Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-10-30 / 31. szám
1901. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 30. Etelkának Károly nevű fiuk. Komlós József és Hatházi Juliannának Zsófia nevű leányuk. Kristóf József és Füle Juliannának Károly nevű fiuk. Takács Lajos és Kövezsdi Máriának Erzsébet nevű leányuk. Laczi János és Vlasits Teréziának János nevű fiuk. Pelikán Mihály és Hnnyadi Csonka Annának Károly nevű fiuk. Kollár István és Pap Viktóriának Ferencz nevű fiuk. Király Gy. Imre és Gazdag Annának Julianna nevű leányuk. Radvánszki István és Puskás Zsuzsannának József nevű fiuk. Meghaltak: Pál Etel 2 hónapos korban. Pintér halva született fin, Szegedi József 6 napos, Kis Mihály 50 éves, Glück Sándor 1 órás, Fekete P. Vilmos 4 hónapos, Faddi István 10 hónapos korban. Házasságra kihirdettek: Kőházi Mihály Babák Eszter szanki lakossal. Vörös T. József Tallér Juliannával. Gazdag Kálmán Fekete Juliannával. Molnár József Elő Teréziával. Szabó József Lakatos Máriával. Fehér Antal Bor Krisztinával. Halász Imre Triebl Helena soltvadkerti lakossal. Czibolya József Kovács Annával. Farkas Mihály Batiz Máriával. Bábity István Török Juliannával. Rávai István Poszranyák Yeronikával. Kovács Imre Ozifra Ágnessel. Kulcsár Lajos majsai lakos Tallér Máriával. Kis Kurgyis Sándor Nagy Teréziával. Orbán Imre Halász D. Teréziával. Berki István Bánóczki Veronikával. Egybekeltek: Szemeródi István Pap Juliannával. Gál Pál szegedi lakos Csendes Máriával. Csarnok. Egy érdekes házasság. Streng Eleonóra harmincznyolcz éves korában, ment férjhez másodszor Bogjas Jánoshoz ; Jánoska Eleonórát Brassóban látta először, s minthogy ez épen farsang ideje alatt történt, abban a hiszemben, hogy a véletlen, a sors, körülmények s viszonyok egyetmást kiegyenlítenek, vagy igazolnak, a két szerető temérdek sokat hazudott egymásnak ; Jánoska mint leánynak, Eleonóra mint lekötelezetlen ifjúnak esküdött örök hűséget Jánoskának. Bizonyos ideig nyugalmasan és zavartalan boldogságban élvezték a mózesheteket, szerették egymást azon izzó érzelemmel, mely a vasból is aranyat készít, mely feledtet múltat és jövőt, s egyedül a jelennek ól. Brassóban még ennyit se mondtak egymásnak; „hallod?“ Szászrógen- ben azonban már Jánoska megdöngette Eleonórát, miként állitá a legnemesebb indulatából: szerelem- féltésből. Eleonóra azonban daczára a tett- legességeknek, még Szászrégenben is boldognak vallotta magát, s csak későbben Mándon lett boldogtalanná. A történet, mit elbeszélendő vagyok, régi ugyan, de mindig uj marad. De halljuk magát Eleonórát. Holdvilágos este volt. Én tökéletesen hiszem, hogy holdvilág csak azért mutatta magát, hogy a botrányt még jobban megvilágítsa. Az ég tiszta volt. Midőn holdvilág van, az ég rendesen tiszta szokott lenni. Millió csillagok ragyogtak a magasban. Az is furcsa, hogy mikor az ég tiszta, rendesen számtalan csillagok ragyognak a magasban. Ketten voltunk szobámban. En s egy magas, szőke, huszonnégy éves ifjú. Midőn holdvilág van és csillagok ragyognak, legjobb ha a halandó, másod magával lehet valamely szobában. Férjem Jankó épen este- lizetta „fekete sas“ cziinü vendégfogadóban. En nem tudom, szerelemféltő térj miért jár vendégfogadóba estelizni. — Lelkem ! végtelenül örülök, hogy fris egészségben szemlélhetlek két. évi távoliét után. — Épen e szavakat mondá a magas, szőke, 24 éves ifjú, midőn a férjem Jankó ingerülten nem annyira belépett, mint berohant. Hogy hívják önt ifjú ember?! — kórdó haragosan. — Zanka Jenő ! — válaszolt a huszonnégy éves ifjú szemérmesen. — Zanka Jenő ! — folytatá férjem indulatosan és ajtót nyitott. — E szempillanatban takarodjék ön, különben felkonczolom! holnap találkozunk ! Az ifjú megrettenve, tie mégis illedelmesen köszönve távozott. — Férjem e nevet „Zanka Jenő“ bejegyző tárczájába. Későbben feléin fordult. Zanoni az akasztófára való ezermester, bűvész és alchymista igazat mond, midőn bizonyos könyvében, bizonyos helyen ekkép nyilatkozik : „ . . . . tizennógynapig minden nő hű, azontúl egy sem“ Zajlóinak szemtelen állítását ön is igazolta Eleonóra. Minden mentséget határozottan visszautasítok, mentse ön magát, ha tudja, holnap tiz órakor a faluházánál. Korán reggel megidéztettem. A faluházánál találtam férjemet s a huszonnégy éves magas szőke ifjút. .... Streng Eleonóra és Zanka Jenő . . . folytatá a falubiró boszantó előzmények után — önök Nemzetes és Vitézleő Boglya János ur által szentsógtörósi bűnnel vádol- tatnak ; nevezetesen maga Zanka Jenő, mint csábitó, maga pedig Streng Eleonóra mint hűség és eskiiszegő. Ünnepélyesen kérdem tehát magokat, hozhatnak-e fel valamint mentségükre. Zanka Jenő szólalt meg először könybe lábbadt szemekkel: — Engemet mint tapasztalatlan és hibátlan ifjút, legméltóbban szeretett mamám védelmezhet, ki szinte bevádoltatott. — Melyik az ?! — kérdő a biró ingerülten. — En vagyok ! — feleltem remegve, de hangosan. — Nemzetes és vitózlő Boglya János ur talán csúfot kíván űzni a tőrvónyházból és belőlünk, talán ittas, talán megbolondult, mit gondolt, midőn nejét saját gyermekéről féltette. Rögtön takarodjanak. Eltakarodtunk. — Ön tehát nem volt leány, midőn nőmmé lön, sőt gyermeke is volt ?!- — Első férjem becsületes gubásmester volt Nagy Károly ban, meghalt kolerában, s e gyermeket már mint árvát fürösztó a bába. — Irtóztató ugyan, mit most nekem bevallasz, édes Eleonórám, de én mégis megbocsátok ; Jenőt fiamnak fogadom, és csak annyit óhajtok, hogy Jenő maga emberségéből éljen, rám ne támaszkodjék, te pedig szeress, s légy hű a sírig. — Esküszünk! — Elég! Buta és roszakaratu ember, ki azt hiszi, hogy a világon nem voltak characterek. Prágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1901. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában. T
