében az ifj. dalárda közreműködésével tánczmulatságot rendez. Csarnok. Kis Ábel viszontagságos élete. — Irta :JThury József. — (Folytatás:) Meg mernék rá esküdni, hogy nincs olyan ajtó a világon, melyet többször becsaptak volna, mint engemet. Egy napon puha támlás székembe és gondolataimba merülve pipázgattam dolgozó szobámban. Benyit hozzám egy 15—16 éves suhancz nagyon viseltes ruhában s kór, hogy segítsem valamivel, mert jelenleg nincs miből fenntartania magát. Kérdezem tőle, hogy kifele, miféle? Ö erre egész bátran a következőket mondja: „A párnát leütötte a hajókötól s a vízbe fulladt. Anyám mosóné volt, éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázt kapott és meghalt. Én, mint kis fiú, egyedül maradtam s még alig voltam 4 esztendős. —• Elég! kiáltám neki. mert ezek a szavak nagyon ismerőseknek tűntek föl előttem. A mint a fiú ar- czát vizsgálom, egyszerre eszembe jut, hogy ilyen kezdetű kis történetet Jókai irt egy koldus gyermekről, mely minden olvasókönyvben megtalálható s diák koromban mi is ezeken a sorokon tanultuk az összetett mondatok furfangos fajait. Ön- kénytelenül homlokomra ütök s hirtelen ez a gondolatom támad, nini hiszen ez az a koldus gyermek, a kiről Jókai azt a népszerűvé lett szép elbeszélést, irta. Semmi kétség sincs benne, hiszen ime mostmagának a koldus fiúnak szájából hallom élete szomorú történetének kezdetét,. Bizonyára a nagy regényíró is ettől hallotta és úgy örökítette meg. — Fiam! mondám neki jóságos hangon, én téged magamhoz veszlek. Tisztítod a ruháimat, rendben tartod pipáimat és dolgozó szobámat s más efféle szolgálatot vég- zel házamnál. En otthont adok neked, csak jól viseld magadat Elfogadod-e ? — Igen, uram ! válaszolt a fiú örömtől sugárzó arczczal. Eu pedig büszke voltam, hngy az a koldus gyermek, kit Magyarország nagy regényírója megörökített, az én házamnál van. De bizony nem sokáig tartott ez az örömem. A fiú tudniillik nagyon szórakozott természetű volt s egy szép napon mikor nem voltam otthon, a csizmáim és pipáim helyett, a pénzes szekrényemet tisztította ki, a mit pedig én nem bíztam rá. Mikor visszaérkeztem, a feleségem siránkozva újságolta, hogy a fiú elbujdosott. Meghökkenve kérdeztem, hogy nem követett-e el valamit? Egy hete már, hogy eltűnt, de semmit se vettem észre, — vigasztalt az asszony. Azonban nekem csakhamar észre kellett vennem, hogy mit követetteltolvájkulcscsal, — de nem mertem megmondani a feleségemnek. Éppen a zsivány ficzkó gonoszsága miatt bosszankodtam, mikor a kis fiam belép hozzám és kezembe adja a magyar olvasókönyvét: Nézze csak, papám, az olvasókönyvünkben is meg van irva egy koldus gyermek története. Éppen kapóra jött. Kiváncsivá lettem, hogy annak ismeretes kezdet után mit is ir voltaképpen Jókai a koldus gyermekről. Elolvasom s majd sóbányává váltam, mikor megtudtam. hogy az a koldus gyermek, a kit ő megörökített, még 4 esztendős korában megfagyott a templom ajtajában karácsony első napján. Visszaadtam a könyvet a fiamnak, de erősen ráparancsoltam, hogy ezt nem kell ám elolvastatni a mamával, mert olyan szomorú történet,, hogy a kedves mama mindig sírna tőle. Én pedig hallgattam az egész dologról, mint a sir. De ezentúl minden vándorlólegénytől és koldustól. a ki házamhoz jött, előbb megkérdeztem, hogy az apját nem ütötte-e le a hajókötól, vagy az anyja éjszakai mosásban nem hűtötte-e meg magát ? S csak kedvező válasz esetén segítettem őket egygyel-más- sal. Járt nálam olyan vándorlegény, a kinek apját ugyan leütötte a hajó- kötél, de anyja nem hűtötte meg magát éjszakai mosásban ; később járt egy másik, akinek apját nem ütötte le a hajókötél, ellenben az anyja meghűtötte magát. Ezeknek kidugtam a szemüket ngy-egv k raj - ezárral, a miért aztán fanyar képpel néztek rám s távozás közben valamit mormogtak. Mormoghattok — gondolám magamban — ón tudom, hogy mit csinálok. (folytatása köveik.) Népesedési mozgalom. — február 20. márczius 4.— Meghaltak: Csima Mátyás 2 éves korban. Vida Etelka 14 napos, Szalai K. Antal 4 éves. Orbán József 11 éves, Tamás Lajos 4 hónapos, Orbán István, 81 éves. Király Gy. Benedek 11 hónapos, Paprika József 13 napos korban. Házasságra kihirdettek: Kis K. Károly Cserkó Eszterrel. Tót Bárányi Antal Vincze Eszterrel Borbás Imre Kaszab Máriával. Bangó Lajos Vida Máriával. Baki István Baracskai Rozáliával. Egybckeltek: Burián Antal kiskőrösi lakos Nagy Biró Eszterrel. Berényi Balázs Darányi Eleonórával. Fekete Lajos Kram Jusztinával. Petróczi János Tót Idával. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó- tulajdonos. Halas, 1902. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
