Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-22 / 4. szám
1902. Kiskun-Halas helyi értesítője. január 22. népesedési mozgalom. — január 8. január 14. — Születtek: Turcsi Ferencz és Makra Máriának Mária nevű leányuk. Csapi Antal és Berki Juliannának Antal nevű fiuk. Urbán Mihály és Bari na Teréziának Erzsébet nevű leányuk. Csef- regi István és Révész Klárának Bó- niámin nevű fiuk. Vass István és Horváth Juliánnának Mária nevű leányuk. Ocskó Vendel és Budai Eleonórának Eleonora nevű leányuk. Juhász F. Pál és Kovács B. Máriának Balázs nevű fiuk. Csiliik János és Ronyecz Teréziának Terézia nevű leányuk. Gáspár Lajos ósVán Erzsébetnek Imre nevű fink. — január 15. január 21. — Pastrovics János és Földi Annának Bóniámin nevű fiuk. Túri János és Bartus Zsuzsánnának Zsuzsanna nevű leányuk. Brinkus Elek és Korsós Máriának halva szülött leány gyerraekök. Babos József és Tóth Abonyi Etelnek Mária nevű leányuk. Rafaj Flórián és Sós Francziskának Jolán nevű leányuk. Krammer János és Babenyecz Cs. Jusztinának Antal nevű fiuk. Gazdag .Vendel és Tallér Etelkának Ida nevű leányuk. Koíozs- vártTlájos és" Baranyai Teréziának halva szülött fiú gyermekük. Meghaltak : Csényi János 40 éves korban. Schróth Péter 48 éves, Tokodi Borbála 2 éves, Brinkus halva született leány, Modok Imre 64 éves, Csendes Terézia 16 hónapos, Koroknai Imréim Kovács V. Mária 60 éves, Pataki Benedek 8 éves, Svéda Jolán 7 éves, Kolozsvári halva született fiú, Hegyi Miklósné Takács Zsófia 68 éves. korban. — január 8. január 14. — Házasságra kihirdettek: Landzsár István Dér Juliannával. Darányi István Kis Várdai Máriával. Farkas Ferencz Németh Juli- ánnával. Németh B. Mihály Balog Máriával. Sziegert János Gedovits Terézia szabadkai lakossal. Tóth Döme István Szalai Erzsébettel Tegzes Antal Nagy Johannával. Ek István Hunyadi Cs. Juliannával. Kernya Mihály Kováts B. Erzsébettel. Szakái Béniámin Paprika Máriával. Váczi Antal Gáspár Kozma Erzsébettel. Brecska Antal Gár- gyán Júliáiméval. — január 15. január 21. — Horváth András Mamlecz Juliannával. Béna Vendel Borbás Rozáliával. Gusztos Sándor Lázár Krisztina Zsuzsannával. Kis Lajos Harcsa Halász Erzsébettel. Palásti Péter Paprika Máriával. Dora Antal Sághi Erzsébettel. Ván József Német Julián nával. Egyhekeltek: Sipos András Győré Etelkával. Huszár Sándor Nagy Judithtal. Kis Sándor Darányi Krisztinával. Gusztos Imre Tót Máriával. Marton Imre Szabó Kocsis Juliannával. Csarnok. Vizkura szerelmeseknek. Tinit egy országos vásárban láttam először. Tagadhatlanul ő volt a legszebb kelme az egész vásárban. Azok az aranyfürtök, az arezsziuezet, azok a szög szemek, azaz antiloptermet., kis lábak, piczi kezek, minden arra látszok alkotottnak, hogy hajoljon, igézzen, bűvöljön, ragadjon. Férjét ismertem. Ezen ismeretség lön az alap, melyre megkereső közeledésem lovagszobrát fektetém. — Tini nagysád ! honnan e szerencse önt Piskolton láthatnunk ? — Férjemnek a postán vannak dolgai, nekem vásárlásaim volnának, de a legfontosabb, a miért Piskoltra jöttem, nem kapható. Néhány iteze ánizsmagra volna szükségem. — Ezerszer boldognak érzem magamat, bogy o tekintetben nagysád szükségletét fedezhetem, mintegy félvékányival szolgálhatok, ha elégséges. — Öt iteze tökéletesen fedezendi házi szükségeimet.. — A legszívesebben szolgálan- dok . . . Tini nagysámhoz meddig lesz szerencsénk ? . . . — Délután öt órakor indulunk .... Különben szemébe mondom, hogy ön igen-igen rósz ember. Férjemnek régi barátja, — majd minden héten elkocsizik házunk mellett, s pár szóra is restel betérni. — Vasárnap mulaszhatlanul teszem tiszteletemet. — — Férjem vasárnap nem lesz hon. de az mit sem tesz, férjemnek barátját ón is szívesen fogadandom. Az utóbbi szavakat meghúzva annyira órzésteljesen mondá, hogy én elhatároztam, hogy az ánizs termesztésnek szentelem életemet. Elváltunk, dupla kózesókkal és megszámlál h atlan arezfi ntorgatásokkal. Vasárnap déli 11 órakor hajtattam be udvarukon. Miként szobaleánya állitá, a kertben sétált Monyo- rókoróki főhadnagygyal. Felkerestem. Virágai között találtam ; a főhadnagy karján csüngött, de azért édesen mosolygott felém. — Ön derék ember, megtartó szavát. Monyorókeróki főhadnagy ! — Konda ügyvéd. Üdvözlők egymást s kezet szori- tánk. Kevéssel azután termeibe vonultunk. A főhadnagy a lehelő legbizalmasabban társalgóit vele, ón mindent elkövettem, hogy contrakariroz- liassam, mi sikerült is. Ketten ebédeltünk ; a főhadnagy az espereshez volt hivatalos. Nem ismertem az esperest, de ismeretlenül is própostságot kívántam e nemeskeblű férfiúnak, ki öntudatlanul bál-, de kieszközölte, hogy Tinivel egyedül marad hatók. Az ételek felhordattak. Leültünk keveset ettem, de annál többel csevegtem. Már a vastagétel körüt örökszerelmet esküdtem ez angyalnak, a sültnél már per te s tu enye- legtüuk, a csemegéket pedig egy forró csókkal fűszerezhetem. — Kedden ismét látlak ! — Előbb ha lehet! — Lehetetlen ! Elváltunk. Ki valaha hasoló helyzetben volt, tudhatja minő érzéssel hajtattam visza Piskoltra. (Vége köveik.) Präger Fercncz felelős szerkesztő és kiadó- tulajdonos. Hirdetések. I-ső rendű tölgyfa-karók 2 mtr. hosszú, gömbölyű és hasított, tisztítva és hegyezve, melyekből minták Kánitzer Mihály kereskedésében megtekinthetők, továbbá kerítéshez szükséges tölgyfaoszlopok mindenféle hosz és vastagságban a legolcsóbb árban kaphatók Schwarcz Testvérek 4-4 fakereskedőknél Újvidéken. Halas, 1902. Nyomatott Prágev Ferencz könyvnyomdájában.
