Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-22 / 25. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. Junius 22. 25. szára. Ш ¥ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Ib^insriDIElNr SZ0MBA.T01T. ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken - * 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GrÉZA- Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utera 1752. EEir etetési ára-lc: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. ETyilttér: soronként 15 fillér. Hatósági pénzkezelés. A közigazgatásban mindenfelé az egyszerűsítés jelében járunk. A hivatalos eljárás és kezelés rendkívül komplikált gépezetéből kivesznek nagy csomó felesleges csavart, amelyek nem hogy a gép működését gyorsítanák, hanem épp ellenkezőleg mód fölött megakasztják. Addig is, mig ez a leszerelés a maga egészében végrehajtatnék, a kormányelnök a megyei igazgatás Achilles sarkát, a pénzkezelést eltávolítja a megyétől és a megye pénzeit állami kezelésre bízza. Aki ösmeri a megyei bonyolódott pénzkezelést, az utalványozási, naplózási, ellenőrző rendszert számos nehéz ségeivel, kellemetlenségeivel és hibáival ez intézkedésen bizonyára örülni íog. Meg vagyunk győződve, hogy a megyei pénzeknek állami kezelése a közönségnek is kedvesebb lesz, mert ez a kezelés az államnál komplikáltabb semmiesetre sem lesz, mint a megyénél volt. De tényleg olyan egyszerű lesz-e a megyei pénzek állami kezelése, mint a mennyire az — a szükséges óvatosság és ellenőrzés szem előtt tartása mellett — lehetséges volna ? rr Őszintén megvalljuk, hogy ezt nem igen hisszük. Nem hisszük, mert hatóságaink könyvelési rendszere — akár az államnál, akár a megyénél, akár pedig a községeknél — még mindig nem rázhatta le magáról az alakszerűség számos czafrangjait, amelyek a kezelés lényegére szükségtelenek, de az eljárást megnehezítik és a munkaerőt szükségen felül veszik igénybe. Rá kell itt utalni a magánvállalatok pénzkezelésére. A nagykereskedők, a nagy ban kok és intézetek vannak olyan óvatosak és vigyáznak annyira pénzökre, mint a hatóságok. Bátran merjük állítani, hogy Krivány-íéle esetek itt alig fordulhatnának elő. Nem mintha sikkasztani itt, épp úgy mint ott, nem lehetne, (mert a sikkasztást inkább az ellenőrző közegek személyes, szakavatott felügyelete, mint a kezelési rendszer akadályozhatja meg,) hanem az ellenőrzés alapossága előtt évtizedeken át való kibujkálás magánvállalatnál oly könnyen lehetséges nem volna, mint számos külön-külön számadásra kötelező hatóság és alap pénzeinek egy közeg által való kezelésénél. Azt hisz- szük tehát ebből, hogy a formaiassá- gokkal felezifrázott hatósági könyvelési rendszer — ha nem rosszabb — semmi esetre sem jobb a magánvállalatok egyszerű könyvelési rendszerénél. A közigazgatási reformoknál a könyvelési rendszer „egyszerűsítésére“ is vannak ugyan figyelemmel, de ez az egyszerűsítés nem közelíti meg a magánvállalatoknál bevált könyvelési rendszert. Nehézkes marad biz az az „egyszerűsítés“ után is és nem éri utol a könnyed magánkönyvelést. Amikor örömmel fogadjuk a közigazgatás egyszerüsitését és szívesen látjuk, hogy a megyei pénzkezelés is az állam hatáskörébe utalva legegyszerűbbé válik, mégis kívánnunk kell, hogy a közigazgatási gépezet haszontalan csavarjainak necsak a legöregebbjei, hanem az összes felesleges csavarok eltávolíttassanak. Ez pedig az ügytárgyalások megrövidítése által egymagában nem lehetséges, hanem szükséges hogy a pénzA Halas és Vidéke eredeti tárcája. Katona dalok. Ellentétben a népdalokkal, a melyek ma már a színházak utján válnak közkeletűekké s a hozzáértőnek első hallásra elárulják a mesterséges származásukat, a katonadaiok még mindig igazán népies eredetűek. Ott keletkeznek a nagy kaszárnyákba beszo.ult magyar gyerekek közt, még pedig mint kezdő soraik mutatják, többnyire az olyan tiszia magyar ezredeknéi, mint a szolnoki, a komáromi, a szegedi stb. Belső értékűk nem valami nagy, bar az edes anyához való azé rete nek, az otthon hagyott kedves emlékezetének több igaz akkordja csendül meg bennük. De ügyelőmre tarthatnak szamot szert, mert e nagyszámú dacoknak mindnek megannyi шав-más eredeti magyar daiiama van. Ezek a dallamok jobbadán vontatottak, egyhangúak, mert a menet ütemhez alkal mazkodnak s másutt, mint bakáéinál nem is dalolják őket, mert csárdásnak ép agy mint hallgatónak nem elég változatosak. De a katona — különösen a gyalogos — jobban kedveli őket, mint más nótákat, a melyekre nem lehet masírozni. Meg kell jegyeznünk, hogy néhány változatosabb daiiamu, általánosan ismert. Lás sunk néhány szebbet a kevésbé ismertek közül. Felölelik e dalok az egész katonaidőt, kezdve onnan, hogy Keresik a keresztlevelemet, Még a pap se találja nevemet. Megállj biró, te vagy ellenemre, Te adtál a katonaidőbe. Egészen addig, hogy Kitöltöttem három évet, hat napot, Édes anyám, házasodni akarok. Elpanaszolják, hogy Édes anya tejjel.vajjal Neveli a flát, Huszonegyéves korában Katonának Írják. S mikor a „kilencz orvos“ alkalmasnak találja, vigasztalja siró édes anyját; Ne sírjon kend édes anyám, Hogy katona vagyok; Megálmodta az én rózsám, Hogy megszabadulok, , S ismét a jegyzőnek meg a birónak fordul: Katona se lettem volna, de soha, Ha a jegyző be nem íratott volna. De a jegyző olyan hunezuí vol', Beíratott, meg sem vizitáltatott. A szo’gabiró ellen mog épen a megvesztegetés vádját emeli ... Száz forintot adtam a kutyának, Besorozott mégis katonának. A mig a besorozott legény igy okozza a hatóságot, az „árván maradt“ szeretőnek csak kérése van. Szeged felől jön egy üveg hintó, Abban ül a járás-szolgabiró. Szolgabiró, ejtsd el a pennádat I Ne ird be a rózsám, katonának. Szeretne a királlyal beszélni: Megmondanám a királynak magának, Szerelőmet ne vigye ka'onának, A gyönge szivét ér, nagy bajt ezzel a hasonlattal fejezi ki: Kicsi tinó, nagy a jirom, Katona lett az én párom. Három esztendeig várom, Negyedikbe lesz a párom. Majd ő is a bíróra átkozódik: ... Vájja ki a két szemed a holló 1 Beirtad a rózsám katonának, Engem még а мпуок is sajnálnak. Szépen festi néhány dal az édes anya fájdalmát :
