Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-19 / 3. szám

II. évfolyam. Halas. 1901. Január 19. 3. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = IvdZIiTXDEISr SZOMBuÄlTOU. = ELŐPIZETÉSI .ÁJK-A-IE: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerke z'ő: Dr. HODQ3SY GÉZA- Kiadó: EÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1752. EEird-etésI ára Is: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. ШЯ?“ HTyilttér: soronként 15 fillér. ~$Mg Helyi ipar. Halljuk a másik felet is. E lapok deczember 8-iki számában igen sok jóakarattal, még több patriotiz­mussal el volt mondva, miként helyi iparunk támogatását tűzzük ki felada­tunkul, mert az iparos osztály úttörője a műveltségnek, a nemes munkával, szorgalommal és képességgel iparosaink a társadalomban hivatásukat betöltik, és mégis megyünk külföldre, megyünk vidékre, és azáltal helyi iparunk fejlő­dését akadályozzuk, hazafias kötele­zettségeinket sem teljesítjük. Előre bocsátom, hogy felszőllalásom czélja egy és ugyanaz, mint a deczem­ber 8-iki czikknek. Én is, és általában mindannyian egy czél felé törekedünk. Arra, hogy általunk az ipar, és az ipar által mi valamennyien egy egészséges, közgazdasági tekintetben irigyelhető társadalmi helyzetet teremtsünk. Ámde, hogy az igyekezet és szorga­lom nincs kellőleg honorálva, ennek talán nem épen a közönség az oka. Talán más tényezők is vannak, ame­lyek a panaszt az ajkakra csalják. Talán magának az iparos osztály kebe­lében is rejtőzik a baj forrása ? Tekintsük első sorban a mértéktelen versenyt. E tényező vájjon nem elegendő lenne-e magában is arra, hogy fogya­tékosságot teremtsen ? Vájjon a közön­séget éri-e a gáncs, ha ily tényezők léteznek. Azt hiszem nem érheti. Manapság ba a három évi tanonczság- ból valaki felszabadul, esze ágában sincs vándorolni, pedig kétségtelen, hogy az úgynevezett vándorlás nagy mértékben növeli az ismereteket és tapasztalato­kat. Legfeljebb ha az ipartörvény ér­telmében olyan iparág vagy mester­ségnél, mely kézműves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gya­korlás utján sajátítható el, tartozik igazolni, hogy a tanviszony megszűnte után szakba vágó műhelyben vagy gyárban 2 évig foglalkozott (tehát ha nem tanult is) a nélkül, hogy a ván­dorlás által tanult voina, műhelyt nyit, önálló ipart folytat, kárára és verse­nyére az olyan iparosoknak, akik hosszú tanulás, költekezés fáradozással szak­májukban kétségtelenül előbbre va rnak Az iparíörvény határozottan megköve­teli, hogy minden ipartestület kebe­lében békéltető bizottság alakíttassák. Ily bizottság nálunk sohasem alakult meg. Hát ez a közönség számlájára irható ? És miért nem alakult meg ? Senki sem akar olyan fölöttes hatósá­got ismerni, amelyben egy segéd egy önálló iparos ügyeiben ítélkezzék. Vagy 3 éve a honvédelmi kormány a kisipar fellendítése czéljából vagy 500 par bakancsnak elkészítését halasi iparosokra bízta páronként 5 írt 80 krért. El is készült az 500 bakancs, iparosaink ki is jelentették, hogy a munkajövedelemmel meg vannak elé­gedve, ennek daczára ily czélból egye­sülés, szövetkezés nem történt, hanem kiki magának. A mértéktelen verseny mellett rámu­tattam a szövetkezési szellemnek némi fogyatékosságára is. E két tényező közül az elsőről nem kívánok szóllani, mert a tanviszonyt a törvény szabá lyozza, e részben kívánatos rendezést más téren kívánjuk tapasztalni. Ellen­A Halas és Vidéke eredeti tárcája. dircum dederunt me. Q& emberek már álmukat alusssák És délre járnak kékes csillagok; Régen kihaltak) csendesek az ufezák • • • — Gyötör a láz, fázom és izzadok- Kicsin-? szobámba süt a hold világa Rideg fehér fén?í vet bútorra, virágra .... Süvít g szél kint, rázza az ablakot, Testet ölt az árnyék, félelmes alakok Keringnek körültem őrült tánezot járva — Kisérteni jöttek késő éjszakába. Váltakozik a kép; — nagy ravatalt látok, £átom kiterítve az egész világot... Geszakad az ég is iszonyú robajjal És eltemet mindent,.. . örömet a bajjal; Örökre megszűnik az idő, az élet, megérkezett végre a végső Ítélet. (3 felséges 9sten csillag trónusán ül, Ézer hárfa húrja egyszerre megzendül, És mire elhallik a zene, az ének Télő reszketőssel az Hr elé tepeb­it: # * ÍKegrezg a holdsugár, egyet üt az óra, minden eltűnik a hangos harangszóra; .Halál szelletének érzem érintését, Érzem elakadni a szivem verését Kiül a verejték égő homlokomra És vissza gondolok boldogabb koromra, (Emig az emberek álmukat alusszák, S nyugoíra járnak kékes csillagok, Gmig kihaltak, csendesek az uíczák, Gyötör a láz, fázom és izzadok­Égregi Horváth Sstván. Házi tanító kerestetik. — Humoreszk. — Dörzsöltem a szememet, néztem az órát. Még hét óra sincs és ez az asszony már ilyen korán be oppan a szobámba. Azt hittem valami baj van. „Kérem alássan, nagyságos ur, előbb Kis várhegyen laktam. Fehérneműt vártám, de volt mosodám is. Szépen kerestem, mindenki ösmert és bízott bennem, mert mindig tisz­tességesen végeztem munkámat.“ Nem is mondta, csak úgy bökte magából ezeket a szószapora asszonyság, akiből úgy folyt a beszéd, mint a keleti futárvonat gő­zöséből a füst. Mialatt szemeim dörzsölgetésével fogla koz tam, azon törtem a fejemet, hogy mindehhez ugyan un közöm? De az asszonyság (azud­variasság és a j >izlás tiltja, hogy „vén cső rosziyá“-nak nevezzem) folytatta: „De hát kérem aiássan, fel kellett jönnöm a fővárosba. A ihm elvégezte a négy elemit é* Kisvárhegyen nincsen „gymnáziom“, (úgy mondta, ahogy irom) már pedig a íőtisztelendő ur, meg a kántoriam tó ur is azt mondták, hogy van a fiúban valami.“ „Jó volna sörös karcsónak“, akartam a keleti futár közé vetni, ha nem száguldozott volna olyan őrült sebességgel. “íanukassam tovább. Hát kérem dolgos asszony vagyok, megélek az aszfalt hátán is, gondoltam egyet és fe jöttem Ferimmel Buda­pestre. De bezzeg itt rossz világ járja, nem ösmornek és alig kapok munkát. Azért jöttem hát nagyságos úrhoz.“ Benyúltam a zsebembe, de a keleti futár lovasikiott: „Hogy fogadná föl a fiamat házi tanítónak. Igen derék, szorgalmas fiú, kissé szégyenlős.“ „Megálljon, itt már állomás van ! kiáltottam. „Megálljon/“ A keleti futár prüszkölt egyet, aztán csakugyan rövid pihenőt tartott; mint praktikus ember felhasználtam a nyert időt. „Honnan tudja, hogy házitanitóra van szük­ségem ?“

Next

/
Oldalképek
Tartalom