Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-18 / 20. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. Május 18. 20. szám. HALAS ÉS ¥ ГОЕКЕ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MEGJELEN NLILTIDEISr SZOMBATON. ===— ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMEK! SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 1752. lEiircLetésx áxa.12:: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint, gif' ItTуilttér: soronként 15 fillér. "V A kisiparos osztály fentartása érdekében. A kisiparos-osztály válságos Helyzete mérvadó helyen is felismertetett, hiszen a sajtó az utolsó időben sokszor tárgyalta a kisipar felsegélyezésének the- máját. Amint azonban egy ilyen sok felé ágazó és nehéz feladatnál másképpen alig képzelhető, a javításra ezélzó javaslatok gyakran csak egyes részletekre vonatkoznak és éppen azt a pontot hagyják érintetlenül, ahol a szakadás már beállott és segítség a legsürgősebb. Ezúttal a kérdés lényegére akarunk kiterjeszkedni. Abból a meg nem vitatható tényből indulunk ki, hogy hazai iparunk és iparos osztályunk még szervezetlen. Nem mintha testületi képviseleti közegeket teljesen nélkülöznének, mert hiszen bírnak szövetkezetekkel, iparegyletekkel, kereskedelmi és iparkamarákkal. Ám az iparkamarákat itt már eleve ki kell zárni, mert mint a kormány és az iparos-osztály közvetítő közegei — mint minden ^bürokratikus hivatal — inkább a külső igazgatás, A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Anyámért. Vígan van a násznép, S folyik a táncz Isten igazában. Faraó fiai jól kitesznek magukért, és szinte ielviditják az embert. A menyasszony nagyon bus menyegzőjének éjjelén, s egykedvűen járja a szép lelket rázó tánezot; méia tekintete körillbámulja a szobát, és ineg-megrezzen, ba kutya ugatást hall, talán vár valakit. Ha kiszökhetett a tánczólok csoportjából, oda ment a tűzhelyhez, hol egy összetöpö- rödött anyóka melengette tagjait. — Hát meg van-e velem elégedve édes szülém? Van-e valami baja? — Igen gyermekem meg vagyok. Nincs semmi bajom. Megládd Isten is megáld, és boldog leszel Balázszsal. Én is azt hiszem édes anyám — telelt a menyasszony, — hogy úgy lesz, és adja is Isten, hogy úgy legyen, s Balázs el ne felejtkezzék szaváról. — Azután gazdagság is van jócskán, nem lógunk éhen kuporogni. — Igen van az is . . . — No ládd lelkem 1 A szeretet pedig mamint teremtő tevékenység hivatását teljesítik és népies czéloknak, a dolog természete szerint nem szolgálnak. A mai szövetkezetek, melyek a hajdani ezéh-rendszernek silány pótlásai, csak külső tetszéletet folytatnak, nélkülözik a propagandisztikus tevékenység életmozgató erejét. Mert honnan merítsük a közszellemet, az összetartózandóság öntudatát és mindama szép erényeket s az összesség tevékenységének előmozdítására irányuló ösztökölést, amikor az ipari szabadság a ezéh szilárd formáit eltaposta és a létért való küzdelemben teljesen önmagára utalta a kisipart ? Csupán az ipar-egyletek volnának hivatvák a senyvedő kisipart szervezés dolgában felsegélyezni. De tényleg megtörténik-e ez ? Erre a kérdésre nem lehet igenlőleg válaszolni. Sőt inkább úgy látszik, mintha az iparegyletek csakúgy alá volnának vetve az általános válságnak, mint maga az iparos-osztály, melynek képviselői. Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy számtalan közismeretes oknál fogva az ipar fejlesztésére valamely nagyszabású akcziót gától jön, és a gazdagságiéi mi sose fussunk mindig az jusson eszünkben, hogy korán reggeltől késő estig dolgoztunk, még sem volt mit enni. — Igaz igaz ... — Balázs valahányszor eljött, mindig azt mondogatta beszédközben : „Ne féljek; nem lesz semmi bajod, a tenyerén hordoz, és nem lesz olyan kívánságod, hogy meg ne tegye érted, még a csillagot is lehozza az égről. Azonfelül az én rossz csontjaimnak is jólétet biztosit.“ Hidd el nagyon jó ember. — Igen jó ember, — felelt Juliska, — s ha azt ígérte, bogy magát is megbecsüli, akkor elfeledek minden ellenkezést, és hűséges fele sége leszek. Ekközben újra rázendítették a talpat csiklandozó tánezot, és г vendég sereg is uj tánezra lendült. Juliskáért is kijött a vőlegény, kissé időíőtött ember, hogy tánezba vigye. Nagy otromba teste volt hosszúkás fejjel és csupasz ajakkal. Szemei savó színűek voltak, és úgy álltak gödrükben, mintha kánkánt lánczolnának, * * * Mig a násznép a felharsanó zenén uj tánezra perdült, és rakta a ropogós tánezot, azalatt ez idő szerint nem várunk, de méltányosan nem is várhatunk. Szerények lettünk kívánságainkban és egyelőre csak az ipari birtokos osztály és az általában életképes iparágak fentartását kívánjuk. A feladat nem megoldhatatlan, de végre is meg kell azt fejteni. Mert a tapasztalat tanulsága szerint önmagából nem lesz semmi és ha még egy emberöltőn át tétlenül és csak haszontalan panaszokkal nézzük az iparos-, különösen a kisiparos osztály hanyatlását, úgy az nemsokára megszűnik lenni. Ami szervezetlen, azt szervezni kell, a széjjelszórt tagok összegyüjten- dők és czeltudatos akarattal a népszellem szolgálatába állitandók. Földmivelési egyesületeink mintaképül szolgálhatnak, amennyiben az egyesülésből igen szép eredményt produkáltak. Ezért az érdem a nép vezéregyéneit és a földmivelésügyi egyesületeket illeti meg. Önmagukból a mi töldmiveseink a nagy reformok egyikét se léptethették volna életbe. Nem sokkal külömb az eset iparunknál, mely még súlyosabb válságban szenved. Előbb jómódú iparosok ezrei a kisipar hányátkünn sűrű pejhekben hullott a hó; vihar száguldott végig a falu egyenes utczáin, és majd lehányta az alacsony falakról a zsúp- tetőt, azután a gyengébben álló kerítéseket kiszaggatta, s a maga alá kerített tárgyakat vitte ki, a mezőre, hol a hófuvatakba temette el. Kemény téli idő van, midőn még a farkas sem jár prédára, nehogy ember járjon kün a pusztán. A nagy tágas mezőségre pánczél gyanánt borult a hó. Hej 1 mi más élet volt itt, pár hóval előbb. Virágok nyíltak lépten-Dyomon, melyeken a dolgos méhek ezer, meg ezernyi raja szedte a virágport, hogy belőle mézet készítsen. És most! Nincs abból semmi, nem látszik a völgy, a domb, nincs ember járta ut, mindent egyenlővé tett a hófúvás. Ezen kedvetlen időben, az elhagyott mezőn, a szél zúgása között, mintha mégis bandu kálna valami. Mi lehet ? Nyugtot nem lelő lélek, hazuról elűzött kutya, vagy ember után leskelődő fenevad, vagy . . . ember ? Igen, ember az, a ki ott küzködik viharral, széllel, hóval és járatlan úttal, csakhogy a faluba érhessen — úgy látszik az a czélja {