Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-24 / 39. szám

1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. szeptember 24. azokat. Ő azt mondta, ezt nem tenné, e nélkül meglehet, Erre azt mondták, hogy a másik gyerek (Barcsik) a ki azelőtt náluk szolgált, jobban fogadja a szót. 0 elment tő­lük, mert nem akart szerencsétlen- kedni; hat hétre megtörtént a szerencsétlenség. Neki azt is mond­ták vádlottak, hogy nem soká lesz­nek Pernekiók az ő szomszédjaik. Kovács Szarka István az eset előtt való őszön szintén szolgált vád­lottaknál ; egyszer mondta Károly­iak, hogy a Perneki Borosa jó volna neki feleségül, mire Károly azt fe­lelte : úgyse adnák nékem, de majd elbánok vele. (Dér Károly szembe­sítéskor beismeri, hogy a lányról volt szó, de ő azt mondta, neki nem kell.) Ritka Károly tanúsítja, hogy előtte Károly egyszer panaszkodva említette, hogy Pernekinével valami kárban talált csikó végett összevesz­tek és az őt megütötte, s fenyegető- leg mondotta, majd visszafizeti ne­kik. (Vádlott beismeri, hogy tanú­val beszélt ilyesmit, de nem mondta, hogy majd visszafizeti.) Bér Skndor tanú be volt csukva Derekkel, ő vallatta az öreget, az nem vállalt semmit, csak azt mondta, hogy fiáról nem felel. Hováncsék János rendőrbiztos. Nemes Sándor őrmester, Kapás Márton majsai őrmester, Hilus Sán­dor őrsvezető, Takács, Bende, Kis József, Varga János csendőrök és Deszpot István kisteleki őrsvezető mint a nyomozásban rósztvett köze­gek tanúskodnak a családtagoktól hallottakról, a lépésekről, melyek Pernekióktől a putri felé vezettek, ezeknek az öreg Dér nyomaival való összehasonlításáról, a véres eszkö­zök megtalálásáról, az ásógörbület­nek az ajtó csorbájával tett ösz- szepaszoltatásáról stb. Kémeri esküdt Nemes őrmester­hez : Az ásó egyik lapján látszott véresnek, vagy mindakettőn ? Ne­mes : Csak egyiken. A tanúvallomások végeztével fel­olvasták Kenderes Imre elhalt tanú­nak vallomását, ki Dér Károlynak Pernekiók ellen táplált boszutervei- ről hallott. Felolvastatik az igazságügyi or­vosi tanács véleménye, mely szerint a fejszén talált legrövidebb hajszál megfelel emberi bajusz-szálnak, de Perneki hajszálával azonossága meg nem állapítható. Az országos vegyész a fejszén, ásón nem talált vérnyomokat; a vöd­rön nem emlős állat vére volt, eredhetett csirkétől. Ezután a törvényszék — a vé­dők ellenzése daczára — az összes tanukat meghitelteti s rövid szünet után hihallgatja az orvosszakértőket, a kik vádlottak teljes beszámitható- ságát igazolják, —- s az ügyész kér­désére lehetségesnek mondják, hogy vérnyom vegyészhez fölterjesztésig eltel lett hosszabb idő alatt és sok­féle ide-oda küldözés, pakolás kö­vetkeztében ásóról, fejszéről ledör- zsölődhetett, különösen miután friss állapotban homokkal már surolgat- ták. Felolvassák az ügyész által in­dítványozott kérdéseket, melyek gyilkosság illetve gyilkossági kísér­letre és rablásra vonatkoznak és pedig külön mindegyik vádlottra nézve 6—6 kérdés például az 1-ső: ,, Bűnös-e Dér Péter abban, hogy 1901 deczember 20-án este 7 óra tájban fia Dér Károly és egy isme­retlenül maradt harmadik egyén társaságában Perneki János harka- kötönyi pusztai tanyájára betörtek és ott előre megfontolt ölési szán­dékkal Perneki Jánost az erre fej­szével és ásóval mért ütésekkel oly súlyosan bántalmazták, hogy ez ennek következtében még azon éjjel meghalt? Igen vagy nem?