Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-29 / 5. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. január 29. Darányi Imre felsőszállási 1 hold 351 n. öl szántóföldjét, valamint I. kér. lakóházát örök áron eladja. Értekezhetni lehet nevezettel a városi kórháznál. Paor György pirtói 16 hold szántó és legelőből álló földbirtokát örök áron eladja, ha vevő nem jelentkezik, haszonbérbe is kivehető. Tudatja továbbá hogy szőllőtelepnek való földet is ad ki feliből, azontúl mintegy 10 méter ölfát is szándékozik vágatni, melyre vállalkozókat keres>^l5rtekezketni vele TV. kér. lakban a vásártéren. ' Az Erzsébekszobor leleplezése. Vasárnap délelőtt a szakadó eső daczára is óriási közönség gyűlt össze Erzsébet királyné szobrának leleplezési ünnepélyére. Természetes, hogy a város közgyűlési nagyterme felét sem fogadhatta be a megjelenteknek ; bár az előszoba és a karzat is zsúfolva volt, a gyülekezők nagy része be nem juthatott. A diszgyűlóst Vári Szabó István polgármester következő szavakkal nyitotta meg: „Tekintetes képviselő testület ! Mélyen tisztelt közönség ! — A magyar nemzet történetében gyászbetűvel van felírva az 1898. szeptember hó 10-ke, a mely napon oltotta ki az orgyilkos kéz feledhetetlen áldott jó királynénk Erzsébet 0 Felsége drága életét; e borzasztó esemény rettenetes hatásából föl- eszméi ve, a pótolhatatlan veszteség tudatában városunk lakossága mély fájdalom érzéssel kereste az utat és módot őszinte részvétének nyilt kifejezésére, és elhatározta a képviselő testület, hogy dicsőült királynénk emlékét megörökíti, hazánk és nemzetünk iránt tanúsított jó indulata és népünk szeretete által méltán kiérdemelt hálának nyilt kifejezést adandó, kegyeletünk, hűséges ragaszkodásunk, hódolatunk jeléül a köz gyűlés termében a nagy királyné mellszobrát állítja fel. A határozat tónynyé vált, városunk szülötte Nagy Kálmán jeles szobrász óhajunkat megvalósította, a szobrot carrarai márványból kifaragva, kitűnő művészettel, nemes ambícióval elkészítette úgy annyira, hogy a műkincset most már a város tulajdonába veheti ; e czólból hivatott össze a mai diszgyűlós, melyet a midőn megnyitok, tudomására hozom a közgyűlésnek, hogy az ünnepi beszédet felkérésünkre a város országgyűlési képviselője Dr. Babó Mihály ur fogja megtartani, az ülés jegyzőkönyvét pedig Kovács Károly főjegyző vezeti.“ A megnyitó beszéd után felzen- diiltek a teremben a Himnusz magasztos hangjai. A főgymnasiumi énnekkar énekelte azt, s a közönség állva hallgatta végig. Az utolsó akkordoknál lehullott a szoborról a lepel és előtűnt a szép mű, mely nemes egyszerűségével mindenkit mélyen meghatott. A lepel lehullása után D r. B a b ó Mihály orsz. képviselő tartotta meg az ünnepi beszédet. Bevezetésében vázolta a szabadság- harcz lezajlása után bekövetkezett visszahatás és megtorlás szomorú korszakát s aztán igy folytatta : „Midőn még fel sem itta a vért hazánk földje, s midőn még a rettenetes gyász fájdalmas érzései által sajtolt köny nyilvánosan nem tudhatott, 1854. April. 24-én egy alig 15 éves föherczegnő nyújtotta kezét esküre Ausztria császárjának s lett annak hitvesévé. Ennek a felséges nőnek mosolya volt az első derű az absolutismus sötét korszakában, s az ő szépségének és jóságának fénye mint bókét ígérő szivárvány jelent meg a láthatáron. Történelmi tény, hogy a fiatal császárné látva azt, hogy a leigázott magyar nemzet ezer és ezer sebből miként vérzik, akkor midőn jó szive és nemesen érző lelke sugallatát követve a segítő kezet sikerrel ki nem nyújthatta, a fájdalom könyjét hullatta a bécsi burg padlózatára. Az ő szemeiből alá hullott fényes könycsepp volt az első áldásthozó, — és reményt fakasztó harmat, mely újabb erőt adott a nemzetnek a kitartásra, s megerősítette azt a feltámadás hitében. Nemes szivének bensejében ott honolt már az igaz szeretet, mely őt válhatlanul egybe kapcsolta hazánkkal és nemzetünkkel ; ez a nekünk szent érzés indította őt a fejedelmi nőt arra a mindenkit bámulatra ragadó nyilatkozat megtételére, melyet az olasz hadjárat ideje alatt e szavakkal fejezett ki : „Ha a császárnak dolgai roszul mennek Olaszországban az fáj nekem, — de ha Magyarországon van baj, az megöl.“ Csoda-e ha ekként a magyarok szivébe mindinkább gyökeret vert az ő magas személye iránti őszinte szeretet, csoda-e ha őt a felséges asszonyt a magyar nemzet védő és oltalmazó szellemének ismerve fel telve bizalommal és reménységgel ő benne látta szabaditó angyalát ?“ Szépen és találóan ecsetelte ezután a szónok azt a szeretetteljes ragaszkodást, melylyel a magyar nép felséges nagyasszonyát kisérte folyton megkoronáztatása óta. A mint ö a nemzettel gyászolt Deák Ferencz ravatalánál, úgy gyászolt vele a nemzet egyetlen fiának, a trón örökösének tragikus elvesztésekor és azután is szomorú esztendők során át, melyekben megtört lélekkel keresett, de nem talált enyhülést, mig végre 1898. szept. 10-én orgyilkos kéz kioltotta nemes életét és gyászba borította a nemzetet. ' Beszédét ezután igy fejezte be : „Nem halhat meg az, aki egy nemzet szivében van eltemetve“ az elköltözött nagy lélekkel forduljunk a megyarok Istenéhez, s kérjük, hogy sokat szenvedett hazánkat és nemzetünket áldja és óvja, hogy az — élén királyával — nagy, dicső, és boldog legyen ! Legyen áldás e városon, ennek minden lakosán, vezéreljen bennünket a honszeretet, s adjon erőt kitartást az Egek ura mindazon munkásságra, a mely a családok boldogságát és igy a köznek, is üdvét szolgálja, irányítsa elhatározásainkat a megdicsőiilt nagy királyné jóságos szelleme ! A mély hatású beszéd elhangzása után a N ő e g y 1 e t küldöttsége tette le a szobor talapzatára remek babérkoszorúját, szalagján e fölirással : „Feledhetetlen királynénak a halasi jótékony nőegylet.“ A szép koszorút a polgármester következő szavakkal fogadta el: „A nőegylet által letett díszes koszorút mint a szobor tartozékát hálával fogadom és azt mint a nemes szív sugalatának jelzőjét a főiskola termében levő zárt szekrényben fogjuk örök emlékül megtartani.“ Majd Kovács Károly főjegyző felolvasta Nagy Kálmán szobrász levelét, ki a diszgyűlésre meg nem jelenhetett; a levélben köszöni a
