Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-07-19 / 29. szám
59. szám* Halas, 1902. Julius 16, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI .A-ES-^TC : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » íí » Felelős szerkesztő: DK. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. laCircletésb árak : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 1ИГ" IbTyilttér: soronként 25 fillér, Népirodalmunk, Mióta jó Petőfi Sándor tollát a csatatéren elejté, azóta hiába várjuk, hogy költőink közül valaki népies irányra szánja tehetségét. Kitűnő költőink közt sok a remekíró, de Petőfin kívül nincsen senki, aki egész életét kizárólag az egyszerű népnek szentelve, a nép leikéből, a nép leikéhez beszélt volna. Mai népdalköltészelünkün megérezni az aszfalt szagát s az egykori betyárvilág romantikáját rég kiszoritotta a piperkőcz aszfaltbetyár. Finomulni kíván még a paraszt is s a természettől j nyert egészséges és nemes erőt fűzőbe j kényszerítik — az életben, a knlté-j szetben egyaránt. Az elet hullámcsapásai közben elnyü a kedély, fonnaiság lép helyébe, amely markirozza ugyan a szépet, de igazában a széphez semmi köze sincs, aimak csak szatírája, maskarája. A magyar nép mivelődésén fáradozik minden hazafi. A bazár a kultúra j legmagasabb fokára akarjuk vezetni,! — de sajnos, nem mindig a legczél- szerübb eszközökkel. Tanulságos kissé közelebbről szemügyre venni, mit olvas a nép ? Olvas első sorban újságokat, s ez i bizonyára legkedvesebb, de legneme-! sebb olvasmánya is. Nem beszélünk »pro domo suo«, annyi azonban tény, j hogy a magyar sajtónak nagy, talán legnagyobb érdemrésze van a nép mivelődésében. Ami olvasmányt ezen- kívül kap az egyszerű nép. az a legritkább esetben való arra, hogy lelkét örvendeztesse, tudását gyarapítsa, ke-, delvet nemesítse. Rablohistóriák ezek egy rég eltűnt korból vagy újabb bűncselekmények dicsőítése, tehát buzdítás a rosszra, a beteges izgatottság növelése. Az örökös szerelmi históriák | még legkevésbbe rontják az erkölcsö- j két, hacsak frivolitásra nem vetemednek, ami — sajnos — nem ritkaság. Amint látjuk, népolvasmányaink tár-, gyai a legjobb esetben minden ma-í gasztosabb czél nélküliek, csak léha, Üres szórakozásra valók. Hát még a formájuk ? Jobb íróink csaknem kizárólag a müveit közönség számára dolgoznak, a népnek csak a fűzfapoéták jutnak, akik bizonyára nem terjesztik a formai klassziczizmust, de még csak a helyesírást sem. Ennek következtében, népirodalmunk az Ízléstelenség posványában hempereg s nincs, aki onnan kihúzná. Az iskola, úgy látszik, azért tanítja Írni, olvasni a népet, hogy a ponyvairodalom, a füzetes regények, a rablóhistóriák kétes értékű élvezetében része lehessen. Vagyis : amit az iskola jót és nemeset ojt a népbe, azt népirodalmunk onnan megint gyökeresen kiirtja. Sokat foglalkoztak már e kérdéssel, de valamire való eredményt még eddig nem értek el. Ami az úgynevezett »népkönyvtárak* révén a nép olvasmányául lesz szánva és jobb Íróktól származó müvek, az vajmi ritkán jut rendeltetési helyére ; mert aki azt hiszi, hogy az ilyen müvek csakugyan nagyobb számban képezik a nép olvasmányát, csak ámítja magát. A népkönyvtárakat is csak a miveit közönség olvassa, anélkül nem létezhetnének. S miért van ez ? Mert az olvasmányok, ha híven is tükröztetik vissza a magyar népéletet, legtöbbször nem alkalmasak arra, hogy az egyszerű nép érdeklődését felköltik és az olvasmány végéig ébren tartsák. Hogy tehát népirodalmunkat felsegítsük, fogják jó íróink a pártját és tartsanak szem előtt két elvet, ha a nép számára írnak. Egyik az ízlés, másik az érdekesség, utóbbi olyan értelemben, hogy a nép igényeit elégítse ki. Mert vannak paraszthistóriák, melyek a szalonban ámulat és bámulat tárgyát képezik, de a nép érdeklődésére nem számíthatnak. Nem kell, hogy a népolvasmányok tárgya éppen a nép köréből vétessék. Csaknem épp olyan szabad keze van az Írónak a tárgy választásának mint más müvek megírásánál, csak éppen a fentjelzett két elvet kell figyelembe venni. Népünk csak úgy fog haladni a kultúrában, ha a néptanító sikeres munkáját a népiró fogja kiegészíteni; ha gondoskodunk, hogy a nép kedélye ápoltassák s tudása mulattatva tanító olvasmányokkal kibővítessék. Az államépitészeti hivatal az utmester lakásán (lY. Arany János utcza 1166) korhadt fa és deszka darabok árvereztetnek el julius 18 án d e. 10 órakori Kincstári dohány termelők dohány engedély iveiket a dohány hold pénz előleg folyósítása czéljából a főjegyzői hivatalban mielőbb adják be. Anyakönyv. Julins 6-tól julius 13-ig. Születtek: Mészáros Imre és Albert Máriának Mária nevű leánya, Csendes Pál és Sipos Teréziának Pál nevű fia, Harkai Pál és Csendes Máriának Balázs nevű fia, Terbe Fülöp és G=ras Viktóriának Fülöp nevű fia, Bodicsi József és Pap Takács Sárának Sára nevű leánya, Siukár József és Gyetvai Évának Antal nevű fia. Tóth Antal és Ancza Molnár Benátának Antal nevű fia, Urfi Márton és Fenyvesi Annának Imre nevű fia. Kihirdetésre jelentkeztek: Sneirigel János Tallér Máriával. Elhaltak: Kánnás Mihály 85 éves, Sterg Gizella lg éves, Koompár György 8 napos, Bagyinszki Istvánná Pillér Anna 71 éves, Paor SmoJcz Etel 2 hónapos, Horváth Sándor 3 hónapos, Szalai K. Józstfné Krouda Juliánná 45 éves, Gazdag Dezső, Móricz 19 napos, Pázsit B. Sándotné Kis Mária 72 éves. A munkások testi épsége. A humanizmus mai korszakában sajnálattal keil tapasztalnunk, hogy az emberi munkaerővel korántsem bánnak oly vigyázva, mint teszem azt, az állatok vagy gépek munkaerejével. Míg ezeknek ápolásával és jókarban tartásával törődni minden munkaadónak saját érdekében fekszik, addig a munkásembert — mint könnyen pótolhatót — nem igen kímélik, sőt gyakran még a legelemibb elővígyázati rendszabályok és ovóintézkedések foganatosítását is elmulasztják vele szemben. Ezt az eljárást ellensúlyozandó az ipar- államok kormányai a munkások testi épségének megóvása, illetve az ipari munkák természetével összefüggő és előfordulható balesetek csökkentése kikerülése czéljából oly szabályrendeletet bocsátottak ki, mely a munkaadót nemcsak az üzemének megfc-
