Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-12-06 / 49. szám

Halas, 1902. deczember 3. 49. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. Hirdetési ár a, Is : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 3STуilttér : soronként 25 fillér, "фц Szemle. A héten bizonyos jóleső megnyug­vással böngésztük a napilapokat. Min­dig akadt bennök, ami arra a re­ményre jogosít, hogy rövid idő alatt történik valami a magyar nép segít­ségére. Nézzünk csak kissé körül. A budapesti füszerkereskedők jár­nak a kereskedelemügyi miniszternél, kérik, hogy védje meg őket a szö­vetkezetek túlkapásai ellen, az élel­miszer hamisítások megbüntetését sza­bályozza és torolja meg a vasárnapi munkaszünet körül elkövetett vissza­élések. A kereskedelmi miniszter meg­ígérte, hogy ü kívánságoknak meg- felelőleg el fog járni, beigazolván ezzel jóakaratát a füszerkereskedők irányá­ban. Az állami tisztviselők két egyesü­lete egybeolvad s igy szövetkezésök hatalomban gyarapodván, növekednek a fizetésemelés sikeres keresztülvite­lének kilátásai. A sütömunkások bérharczában a segédek jobb megélhetési viszonyokért küzdenek és fáradozásaiknak lesz is eredménye. A külföldi munkás jólléti viszonyo­kat tanulmányozzák és e tanulmányo­zások alapján türhetöbb munkásviszo- kat akarnak hazánkban teremteni. Az állam nagy beruházásokat esz­közöl, hogy a gyáripart támogassa és a gyárak foglalkoztathassák munká­saikat. A fővárosban megalakul egy bank, mely a gazdáknak nyers terményeikre hitelt akar nyújtani, a kereskedők és iparosok nyílt követeléseit pedig le­számítolni akarja. Tengerentúli kivitelünk emelése ér­dekében tanácskoznak arra hivatott tényezőink. Mennyi uj eszme rövid nehány nap alatt ! Mintegy ráadásul pedig még azt is olvashatjuk a napilapokban, hogy a bécsi iparosok önálló vámterületet követelnek. Ezen a kívánságon leg­jobban örülnénk, ha őszinteségében hihetnénk. Sajnos, csupán taktikai szempontok késztetik az osztrákokat erre a fenyegetésre, melyet oly szí­vesen hallunk. Ezek a mozaikszerben összevetődött hírek nem a véletlen különös szeszé­lyei következtében kerültek együvé. Igen élénken jellemzik az általános viszonyokat, melyeknek mostohasága sürgős segítségért kiált. Annyira sür­gős a segítség, hogy a kereskedelmi miniszter a nála megjelent gyáriparo­soknak kijelentette, hogy át lévén hatva az állami beruházások gyors végrehajtásának szükségességétől, ezt a nagyfontosságu ügyet, melyben sok millió koronáról van szó, nem akta- szerüen, hanem minden formaiság ki­kerülésével személyesen akarja elin­tézni. Erre a mi bürokratikus államunk­ban még nem volt példa. Ha szemügyre vesszük sorra a hí­reket, nehány széljegyzetet fűzhetünk hozzájuk. A fővárosi füszerkereskedők kérelme csak részben jogosult. A szövetkeze­tek működését megszenvedik ugyan ők is, de nem-e sokkal nagyobb kárt szenvednek a vidéki füszerkereskedők a szövetkezetek által ? Ha már felka­rolták a kérdést, miért nem szólítot­ták fel a vidéki füszerkereskedöket is a csatlakozásra, ez mellett még elin­tézetlen kérdés, — vájjon az egész szövetkezeti eszme fölött, addig, mig tisztességes konkurrencziáról van szó és visszaélések nem történnek, sza­bad-e oly föltétlenül pálcát törni, mint azt a füszerkereskedők, kiknek súlyos viszonyait külömben kárhoztatjuk u- gyan, olyan nagyon szeretnék. A tisz­tességes szövetkezet gazdasági tekin­tetben a népnek üdvös és hasznos. Ha megrendszabályozzuk a szövetkezete­ket, segítünk ugyan a füszerkereskedö- kön, de nagyobb terheket rovunk a népre. Ezt tenni nem szabad. A fü- szerkereskedök panasza csak anynyi- ban méltányos, hogy nem szabad a szövetkezeteket olyan kiváló előnyök­kel ellátni, melyek módot nyújtanak nekik, hogy úgyszólván tehermentes­sen és nagyobb erkölcsi sulylyal kifo­gásolható versenyre kelhessenek a tisz­tességes füszerkereskedökkel. Az állami tisztviselők, továbbá mun­kásaink feljajdulása a megélhetési vi­szonyok rosszaságában gyökerezik s mindent meg kell tenni, hogy helyze­tük elviselhetőbb legyen. Őszinte öröm­mel látjuk tömörülésüket és kívánjuk, hogy a siker el ne maradjon. Ami az állami beruházásokat illeti, ezekre nézve az a nézetünk, hogy a kereskedelmi miniszternek nemcsak a gyáriparosokkal, hanem a munkások­kal is kellene tárgyalnia. Mert elvégre a hazai gyáripar támogatásánál nem utolsó kérdés az, vájjon a gyári mun­kások is látják-e megfelelő hasznát. Tagadhatatlan érdekelt fél ez ügyben a gyári munkás, akinek szavát meg kell hallgatni. Hiszen helyes dolog az nagyon, hogy az állami beruházások révén munkában maradása lehetővé tétessék és nem veszíti el kenyerét ; de vájjon nem kell-e arra is figyelmet fordítani, hogy munkájáért megfelelő bért is kapjon ? Azt különösen nem is hangsúlyozzuk, mert reméljük, hogy amúgy is benn lesz a törvényjavaslat­ban, hogy a gyáriparosok, kik a be­ruházások gyümölcseit fogják élvezni, csak hazai munkásokat alkalmazhatnak. Magyar munkásaink erre a védelem­re jogosan számíthatnak. A hitelviszonyokat akarják rendezni azzal a demokratikus intézménynyel, hogy a gazdáknak, iparosoknak és ke­reskedőknek könnyű hitelt kívánnak nyújtani. Csak Írott malaszt ne ma­radjon ez a kívánság. Annyiszor lát­tunk már ilyen czélzattal pénzintéze­teket létesíteni s ugyanezeket az inté­zeteket tisztára banküzletekre átved- leni, hogy kissé megingott bennünk a hit. Sőt volt törvény alapján alakult ilyen pénzintézet is, mely eredeti hi­vatásáról teljesen megfeledkezvén, ipari vállalkozásokba fektette pénzét s azt elveszítvén, beadta derekát. Végül pedig az osztrák iparosok kí­vánságára kitérvén, kívánjuk mi is, hogy mielőbb legyen meg nekik az akaratuk : az önálló vámterület. E tekintetben teljes egyetértésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom