Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-01 / 22. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. Junius 1. 22. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = MEGTELElíT SZOMBATON-. = ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V (léken n „ 6 „ „ 3 „ - „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA* Ki^dó: ЕЁ1ЕШ SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala», Fö-utcza 1752. EEirdetésI é,rals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiint. {gGP* ETyllttér: soronként 15 fillér. "Wtt Főiskolánk iíjusága. Dicsőséget sovárogva indultak, diadalmasan érkeztek fdgymnasiumunk vállalkozó iíjai. A budapesti országos torn a verseny re siettek, bogy iskolájuknak hirt, dicsőséget hozzanak. Meghozták. Üdvözöljük az ifjakat és vezető tanáruk Routsek Józsefet akik két teljes napi fáradsággal küzdöttek, költekeztek iskolájuk tisztességéért. Illő, hogy ezen a helyen foglalkozzunk ve lük s kifejezést adjunk annak, hogy a dicsőségből reánk halasi polgárokra is jut egy kis fénysugár. Dob és kürtszóval indultak iskolájukból a szellős tornaöltönyben, világos kék ingben. Néhány utczát bejártak, mint a harczba induló leventék, feszesen, telve önérzettel. Hanem a parádéból csak ennyi jutott ifjainknak. Odafenn a székes fővárosban kijutott a szenvedés, a fáradtság. A főváros szállásolta el a 92 tanintézetből össze- sereglett 4000 íőnyi fiatal embert középületekben és iskolákban. Ezzel a tekintélyes számú sereggel alighanem meg is fordíthatnák szegény burok sorsát. Pünkösd első napjának délelőttje a próbákkal telt el. A millenáris versenytér, hova ifjaink a nagymező utczai iskolai szállásukról gyalog vonultak ki, gyönyörű látványt nyújtott. Délben visszatértek szállásukra étkezni, hogy délután 1 órakor ismét kivonuljanak a már komoly harezra. A másnap délelőttje ismét próbákkal, délutánja pedig a versenyből állott. Ifjúinkat ezen útnak naponként négyszeri megtétele nem csüggesztette, a legvidámabb hangulatban tette kötelességét valamennyi. A verseny eredménye szerint iskolánk növendékei a 92 tanintézet között az ötödiknek lett kvalifikálva. Az egyéni versenyeknél a 150 méteres futó verseny első diját, ezüst érmet és egy könyvet kdor Sándor VII. o. tanuló, a második dijat, bronz érmet Mednyánszky Milán VIII, o. tanuló, a 100 méteres futás második diját, ezüst érmet Weinmann Péter V. o. tanuló nyerték; a mászásban bronz érmet nyert Lollok László V. o. tanuló, a függeszkedésben ezüst érmet nyert Greksa István VIH. o. tanuló. A tizes csapat versenyben — magas ugiás, összekötve sulydobással — részt vettek Malagurszky Albert, Mednyánszky Milán, Lovas Mihály VIII. oszt. Greksa István, Gyugel Antal, Hegel Henrik, Tancsa Pál, Kovacse- vics György VII. oszt. — Schi к Mihály, Schmotzer János VI. oszt. tanulók. Dicsérő oklevelet nyertek. Egy másik csapat versenyben — szertornázásban — részt vettek Снеиг Béla VIII. Musa István, Szabados Géza VII, Kiss Antal, Schick Mihály, Schmidt Oszkár. Schwartz Dezső VI. Erber Zsigmond, Loliok László, Müller Mátyás, Papp Lajos V. oszt. tanulók. Dicsérő oklevelet hoztak magukkal. Dob és kürtszóval érkeztek meg derék ifjaink a múlt kedden az esti vonattal, barátságos vacsorával fejezték be a nehéz, de annál dicsőbb napok fáradalmait. Fejlődjenek