Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-04-24 / 4. szám
1901. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 24. voltam nehány napig a múlt hetekben, mint tudjátok. Kámába rakatott egy festményt. Ott állt a kép az ebédlőben, csak éppen fel kellett akasztani. A felesége, Mari néni kérdi, hogy mi történjék vele. Anti bácsi megfelel reá: „Csak bizd reám, majd ellátom én!“ Leveti nyomban a 'kabátját és hozzálát a munkához. Küldi a cselédet, hogy hozzon egy hatos ára szeget s utána szalaszt egy fiút azzal az üzenettel, hogy milyen hosszúak legyenek a szegek. Aztán igy kiált: „Vilmos, eredj és hozd a kalapácsot, te pedig Tamás, a vonalzóért szaladj. De létra is kellene, meg aztán elkelne egy konyhaszék is. Hallod-e, Jani! szaporán menj át a szomszéd kőmives- liez és kérdezd meg tőle, kölcsön adhatná-e a vízmérőjét. Te, Mari, itt maradj mellettem, mert kell, a ki a gyertyát tartsa. Aztán, ha visszajön a cseléd, rögtön menjen zsinegért, és Tamás! . . . Hol van Tamás? Ide jer, Tamás! Te nyújtod majd föl a képet!“ Felnyujtják neki a képet és ő leejti. A keret leválik róla s mikor a bácsi meg akarja menteni az üveget, az ujjába vág. Nosza, körültánczol a szobában, keresi a zsebkendőjét és nem találja, mert annak a kabátnak a zsebében van, melyet éppen levetett. Hol lehet az a kabát? Az egész háznóp kénytelen abbahagyni a dolgát és keresni a kabátot, de nehezen boldogul, mert Anti bácsi is talpon van és mindenkinek belebotlik a lábába. — Hát az egész házban nem tudja senki, hogy hol van a kabátom? Soha ilyen háznépet! Hatan vannak és nem találják meg a kabátomat, melyet öt perczczel ezelőtt vetettem le . . . Aztán újra felugrik és észreveszi, hogy éppen rajta ült a kabátján. Klszörnyüküdve kiáltja: „No már most csak kotródjatok, mégis csak ón találtam meg. Inkább egy macskára bizhatnám, ha keresni valóm van, mint tireátok. No, szép emberek is vagytok!“ Eltelt ismét fél óra, inig az ujját bekötötték, uj üvegtáblát vettek és a szerszámokat, a létrát, a széket és a gyertyát helyébe vitték. Aztán újabb kísérlethez fogott, körülvéve az egész családtól, még a mosónőt és a cselédet is beleértve. Mindenki ott állt készen, hogy segítségére legyen. Ketten a széket tartották, a harmadik fölsegitette reá, a negyedik föl- nyujtotta a szeget, az ötödik a kalapácsot. A bácsi megragadja szeget és leejti. „Itt van, ni,“ kiáltja dühösen „a szeg oda van !“ Es mi valamennyien letérdeltünk és kerestük, mig a bácsi fönn a széken állt, zsörtölődött és azt kérdézte, hogy talán estig ott maradjon? Végre megkerült a szeg, de ekkorra már a kalapács veszett el. „Hol van a kalapács? Hová tettem a kalapácsot? Szent Isten ! Itt állnak heten és reám bámészkodnak s egyik sem tudja, hogy hová tettem a kalapácsot!“ Megtaláltuk a kalapácsot, de eközben Anti bácsi szem elől tévesztette a falra csinált jelet s nem tudta, hogy már most hova üsse be a szeget. Egymás után fölkapaszkodtunk melléje a konyhaszékre és kerestük a pontot, de mindegyikünk más-más helyen fedezte föl. Anti bácsi azt mondta, hogy szamarak vagyunk és lekergetett benünket. Aztán fogta a léniát, kimérte a falat. 31 és három nyolczad hüvelyk volt. Ennek a felére volt szüksége. Ki akarta fejből számítani, de belezavarodott. Es mi valamennyien hozzáfogtunk, hogy kiszámítjuk fejből, de különféle eredményre jutottunk. S eközben megfeledkeztünk az eredeti számról és Anti bácsinak újra mérnie kellett. Ezúttal egy darab zsineggel mérte meg a falat. A kritikus pillanatban, mikor 45 foknyi szögben hajolt a székről előre és olyan pontot akart elérni, mely három hüvelykkel messzebb volt, mint a mennyire érhetett, a zsineg kisiklott a kezéből ; ő utána bukott, éppen a zongorának fejével és egész testével egyszerre végig zongorázott a billentyűkön. Mari néni kijelentette, hogy nem fogja megengedni többé a gyermekeknek hogy ott marad janak, a hol a bácsi van, mert annak a beszéde valóban elviselhetetlen. Végre meg volta sokáig keresett pont. A bácsi a szeget a balkezébe fogta; a kalapácsot jolob kezébe vette és az első ütéssel ősszel api tóttá a hüvelykujja körmét. Anti bácsi fel- ordit és a kalapácsot a körülállók egyikének a lábára ejti. A szelidlelkű Mari néni azt a megjegyzést kocz- káztatja, hogy máskor, ha Anti bácsi szeget akar a falba ütni, reméli, bejelenti majd idejében, hogy legalább egy hétre a mamájához rándulhasson, ott várva be az időt, a mig nagy munkájával elkészül. „Oh, ezek az asszonyok! Micsoda nagy dolgot csinálnak a legkisebb csekélységekből! Nekem örömöm telik benne, ha a ház körül ilyen apró szolgálatokat tehetek !“ —dör- mögött a bácsi. Aztán újabb kísérlet következett és a szeg a második kalapácsütésre barázdát vágott a falon, leesett, a kalapács utána, Anti bácsi pedig a falnak esett és az orrát összelapitotta. Természetes, hogy újra elő kellet keresni a vonalzót és a zsineget; Anti bácsi újabb lyukat vágott és úgy éjfél körül ott fügött a kép a falon, — nagyon ferdén és bizonytalanul, a fali szőnyeg köröskörül összevissza volt lyuggatva; mindenki fáradt, bosszús volt — mindenki, csak Anti bácsi nem. „No, meg van!,, szólt, nehézkesen leszállva a székről s a mosónőnek a tyúkszemére hágott. Aztán látható büszkeséggel nézett sokáig a művére. „Szavamra mondom, hogy vannak emberek, a kik kárpitosra bíznák az ilyen csekélységet!“ . . . Közgazdaság. Budapesti gabonaárak április 22. Pestvidéki 72—81 kilós 7 k. 70 fillértől 8 k. 05 fillérig. Iíozs 7'50—7 65-ig. Árpa 6'-----6 65-ig. Tengeri belf. 5 30—5 40-ig. R omán v. bolgár 5 35—5 40-ig. (ár 50 kiló súlyban értendő.) Budapest- Ferenezvárosi sertés vásár április 23 Készlet 315 drb. — Napi árak páronként: Malaezok 50 — 100 klgr. súlyban 74.—80.— 120—180 klgr. súlyban 82.-----90.—. 220—280 klgr. súlyban 8 8.——92.—. 320—380 klgr. súlyban 86.-----92.-. 400-500 klgr súlyban 86-92 k orona. Präger Ferenc/ felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. Tanonc/.nak. egy jó házból való fiú felvétetik Práger Lipót rőtüs és divatáru üzletében. 3—3 Kereskedő tanonez Jó házból való fiú azonnal felvétetik Győrfi József fűszerkereskedósóben. 2—,2 A laphoz egy megbízható kihordó kerestetik. Halas, 1901. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
