Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-16 / 7. szám
az alkalmas átmeneti állapotot, melyben sokkal kisebb rázkódtatással lebet megteremteni az állami közigazgatást, mint a jelenlegi állapotban. Ez helyes. A talajt el kell késdteni, ha uj gyümölcsöt akarunk benne érlelni. A vármegyéket bele kell nevelni az uj világnézetbe, a hivatásnak uj oldalról való felfogásába. Évszázados állapotok, szokások és törvények megváltoztatásáról van szó, egy csapásra ezeket megváltoztatni nem lehet, de nem is szabad. Egyszerűsítsük tehát a közigazgatást azután államosítsuk! Szép és nagy feladat ám az egysze rüsités is, méltó arra, hogy minden közigazgatási ember, az Írnoktól az alispánig, behatóan és komolyan foglalkozzék vele, mert az egyszerűsítés csakis úgy lesz helyes és alkalmas; ha a közigazgatás minden hivatalos fórumában a legmesszebbre inenöleg érvényesül. A belügyminiszterhez beérkezett jelentésekben, melyek az egyes vármegyék egyszerűsítési javaslatait tartalmazzák, sok a hasznos és czélra vezető. Akik össze fogják állítani a közigazgatás uj rendjét, azoknak nagy segítségére lesznek a vármegyék tanácstermeiben kijegeczesedett reformrészletek. Használjanak is fel közülök mentői többet, mert hisz elvégre a vármegyék tudják legjobban, hogy mi kell nekik. És arra vigyázzanak az uj rend megalkotói, hogy az ne járjon se költség, se személy szaporítással. Mert kissé humoros színben tüntetné tel a reformot mely egyszerűsíteni akarván, több hivatalnokot foglalkoztat s szaporítja az aktakeresők számát. Nem keli több lovag tért be a tanyába Pál uramhoz, azt hozván hirtll, hogy másnap, úgy déltájban errefelé nagy summa pénzt visznek Kecske métre ég onnan tovább. Hogy mi az a pénz, adó e vagy mi, elég az hozzá, hogy sok meg az is bizonyos, hogy jó volna elkezelni, ha lehetne, de hát nagyon bajos. Ők maguk nem tudják a módját kieszelni, lenne nekik segítségére, okos tanácsával. Pál uram gondolkozik, majd kérdi: hány zsandár kíséri? — Kettő. De a vidékbeli zsandárok is bizonyára majd itt settenkednek a puskában. — No jó. Holnap reggel ott legyelek a tanácsban a vágásban, ha lebet valamit tenni, akkor oda megyek én is. Azt hiszem, hogy lehet. De Jancsit meg Pistát azonnal küldjétek haza, mihelyt visszamentelek. A Pista meg a Jancsi bojtár már hajnal hasadtakor haj aérkeztek. A Sára lány megé az anyja egy laiyigára ülve a vrrts lej hajtottak. Egy erdőnél leszállt az anyja, a lány pedig hajt tovább. Már világos volt, midőn a lány az erdő végén észrevette, hogy zsandárok közelednek feléje. Hirtelen megállítja a talyigát, leszáll és ledobja a hámistrángot. A jó kiseía helyeit pedig egy töröttet akaszt s avval kezd el hivatalnok, mert elég is, sok is, ami eddig van. Ami kell: az a közönséggel való gyors és közvetlen, lehetőleg szóbeli érintkezés, rövid záros határidőn belül való elintézés, és hogy mindenkinek, aki a vármegyét szolgálja, megfelelő minőségű és mennyiségű munkája legyen. Ennek az elvnek kell érvényesülni a közigazgatás államosításában is. Az iparos ifjak műkedvelői előadása. Jó Bokodi bácsi, ha ennek a hónapnak 9-ikén az esti órákban a színteremben megjelent volna, igy sóhajtott volna fel: ha nekem csak egy ily estém lett volna ! Ember ember hátán úgyszólván, teljesen betöltött minden helyet, minden teret. Esen óriási érdeklődés nem is volt ok nélkül, mert a Géczi István „Sárdi hiz** czimli népszínművében előforduló hatásos jeleneleket a műkedvelők ügyes és temperamentumos játékukkal pompásan kidomborították. Különben a szinmü nem müked. velők számára Íratott, és éppen az esett jól a szentnek, hogy nem is műkedvelőket haDem hivatásos színészeket látottt a színpadon. Az öszhangzó játékon kivül az énekszámok into- náiása bámulatba ej te te a közönséget. Kosztümök, játék, éuek ёз a szerep tudása mind arra vallanak, hogy a rendező is erélyesen, és tudással vezette á próbákat. Kovács Juczikáról szólva elmondhatjuk, hogy játéka minden várakozáson felül volt. Pedig ha a mátrikulába tekintünk, egy gyermek leány nevét olvassuk, és a színpadra tekintve bámulunk honnan leste el hol tanulmányozta azt a mozdulatot, azt a taglejtést, azt az éneket azt az előadást, amely telve volt bájjal, kedvességgel. Bizony jó Bokodi bácsi nak is megakadt volna rajta a szeme, és fel sóhajtana: Hej ha most az én