“ Hason­lóan a 2-ik Perneki Borbála meg­gyilkolására, a 8-ik a Pernekinó ellen, a 4-ik a Vincze fin ellen, az 5-ik Fehér Pál ellen elkövetett gyil­kossági kísérletre, a 6-ik a rablásra vonatkozó kérdés. A védők külön kérdést nem in­dítványoztak. A törvényszék erre visszavonul a kérdések megállapitésa végett, s félóra után kihirdeti az elnök, hogy a törvényszék elfogadta az ügyész által indítványozott 6—6 kérdést, de megtoldta hivatalból egy 7-ikkel, mely arra vonatkozik, hogy ha nem bűnösek a gyilkosságban, bűnösek e rablással kapcsolatos szándékos em­berölésben, illetve ennek kísérleté­ben ? Ezután következtek a beszédek. Br. Kenedi kir. ügyész vádbeszódó- ben ügyesen csoportosítja a tanúval­lomásokban és megállapított gyanu- jelekben mutatkozó számos terhelő adatot. Kifejti, hogy aczól boszu és rablás volt, tehát az előre megfon­tolt szendék kétségtelen. Dr Hermán felszámítja a sértet­tek kárigényeit. Dr Battlay védő hosszasan czá- folgatja az ügyész által felhozott bi­zonyítékot, a sértettek tanúvallomá­sait figyelembe vehetőknek nem tartja. Az egyóbb jelek «sak vékony gyanuokokat, melyek hangulat után indulókat igen, de komoly itólőket nem téveszthetnek meg. ______ Dr Vértes: Csatlakozik védő­társa előadásához; a kisegítő 7-ik kérdésre azt jegyzi meg, hogy fél­igazság nincs ; ha ártatlanok, egé­szen félmentendők. Kiemeli, hogy zsákok, lőfegyverek szerepeltek, s ezekből Déréknól mit sem találtak. A beszédek után az elnök aláírta a kérdéseket, rövid beszédben ösz- szefoglalva előadta az esküdteknek a törvényes magyarázatot, s felhívta azokat lelkiismeretes meggyőződé­sük szerint való határozathozatalra. Este 7s 10 óra tájban vonultak vissza az esküdtek és '/411 - kor jdentek meg újra a teremben. Siri csendben hangzott el az esküdtek választott főnökének Vendl Károlv- nak kijelentése : „Becsületemre és lelkiismeretemre Isten és ember előtt bizonyítom, hogy az esküdtek határozata a következő.“ De a főnök gyenge hangja miatt Kémeri Gyula esküdt folytatta a verdikt olvasását: Az első hat kérdésre az esküdtek határozata 7-uél több igen ; a 7-ilc kérdés elesik. A 8—IS. kérdésekre hétnél több igen; a 14-ik kérdés elesik. Az ügyész a törvény teljes szigorát kéri alkalmazni. A védők enyhítőnek kérik tekinteni az öreg büntetlen előéletét és azt, hogy csak közvetett bizonyítékok alapján hoza­tott a verdikt. A törvényszék viszavouulva s/4 órai tanácskozás után hirdette ki a következő ítéletet: A kir. törvényszék az esküdtek határozata alapján Dér Pétert és Dér Károlyt a Perneki János és Borbála ellen elkövetett a Btkv 278. §-ába ütköző két rendbeli gyilkos­ság bűntettében, a Perneki .Jánosnó, Perneki Vincze és Fehér Pál ellen elkövetett a Btkv 278. és 66. §-ába ütköző hároméendbeli gyilkosság bűntettének kísérletében és a Btkv 344. §-ába ütköző rablás bűntetté­ben bűnösöknek kimondja és ezért őket összbüntetésül halálra Ítéli! (Intézkedik még az Ítélet, a kár­igényről, a bűnjelekről stb.) Az ítélet kihirdetése után a védők semmiségi panaszt jelentettek be. Az öreg Dér pedig az asztalon a bűnjelek közt heverő ásó után kapott, hogy mi szándékkal, nem tudhatni, mert a mellette álló fegy­veres őr kezét csakhamar lenyomta. Ejfél felé járt az idő, mikor lekisórték ezelláikba a halálra ítél­teket. Präger Ferenc* felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1902. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom