Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-06 / 49. szám
Halas, 1902. deczember 3. 49. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. Hirdetési ár a, Is : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 3STуilttér : soronként 25 fillér, "фц Szemle. A héten bizonyos jóleső megnyugvással böngésztük a napilapokat. Mindig akadt bennök, ami arra a reményre jogosít, hogy rövid idő alatt történik valami a magyar nép segítségére. Nézzünk csak kissé körül. A budapesti füszerkereskedők járnak a kereskedelemügyi miniszternél, kérik, hogy védje meg őket a szövetkezetek túlkapásai ellen, az élelmiszer hamisítások megbüntetését szabályozza és torolja meg a vasárnapi munkaszünet körül elkövetett visszaélések. A kereskedelmi miniszter megígérte, hogy ü kívánságoknak meg- felelőleg el fog járni, beigazolván ezzel jóakaratát a füszerkereskedők irányában. Az állami tisztviselők két egyesülete egybeolvad s igy szövetkezésök hatalomban gyarapodván, növekednek a fizetésemelés sikeres keresztülvitelének kilátásai. A sütömunkások bérharczában a segédek jobb megélhetési viszonyokért küzdenek és fáradozásaiknak lesz is eredménye. A külföldi munkás jólléti viszonyokat tanulmányozzák és e tanulmányozások alapján türhetöbb munkásviszo- kat akarnak hazánkban teremteni. Az állam nagy beruházásokat eszközöl, hogy a gyáripart támogassa és a gyárak foglalkoztathassák munkásaikat. A fővárosban megalakul egy bank, mely a gazdáknak nyers terményeikre hitelt akar nyújtani, a kereskedők és iparosok nyílt követeléseit pedig leszámítolni akarja. Tengerentúli kivitelünk emelése érdekében tanácskoznak arra hivatott tényezőink. Mennyi uj eszme rövid nehány nap alatt ! Mintegy ráadásul pedig még azt is olvashatjuk a napilapokban, hogy a bécsi iparosok önálló vámterületet követelnek. Ezen a kívánságon legjobban örülnénk, ha őszinteségében hihetnénk. Sajnos, csupán taktikai szempontok késztetik az osztrákokat erre a fenyegetésre, melyet oly szívesen hallunk. Ezek a mozaikszerben összevetődött hírek nem a véletlen különös szeszélyei következtében kerültek együvé. Igen élénken jellemzik az általános viszonyokat, melyeknek mostohasága sürgős segítségért kiált. Annyira sürgős a segítség, hogy a kereskedelmi miniszter a nála megjelent gyáriparosoknak kijelentette, hogy át lévén hatva az állami beruházások gyors végrehajtásának szükségességétől, ezt a nagyfontosságu ügyet, melyben sok millió koronáról van szó, nem akta- szerüen, hanem minden formaiság kikerülésével személyesen akarja elintézni. Erre a mi bürokratikus államunkban még nem volt példa. Ha szemügyre vesszük sorra a híreket, nehány széljegyzetet fűzhetünk hozzájuk. A fővárosi füszerkereskedők kérelme csak részben jogosult. A szövetkezetek működését megszenvedik ugyan ők is, de nem-e sokkal nagyobb kárt szenvednek a vidéki füszerkereskedők a szövetkezetek által ? Ha már felkarolták a kérdést, miért nem szólították fel a vidéki füszerkereskedöket is a csatlakozásra, ez mellett még elintézetlen kérdés, — vájjon az egész szövetkezeti eszme fölött, addig, mig tisztességes konkurrencziáról van szó és visszaélések nem történnek, szabad-e oly föltétlenül pálcát törni, mint azt a füszerkereskedők, kiknek súlyos viszonyait külömben kárhoztatjuk u- gyan, olyan nagyon szeretnék. A tisztességes szövetkezet gazdasági tekintetben a népnek üdvös és hasznos. Ha megrendszabályozzuk a szövetkezeteket, segítünk ugyan a füszerkereskedö- kön, de nagyobb terheket rovunk a népre. Ezt tenni nem szabad. A fü- szerkereskedök panasza csak anynyi- ban méltányos, hogy nem szabad a szövetkezeteket olyan kiváló előnyökkel ellátni, melyek módot nyújtanak nekik, hogy úgyszólván tehermentessen és nagyobb erkölcsi sulylyal kifogásolható versenyre kelhessenek a tisztességes füszerkereskedökkel. Az állami tisztviselők, továbbá munkásaink feljajdulása a megélhetési viszonyok rosszaságában gyökerezik s mindent meg kell tenni, hogy helyzetük elviselhetőbb legyen. Őszinte örömmel látjuk tömörülésüket és kívánjuk, hogy a siker el ne maradjon. Ami az állami beruházásokat illeti, ezekre nézve az a nézetünk, hogy a kereskedelmi miniszternek nemcsak a gyáriparosokkal, hanem a munkásokkal is kellene tárgyalnia. Mert elvégre a hazai gyáripar támogatásánál nem utolsó kérdés az, vájjon a gyári munkások is látják-e megfelelő hasznát. Tagadhatatlan érdekelt fél ez ügyben a gyári munkás, akinek szavát meg kell hallgatni. Hiszen helyes dolog az nagyon, hogy az állami beruházások révén munkában maradása lehetővé tétessék és nem veszíti el kenyerét ; de vájjon nem kell-e arra is figyelmet fordítani, hogy munkájáért megfelelő bért is kapjon ? Azt különösen nem is hangsúlyozzuk, mert reméljük, hogy amúgy is benn lesz a törvényjavaslatban, hogy a gyáriparosok, kik a beruházások gyümölcseit fogják élvezni, csak hazai munkásokat alkalmazhatnak. Magyar munkásaink erre a védelemre jogosan számíthatnak. A hitelviszonyokat akarják rendezni azzal a demokratikus intézménynyel, hogy a gazdáknak, iparosoknak és kereskedőknek könnyű hitelt kívánnak nyújtani. Csak Írott malaszt ne maradjon ez a kívánság. Annyiszor láttunk már ilyen czélzattal pénzintézeteket létesíteni s ugyanezeket az intézeteket tisztára banküzletekre átved- leni, hogy kissé megingott bennünk a hit. Sőt volt törvény alapján alakult ilyen pénzintézet is, mely eredeti hivatásáról teljesen megfeledkezvén, ipari vállalkozásokba fektette pénzét s azt elveszítvén, beadta derekát. Végül pedig az osztrák iparosok kívánságára kitérvén, kívánjuk mi is, hogy mielőbb legyen meg nekik az akaratuk : az önálló vámterület. E tekintetben teljes egyetértésben