kasszámra énekelne ez a kis pacsirta! Mert hát énekszámai között Istók Lenczivel való duója, és „Fecském fee kém“ kezdetű szólója ugyszólbibelődui, mire a zsandárok is odaérkeztek, élükön a nyalka komiszárossal, ki megismerve a lányt hozzá léptetett. — Mi történt Sárikám ? — Nagy baj van komiszáros uram, nem tudok odább menni, eltörött a kisefám. — Annái jobb. Úgyis hozzátok akartam betérni ebédre Megéheztem a ezipódra. Most legalább visszajösz, ugy-e Sárikám? — De előbb csinálja meg a kisetát, mert hát nem hagyhatom itt az ütőn a talyigát lovastul. A komiszárus szolt legényeinek, hogy hozzák rendbe az eltörött kisefát és jöjjenek vele a tanyába Sárikáékhoz. Ö maga pedig Sárival urnák induit. Megeredt a komiszáros mézes beszéde, melyen oly sokat és oly jóízű két kaczagott Sárika. Megkérdezte azt is, hogy ki van otthon ? Sára aztán elmondta, hogy anyja nincsen otthon, hanem apja meg két fivére János és Pál. De módjával azokat is el lehetne küldeni, hogy hozzanak ebédre valót, akkor lesz jó ebédje komiszáius uramnak is. Alig értek be a tanyára a komiszárus rögtön lóra ültette az egész famíliát, az öreget a városba, Jancsit a ceerénybez tejért, Pislát meg a korcsmába borért. Azok nyomban lóra ván lázba hozta a közönséget, a mely oly szívesen hallgatta az ujrázott dalokat. Tallér Mariska a szende, sokat szenvedő Erzsikét mély érzéssel jellemezte. Nagy nehéz szorep melyet szépen oldott meg, de még ennél nagyobb és nehezebb Farkas Giza. Balla Irénje, tele a hálátlan intrikával. Különösen tetszett mint háziasszony, Sárdi Tamás felesége aki az előkelő hölgy szerepét olyan élethűen adta, Tóth Zsófika, a Komáromi András gazda felesége, Motyók postamester feleségét Flórát Fenyves Mariska, Pafyi Vera helyszerzőt Tóth Juczika. Sárdi Julcsa cselédjét Fenyves Ida igen pompásan személyesítették. A kedves leányokat a férfi szereplők is igyekeztek utolérni, ami sikerült is, ügy hogy az öszhang teljes lett, igy Horváth Benő Sárdi Tamása, Kelemen Lajos Garami Bélája, — mindkettő nagy nehéz szerep, — isen szép öszhangban simult partnereihez. Különösen az égő házban a fulladozási jelenet sikerült. A csillaggal jelölt Sárdi cselédje a Miska gyerek azonban megérdemelte volna, hogy neve nyilvánosságra jöjjön, mert az a pár szava, melyei jelentette a szinész trupnak, hogy „mög hoztam a bort“ meg az a bamba tekintet igen talpra esett volt. Kis K. József Glück Mórját igen elevenen, élethűen adta, Glück világnézeteit ugyancsak ellesne. Gutheil József postamestere, Tomanovics Mátyás pajkos tótja, a szerelmes Berti Bácsi — Zilah János — a jó öreg Komáromi András — Juhász János — az eleven színész trup tagjai; Rozinszki Andor, Bende Á.dám, Feró Lajos, Szvetnik Vendel, Babenyecz Balázs, Berki Antal, Nyári János mind, — mind csupa élet, csupa elevenség A hajráriki kupiét meg kellett ismételniük, pedig fáradságos tár ez kisérte. Hölgyeim, Uraim, meghajtunk önök előtt és elismeréssel adózunk az est fényes sikeréért mert megvalljuk, munkájuk értéke minden várakozást felülmúlt. Amikor önöknek ezért gratulálunk, gra*uá!unk Dékáni Árpád tanár urnák is, akinek a művészi sikerben igen sok érdeme van. / ülve elvágtalak. A komiszáros pedig mint mondta segit Sárikának, legényeit pihenni küldte a ház mögé. Hogy mit főznek, Pál uramnak ugyan eszeágában sem volt arra gondolni. Megelé gedett azzal, hogy ő már megfőzte az övét. Annyi bizonyos, hogy egy fél óra múlva hatan voltak a vágásban összegyűlve a tanácsra, az öreg, két fia meg három betyár. Vagy egy negyedórái tanácskozás után az öreg kijött g vágtatott abba az irányba, ahonnan a pénz hozó zsandárokat jönni vélte. Találkozott is velük. Illedelmesen köszönt s mondta, hogy térjenek be hozzá, mert ott ebédel nála ko- miszáros ur, Most megy a városba egyetmást vásárolni. Vigan aggodalom nélkül haladtak tovább a zsandárok. Amint azonban a vágás felé közelednek s két magas homokb uozka között haladnak az utón egyfegyveres lovas betyár alakja tűnik föl. A betyár állt, nézett s a zsandárok minden figyelmét magára vonta, azok észre sem vevén, hogy ezalatt hátuk megett két oldalt négy alak lapul. Ebben a pillanatban három pányva röpült s a két zsandár meg a kocsis fogva vannak. Minden lövés, vagy zaj nélkül, egész csendben a .foglyokra vetik magukat, szájukat betömik, szemüket bekötik, iÉM
