Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-10-16 / 29. szám
1901. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 16. Csarnok. Én csak forrón szerető szivet leer es e k. (Vége.) Csendesy a válaszszal egy pár óra alatt egész Ilübaláspatakát beharangozta és pénteken már választmányi ülést tartottak a falucska tisztjei. — A legszigorúbb büntetés terhe alatt volt csak a titokba mindenki beavatva, azért szives olvasóim is csak legvégül fogják azt megtudni. Vasárnap déli 12 órakor kopogtatott be Lázur Náthán a Terjey családnál. Terjeyné és Ida kisasszony a lehető legszivólyesebben fogatták. Az öreg ur a közönböst játszotta. Terjeyné tetteté magát, mintha meghódolt volna. Ida irult-pirult és első fellépésével elárulta, hogy Náthán urfiba szerelmes. Náthán négy vizitet adott egymás után, és maga magának örömittas kebellel vallotta be, hogy óriá- silag haladt. Ötödik napon a mamától megkérte a leányt. — Ha lányom szereti Lázur Náthán urat, nekem legkisebb ellenvetésem sincs. — Ida nagysád ! szabad-é reménylenem ? Ida elpirult. —- Oh, ne titkolja érzelmeit 1 Ha akarnám, sem bírnám azokat eltitkolni. Igen ! én Lázur Náthán urat forrón szeretem, — csupán az aggaszt, hogy uraságod mellék- érdekekből biztosit szerelméről! Esküszöm, hogy ón csak forrón szerető szivet keresek ! így hát nincs egyéb hátra, mint’szerető atyjával tudatnom szívből eredő becsületes szándokomat. Terjeyné, Ida és Lázur Náthán haladéktalanul felkeresték a családfőt. Terjey ránczbaszedett homlokkal és mogorván fogadta a társaságot. — Tekintetes ur ! — kezdó a beszédet Náthán urfi, — mi igazán és fonón szeretjük egymást Ida kisasszonynyal ; az atya beleegyezése kívántatik, hogy boldoggá legyek. Reményem «van, miszerint nem fogja tőlem leánya kezét megtagadni. Akaratommal leányom soha sem lesz Lázur Náthánó ! — ajánlom magamat. Atyám ! kedves atyám !-— Hogy,mer ön engem atyjának nevezni ? Én nem vagyok atyja, nem akarok atyja lenni! Borzasztó ! kitagadja tulajdon magzalját ! —jegyzó meg okos képpel Náthán, és szomorú menyasszonyát karon vezető az olőbbi terembe. Lázur a jelenet után azonnal készen volt tervével. A gőgös ur megtagadta tőlem leánya kezét, sőt azt kitagadta . . . a leány szeret . . . elszöktelem . . . majd megváltozik gondolkodása, ha Ida esküdt társammá leszen. Másnap két lélekkel szegényebb lön Hübaláspataka ! Lázur Náthán urti és Ida kisasszony még azon éjszaka megszöktek. A legelső állomáson Ida kisasszony sírni kezdett, és határozottan kinyilatkoztatta, hogy addig egy lépést sem megy, sőt visszaszökik atyjához, mig meg nem esküdnek. Lázur Náthán ura feléjük kacsingató gazdaság reményébeu meges- kiidött. Pesten egy ideig szellemi boldogságban éltek, Náthán urfi azonban nem volt költő és a reálisabb tudományokat szerette ; bizonyosabbat óhajtott volna már tudni az Iduska vagyonáról. Iduskám csehül vagyunk ! Jó lesz, ha pár engesztelő sort Írsz atyusnak. Kedves Nátkánom ! Itt van egy levél számodra, melyet Terjey bácsi szökésünk napján azon kijelentéssel adott kezeimbe, hogy neked csak akkor adjam át, mikor felhívsz, hogy neki írjak sorsunkról! — Bácsi'? ! mutasd csak a levelet. A levél igy hangzott: „Amice! Hiibaláspatak ugyan messze esik Pesttől, de azért az arszlánokat mégis felismerjük. Ida nem az én, — hanem harmadéve megholt inasom leánya. En örökbe tartottam, de megvallom, terhemre volt, mert mindig forrón szerető szívről fantazirozott és erőnek erejével férjhez akart menni. — Közös választmányi gyűlésünkben e cselt használtuk fel arra, hogy amicótől megszabaduljunk. Világosan megmondtam amicének, hogy leányomat nem adom, de azt nem mondtam, hogy örökbe fogadott leányomat elszöktesse. — Mindketten egyedül forrón szerető szivet kerestek és azt, ha amice nem hazudott, fel is találták. Hogy boldogok, abban bizonyos vagyok.“ Lázur az egész tréfában csak azt restelte, hogy megesküdött és nemes pályafutását beárkolta. Népesedési mozgalom. — október 9. október 15. — Születtek : Pataki János és Bánóezki Máriának Etelka nevű leányuk. Tóth A hőnyi Gergely és Galgóczi Reginának Erzsébet nevű leányuk. Kovács János és Patai Juliannának Krisztina nevű leányuk. Kovács István és Gyenizse Máriának Mária nevű leányuk. Modok Sándor és Kúti Szabó Zsuzsannának Sándor nevű fiuk. Földvári Imre és Maróti Eszter Katalinnak Katalin nevű leányuk. Segesvári József és Orbán I). Máriának Eszter nevű leányuk. Kocsi Pál és Kocsi Máriának Mária nevű leányuk. Szalai Máriának Sándor nevű törvénytelen fia. Kocsis Lajos és Szilaj Juliannának Julianna nevű leányuk. Kis Rozáliának Dénes nevű törvénytelen fia. Pásztor József és Szurok Máriának Terézia nevű leányuk. HegyiSándorós Pan- kovics Teréziának Sándor nevű fiuk. Kis Rabata Pál és Tóth nagy Rozáliának Imre nevű fiuk. Lorenez Máriának Mihály nevű törvénytelen fia. Pajor Sándor és Kis Teréziának Sándor nevű fiuk. Novák János és Radvánszki Ilonának Mária leányuk. Meghaltak: Novák Ilona 18 hónapos korban. Mátyási Ferencz 19 éves, Brecska Kálmán 13 hónapos, Gömböcz János 30 éves, Samu Juliánná 4 éves korban. Házasságra kihirdettek: Halász I). Vendel Tóth Nagy Viktóriával. Lódri Péter Halász Lucza majsai lakossal. Csendes József Opóczki Erszóbettel. Garas Ig- nácz Garas Mária majsai lakossal. Miskei Vendel Tallér Máriával. Ba- benyecz Balázs Tihy Etelkával. Baranyi Gábor Máté Tóth Magdolna majsai lakossal. Egybekeltek: Luncz Ferencz Dózsa Zsófiával. Prágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1901. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.