testben és tudományokban iskolájuk, hazájuk, és önmaguk jóvoltáért. Az ipartestület majálisa. Annak a jó egyetértésnek és összetartás nak, mely ipartesttiletUnk alkotó elemei között örömmel tapasztalható, eredménye ismét egy A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A kaszárnya udvarán. Még, azt lehet mondani, meg se virradt, a mikor teljes fölszereléssel kimasirozott a kaszárnya udvarából mind a nyolez század. Mint valami elhagyott vár, olyan a hatalmas épület: dob nem perdül, vezényszó nem hal- ük s nem látni egy árva katonát a térüs udvaron. A nyitott, rácsos kapu előtt egy magányos őr áll, vagy inkább tánczol; mert nedves, hűvös a reggel s fázik. Föl-föltekiut az égre. Biz’ az borús. A nap csak nem akar előbujni a szel pedig mindig erősebben támad északról. A kapuőr nem jót jósol a kirukkolt társaságnak: megáznak bizonyosan. Pedig, azt mondják, ma nagyon messzire mennek ; csak az este veti majd haza Őket — elcsigázva, éhesen. A mig mindezt elgondolja az őr s esendő sen örvendezik, hogy őt itthon hagyták, lassanként kimegy a szeméből az álom s a hideget se érzi úgy, mint az imént. Abbeli megelégedésében, hogy sikerült neki, „becsapni" e?t a nagy rukkolást, elkezd fütyö- részni. Hogy mit íütyöl, azt bajjal találná ki az ember: valamelyiket a közül a sok sok katonanóta közül, a miket regruta korában itt lesett el az öregektől s a miket itt is fog hagyni a komisz ruhával együtt a kaszárnyában. Haza nem viszi se a mundért, se a nótát. Lesz őszre „kis baka", a ki tovább viseli a mundért, tovább dalolja a nótát. A ruha megvásik, elszakad idővel, de a nótának nem ált az idő, sőt csiszolódik, szépül vele. S úgy íordu’, még a fia is azokat a nótákat dalolja majd, a miket most az apja s lészen annak is minden dal . . . egy-egy vigasztalás, „Egy édes álom a kemény nyoszolyára." Csendes íütyürészésébe egyszerre csak trombita harsan bele. A trombitát pedig nem időtöltésből fújják; az mindig valakinek szól S mindenkinek másformán. Heggel azt adja tudlul az alvóknak, hogy „Kelj föl, katonai Megfőtt a zupa.“ Esto arra figyelmezteti a városban járókat, hogy „Haza —, rongyos baka, haza" —I Az elfáradt csapatoknak olyan kedvesen zengi, hogy „Piczike — raszf." (pihenés.) Mikor pedig a maródiakat kell az orvos elé vezetni, olyan panaszos a hangja: „Jaj —, de beteg vagyok 1“ Most az ar- bájtosokat hívja: „Gyere baka dologra!“ Ebből megtudhatjuk, hogy orbájtosoknak a munkásokat hívják, ámbár mindjárt kitűnik, bogy ezt a becsületes nevet nem érdemlik. Hadd legyenek hát arbáj fosok. Az arbájtosoknak úgyszólván ctak egy dolguk vau: a söprés. Erre hívja most őket a trombitaszó. Innen is, onnan is eiőbuvik egy itthon maradt közlegény nyirfaseprövel a kezében, s mintegy tizen sorba állnak az udvaron. Utóljára párán csői ójuk is kerülközik egy önkéntes káplár személyében. Ez nekiállitja őket az udvar egyik végének s kiadja a parancsot, hogy egy szalmaszál nem sok, de annyit se hagyjon el a seprűjük. S a banda iirinel ámmal hozzáfog a söpréshez. Azt az egyet ott, a ki mindkét kezével megfogja a söprűt, medáliával kellene kitüntetni, mert a többi csak féikézzel söpör, másik kezét módosán csípőre, vagy hátra téve. De az önkéntes ur egyelőre még nem osztogathat medáliákat, azért hát a félkézzel söprögeíőkre támad ß
