Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-16 / 33. szám
hajtása s a termelő fogyasztása közt az első előnyére áll be uülömbség s aligha nem bajos megmondani, mi voltaképp a tőkeképződés alapja; vájjon a termelő takarékossága-e vagy a munka gyümölcsözése f A munka egyenlő haszonhajtása mellett azonban a tőkeképződés foka bizonyára egyedül a termelő takarékosságának fokától függ, épp, mint egyenlő takarékosság mellett a munka gyümöicsözésétől. De bár talajt lelne a tőke, hol tevékenységét kifejtse, mégis korlátolt a tere hazánkban a szaporodásra. Henyének ugyan nem mondhatni a magyart, de szorgalma nincs annyira a keresetre irányozva, mint például a németé ; az ő munkája, nagyban és egészben, inkább rnás dolgokat vesz tárgyul, mint a gazdá- szatot. Magyarország a politika hazája ; itt a nép minden gyermeke az állam eszméjében növeltetik s abban él. A föfó foglalkozás a politika s nemcsak az előkelő osztályoké, hanem az egész középrendé s minden egyes ember, a paraszt és napszámosig — ha nem is politikai napi kérdésekből, de bennök él. E miatt a nép gazdasága tetemes rövidséget szenved, mit ugyan tagadnak, de az államjog és függelékeivel foglalkozó fők nem fordíthatják egy időben minden erejüket a nemzetgazdaság emelésére s az a sok óra, mely naponkint politikai ügyek megvitatására szenteltetik, iega'ább a nemzetgazdaságra nézve elveszett. Mi ezúttal természetesen nem akarjuk latolgatni : értékesebbek vagy értéktekneb- bek-e az állam jogi an védett javak azoknál, melyeket virágzó nemzetgazdasággal hasz- navehetőkké tehetni. G.ak egyszerűen a tényt akartuk jelezni, ho$>y a magyar ereje legjavát az ál'amjogi és nem a gazdasági politikának szenteli A szellemi munka hazánkban kevéssé tőkeképző, sőt sok esetben tőkefogyasztó A testi munka pedig nem járul annyival a teke gyarapításához, mennyit — nemzetgazdaságilag ifjú országban meg lehetne várni. A magyar munkát jellemzi az év nagy részé- i ben tartó dologhiány, melyet nem tesz jóvá az aratáskori túlságos erőfeszités; jellemzi továbbá iparának gyengesége és ennek következtében a szerzési hajiam hiánya. A gazdasági munka gyümölcsei ennélfogva jelentéktelenek hazánkban, az igények pedig, melyet a nemzet és állam élvezetokhüz köt, nagyok. A takarékossági haj'am általában nincs otthon hazánkban. Ez oly tény, meiyet számokkal talán ki nem mutathatni, melyet azonban lehetetlen észre nem venni. Az idevetödö idegenek feltünő- uek találják a könnyüvérü magyar életmódot. A n agyar állam nem gazdag, mégis oly életmódot találni benne, mely csak tehetős népnek felelne meg. Úgy látszik a magyar nemzeti jellemében épp úgy nincs meg a takarékosság tisztelete, mint nem talál gyönyörűséget a szerzésben Magyar embernek mások az eszményei, mint bevétel és kiadás közt létrehozni a szabályos egyensúlyt. A nemesség bizonyos vonása rejlik abban, ta- gadhatatianu* 1, hogy az anyagiakról való gondoskodás nem tétetik az élet föfersdi- tává; de csak addig ám, mig csakugyan nemesebb célok fojtják el e gondoskodást. De nincs rendén e »nemességre« hivatkozni ott, ahol a legköznapibb élöhajhászat bir a gazdálkodás és takarékosság mibe sem vc- vésére. Sőt ott is, hol ez éppeu nem ál), szem előtt volna tartandó, hogy szolid gazdálkodás minden esetben kötelesség s hogy e kötelesség legnyárspólgáribb teljesítése többet ér, mint iegnemesldkübb elmulasztása. Л gyermek szépészeti érzéke. Gyermekeink oktatása körül sok gondot fordítanak szépészeti érzékok, izlcsök fejlesztésére, de cs-k önámitás volna, ha azzal áltatnék magunkat, hogy e téren már elértük azt a fokot, melynél magasabbat kívánni nem lehet. A gyermek izie'sének felköltése és ft-j’esz- tése ma csaknem kizáró’ag az isko'a falai közt, ezek között a sokszor rideg, a’ig nehány ábrát és térképet mutató falak közt történik. A szü'ei házban erre a megkiván- tató figyelmet nem fordítják. Pedig az Ízlés finomításával a művészi hajlammal biró gyermekben felébresztjük a vágyat, hogy maga is művészi do'gokat alkosson s fogé- konynyá tesszük leikét a szép iiáot, ami nemesíti jeliemét. A szülőknek ügyelni kellene arra, hogy a gyermekszoba bizonyos művészi Ízlést áruljon el. Nem azt értjük ez alatt, hogy a gyermekszoba berendezése szigorúan stil- szerü legyen, bárha szeretnők, hogy minden