Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-12-18 / 38. szám
1901. igaz. Vagy igaz az, hogy csak emberi gyarlóságból történt szabálytalanságokkal állunk szemben, vagy nem. Ha már most visszaélések történtek, kérdem a belügyminiszter urat: miért tűrte azt, miért, nem gondoskodott saját hatáskörében a megtorló intézkedésekről, miért nem vette igénybe a kir. ügyészségeket, a melyeknek szintén van ilyen dologban beavatkozási joguk ? (Helyeslés a baloldalon.) Nem ez az oka e törvényjavaslat beterjesztésének, hanem az, hogy az állam pénzügyein történjék nagy lendítés. Ebben a törvényjavaslatban .ugyanis, a mely a pénzkezelést az állam közegeinek kezébe teszi le, amely fen tartja ugyan a törvényhatóságok tulajdonjogát, de , a rendelkezési jogot már csak formailag tartja fenn, mert a pénz teljesen állami kezelés alá esik, nagy tőke birtokába jut az állam, a nélkül, hogy ezen törvényjavaslatban csak egyetlenegy szóval is ki volna mondva, hogy ennek fejében csak a legszerényebb betéti kamat is illetné azokat az átveendő alapokat. (Helyeslés a baloldalon.) Az előttem szólott t. képviselő ui azt mondta, hogy ezelőtt négy-öt napig, sőt sokszor egy hétig is eltartottak a vármegyei közgyűlések, mert nem oda tartozó ügyekkel foglalkoztak a képviselő ur véleménye szerint, most pedig pár nap alatt végeznek, Kérdem már most : mi ennek az oka? Oka ennek az, hogy az 1867 óta megalkotott törvényeink következetesen oda törekednek, hogy az önrendelkezési jog a vármegyék kezéből kivétessék, (ügy van ! a baloldalon.) Méltoztassanak csak megtekinteni a közigazgatási bizottságról szóló törvényt. A legfontosabb ügyek túlnyomó részben oda tétettek át, tehát a vármegye közönségétől elvonattak. Métoztassanak megnézni a főispáni hatáskört megállapító törvényt. Vájjon a minisztérium által kinevezett főispán és a főispán által kinevezett számvevőség, nem nyújtanak-e elegendő biztosítékot a t. kormánynak arra, hogy az esetleges szabálytalanságokat és visz- szaéléseket megszüntesék ? Ha ez nem nynjtott erre elég biztosítékot, akkor nincs rá eset, hogy ott a visz- szaélések ki legyenek zárva. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy visszaélés, szabálytalanság itt is, ott Kiskun-Halas helyi értesítője. is egyaránt van, akár állami, akár vármegyei kezelést veszünk szem- figyre. (ügy van ! a baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, kihalt az érdeklődés a vármegye közönségében a közügyek iránt. Igaz, de miért? Azért, mert azok a fontos, életbe vágó ügyek, a melyek azelőtt megvitatás tárgyát képezték a vármegye közgyűlésein, annál a rendszernél fogva, mely Magyarországon uralkodik, többó ott döntő, irányadó elintézésben nem részesülhetnek, hiszen foglalkozzék bár egy vármegye közönsége a legfontosabb, legéletbevágóbb kérdésekkel, fejezze ki kívánságát, óhajtását, vagy követelését, mindhiába, mert nem tudunk csak egy esetet is felmutatni arra, hogy a megyéknek törvényszerűen kifejezett akaratát a ház érvényre emelte volna, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy az önkormányzati életerők nem működnek, de méltoztassanak csak viszahelyezni a megyét ősi jogaiba, méltoztassanak neki megadni mindazon jogokat, melyek az 1848-iki törvény és a korábbi gyakorlat szerint megillették, akkor — meg vagyok róla győződve, - - azok a vármegyék mindenesetre méltó utódai lesznek annak a dicső vármegyének, melyet a 48-iki törvény az alkotmány védbástyájának mondott. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta az előttem szólott képviselőtársam, hogy a pénzkezelés deezentralizáeziójával egyszeriisit- tetni fog a vármegyei pénzkezelés. Hát ez nagy tévedés. Miben áll majd az a deczentralizáczió ? Azt gondolom, hogy az a tény, hogy egyik kasszából amásikba helyezzük át a pénzt, egymagában véve még nem jelent deczentralizácziót. Sőt ellenkezőleg, az ón nézetem szerint komplikáltabbá teszi a kezelést. Az utalványozás ezentúl is a vármegye erre kijelölt közegeinél, az alispánnál, árvaszóki elnöknél stb-nól marad és a kifizetést teljesíteni fogja a kir. adóhivatal, tehát oly hivatal, a mely, ha az utalvány ellen kifogással ól, annak rendbehozatala mindenesetre hosszabb proczedurát igényel, mint igényelt ez eljárás akkor, a midőn a vármegye alispánja ugyanott lóvén, a hol a pénztár van, és ez a pénztár az ő követlen rendelkezése alatt állván, a legkisebb tévedést is nyomban kiigazitdeczember 18. háttá. Ez az eset ezután nem foroghat fenn, mert a kir. adóhivatal rövid utón egyáltalában nem fog a rendezés munkájába belemenni, tehát hosszas eljárásra lesz szükség. Azt mondja továbbá a t. képviselőtársam, a mit egyébiránt a törvényjavaslat indokolása is kiemel, hogy a közönség terhein könnyítés történik és majd ez által a pótadó le fog szállíttatni. A ki ismeri a községi életet, az ezt soha sem fogja mondhatni. Mi az oka annak, hogy a községi háztartások oly tetemes pótadóval bajlódnak : (Halljuk ! Halljuk !) Első sorban az, hogy a mi törvényeinknek kilencz tizedró- sze olyan, hogy nagy anyagi áldozatokat és kiadásokat von maga után, a nókiil azonban, hogy az állam vállainkról a terheket átvenné, hanem átszármaztatja azokat a legalsó fokra, a községekre, azért, mert ezzel az állam költségvetése formailag szebbé válik és annak terhe nem fog feltűnni a külföld előtt, mig ellenkező esetben talán feltűnnék. Ellenben akármilyen magas pótadóvál dolgoznak is a községek, az a külföld szemében egyáltalában számításba sem jön. Ez tehát a tehernek egy átutalási módja, a melynek azonban az lehet eredménye, hogy a községet tönkreteszi. De van egy másik oka is a pótadó emelke- kedésónek. Az, hogy, Istennek hála, a közsrgek az ő még eléggé korlátolt autómon hatáskörükben is minden lehetőt elkövettek arra, hogy azokat a nemes feladatokat, a melyeket nem a törvény, hanem azon közönségnek a mely azon területen ól, jól felfogott érdeke kiván és követel, az óriási anyagi áldozatoktól vissza nem riadva teljesítse. Mert érzi és tudja a község, hogy a miért áldozatot hoz, annak hasznát az a közönség fogja élvezni, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ellenben nem igy vagyunk állami nagy kiadásainknál, amelyeknek terheit igen, de hasznait bizony igen kis mértékben élvezi a közönség. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) T. képviselőtársam azon megjegyzésére vonatkozólag, hogy hiszen csak arról van szó, hogy néhány tisztviselőt ezentúl nem választ a törvényhatóság, elég csak rámutatnom arra, a mit már az imént is bátor voltam elmondani, hogy a számvevőség tagjait a főispán nevezi ki, tehát e tekintetben nem sokat