gyermekszoba lehetőleg magyar jelieget mutasson ; lehet azért a gyermekszobában bizonyos vidám rendetlenség, de ne legyen semmi szia alatt izléstroutó, aminő, sajnos, ma még a legtöbb gyermekszoba. A gyermeket szobájában körülvevő tárgyak erősen vésődnek emlékezetébe és szinte óntudatlanul megragadj! lelkét, amit megfigyelni és fürkészni szerető szeme szépet fedez föl benuök. Idővel persze eltompul a már többszörösen megfigyelt szépségek iránti inger élénksége, hiszen annyira megszokta a körülötte levő tárgyakat, hogy feltűnőt bennök észre nem vesz. De ez nem baj, sőt ellenkezőleg nagyon jó, meri: a gyermek — megszeretvén odahaza a szépet — mihelyt valami Ízléstelen gyermek- szobába lép, rögtön föltűnik neki a csúnya s ez ellentét következtében művésziesen be rendezett szobáját csak most kedveli meg igazáu. Természetesen nem szabad a gyermek esztétikai érzékének fejlesztésénél tu'zásokba csapni, minőket a modern szeczesszionista irány oly burján teremt. Egyáltalán a hangulatot és stílust egészen melőzni kell, ezeket a gyermek vidám kaczaja viszi be a gyerm^kszobába. D • ha nem akarjuk a ne- velés értéket félremagyará ni, úgy tartsuk szem előtt azt a törekvést, meiy a gyermeket ezer médium segélyével halkan és A HALAS és VIDÉKE eredeti taraja. A gyönyörű vidék. Irta: Matólcsy Sándor. Ha vannak még a mai korban is őslények, úgy Hegyessy József ur bizonnyal e csoda-lények közé tartozik. Az öreg ur mintegy hetven éves, szép, magas férfi volt. — Megyeszerte nagy különeznek ismerték. Széliében beszélték róla. hogy egyszer elfogott egy vándor piktort, aztán kastélyának óriási kapuját befestette vele feketére, a fekete alapra pedig ráíratta ir galmatlan nagy fehér betűkkel : Hajötlök, — lesztek, Ha hoztok, — esztek! Meg is tartotta szavát, — kastélyának felét vendégszobákká alakította át, de aj ki hozzá jött, annak eledelt nem adott I Elfoglalhatott bárki, bármennyi szobát, nem kérdezték senkinek nevét, a ki hozzá jött, — de ebédnek idején megjelent rnin dig egy inas a vendégnél és szólt : — A „Fehér Kakasban" terítve van, egy teríték ára 80 kr. És daczára ennek, az öreg ur háza mé gis mindig látogatott volt. Hogyisne 1 Hiszen ingyeu szállást kaphatott mindenki, a kinek tisztesseges ruhája volt, minek mentek volna szállodába, hol drága pén zen kellett volna megfizetni ágyu' at. Maga az öreg ur elvonult ember volt Szabó Pistán, a hajdúján, Szőllösi Gyulán, a jószágigazgatóján és a szolgaszemélyzeten kívül még csak nem is látta őt senki Képzelhető ennélfogva, hogy milyen ér zések lepték meg az öreg urat, midőn egy szép napon Budapestről ilyen levelet ka pott : Kedves jó bátyám! Ha nem dob ki K. bátyáin és ha \an nak ott a környéken szép, lefesteni való helyek, úgy egy hét múlva lemegyek Kölesdre nyaralni. Válaszát várva, maradok Budapest, 1902 jun 25 szerető unokaöccse Hegyessy Iván. Az öreg maga elé vette a tollat, meg a tintát, aztán irt. Bizony nehezen ment az Írás, (a toll se fog ma már úgy, mint a régi időben), tele is volt iráshibákkal, no malaczokkal, de azért csak oda ve a betűket, úgy, amint itt meg tette a papírra következik: Öcsém Uram 1 Csak jöjjön, szívesen látom, de figyel meztetem, hogy környékünk mocsaras, a mely mocsarakból halálos gázak szállnak fel, falunk girbén görbén szétszórt, cigány- purdó forma házakkal, lakói pedig mindmegannyi szörnyeteg De ha kedve tartja, jöjjön, én ismétlem, szívesen látom. Üdvözlöm ! Kölesd, 1902. jun. 29 Hegyessy. Mikor aztán leírta levelét, mint a kj valami veszedelemtől gondolja, hogy megszabadulhat, szólt : i — Na erre csak nem jön el 1 Kora öröm ! Pár nap múlva beállított az ifjú festő ur. — Megtettek mindent ked I vére, de úgy látszik, nem érezte magát jól, mert megérkezésére következő harmadnap már egyik előkelő fürdőhelyen, messze Kölesdtől látták a hol szószerint a követ j kezőket mondta egy barátjának : — Kedves Alfrédom, igazi szörnyűség mit csinált velem a bátyám! oda csábit oda csábit Kölesdre, hogy ott lefestósre alkalmas helyek vannak, akár a mennyországban, aztán mikor odaérek, látom, hogy minden olyan egyhangú, mint másutt, fának az utszélt kivéve, nyoma sincs, mocsárt pedig a mostani lakósok szépapjának ükapja se látott ott. A lakósok pedig oly közönségesek, mint mindenütt! Ah ! min den olyan mindennapi /
