Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-28 / 52. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. deezember 28. 52. szám. HALAS ES УШКЕ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ~~~ MEG-TELBIT IwEIIfcTIDBnsr SZ303wCS^Ä-T0I<r. ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vdéken „ „6. „ 3 _ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HÖDOSSY CrÉ2A- Kiadó: KÉMEF.I gANDOB. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. FTircletési ársls: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés «zeiínt. TT^ilttér: soronként 15 fillér. 1902, Az idő fövény órájáról ismét lepergett egy esztendő. Egy év merült ismét az euyészet végtelen tengerében. Három- százhatvanöt nap gondjaival, terheivel idősebbek, háromszázhatvanöt nap tapasztalataival gazdagabbak lettünk. Uj esztendő! Mennyi örömet és bánatot temetsz el s talán százszoros örömet és bánatot hordozol méhedben! Megdobban a szivem az idő gyors szárnya’ásán. És mégis mennyi poezist rejtesz magadban elmúlt esztendő! Átélni egy hosszú évet, átélni annak összes szomorúságait, reményeit és csalódásait ! Nap nap után remélni, hogy a holnap jobbat hoz! Most, az ujesztendő beköszöntésével minő reminiszszencziák nyújtanak reményt szebb jövőre? Mit érzünk az uj év küszöbén ? Vájjon mit fog hozni? Szeretnénk betekinteni a jövőbe, az uj évben tör ténendő eseményeket előre láthatni, A jövőbe tekinteni! „A kételyek szürke, ködös honába, reményeket fakasztó képzelettel. Amit az elmúlt eszendő nem adott meg, a mit a könyörtelen sors megtagadott tőlünk, ez esztendőtől várjuk, hogy meg fogja hozni. Ha szenvedtünk tűrtünk, ha reményünkben csalódtunk ha sorsunkkal ki nem békülhettiink, a jövőtőlj várjuk epedve a változást. Bízunk hogy az jobb lesz kevesebb szomorúságban, több örömben lesz részünk. A szerencsétlenséget boldogság, az elégedetlenséget megelégedés vál- tandja fel. Újult erővel fokozott munkakedvvel lépünk az ó esztendőből az újba, s ha a szerencse a lefolyt esztendőben nem mindenben kedvezett erkölcseink javu lásától várjuk, reméljük, hogy a jövő nem fog a múlt nyomába lépni. De ha a jövő szignaturáját akarjuk sejteni, kénytelenek vagyunk a múlttal számolni. Bekell számolnunk előnyeivel és hátrányaival. És e számolás, sajnos, nem szolgál a múlt javára, mert az emberiségnek, a társadalomnak sok a bűne. Az erkölcsiség színvonala aljabb sülyedt. Az érdek rozzant szekerét vállvetve toljuk vonjuk. Felebarát felebarátjával, testvér testvérével az érdek fegyverével küzd. Az ember, kit képére teremtett az Isten, elvesztette bizalmát önmaga és mások iránt. Sötét kép. Mégis remélünk, — hiszen annyira szeretünk remélni. Reméljük hogy az érdekek nagy harczából az erkölcsiség fog győzelemmel kikerülni s a sors mogorva arcza is nyájasabbá fog válni. Legfőbb ideje, mert lehetetlen, hogy a múlt szomorúsága» után szebb jövő ne derüljön az emberiségre és édes hazánkra! Uj esztendővel viradjon boldogság szerencse és áldás mindnyájunkra, az egész magyar hazára! A közgyűlésből. (decz. 20 ) Álig vett részt benne barmincz városatya' de a „fogósából.“ Nőm volt az a tétel, mely alapos vita és birál&t alá nem vétetett volna. „KörUlkapkod'ák“ az elnököt úgy, hogy ez már arra fakadt ki, hogy mindez csak kö tözködés. As elöljáróság részéről jelen voltak: Vári Szabó István elnök, Kovács Károly főjegyző, Koziís István mérnök számvevő, Szekér Pál rkapitány. Az alapos bírálat miatt ugyan lassú lépésekkel haladt a tárgyalás, игу bogy a III. Gazdasági kiadások, IV. Bizlosűások és VI. Egyházi és iskolai kiadásokból a 15 ik tételig ment előre, de ez nem baj, mert ezen az utón derült ki, hogy a „böki czikkek“ között a petróleum is szerepe), mely a hivatalok világítási tételben már benn foglaltatik, az „irodai szükségletekre“ való czikkekbői meg olyan tárgy kerül ki, mely mint „bolti czikk“ újból szerepel mint kiadás. llát a bolti czikkek mint a legbünösebb tétel alaposan megnyirbáltatok, a 873 koronára előirányzott tételt 200 koronával szavaztatván meg. Hasonió sors érte a „napidijak és ulikölt- ségeket“ is. E czimen tavaly és az idén 981 koronával szerepeit a tétel, jövőre 1821 kor. A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Szilveszter-éj. Hideg, fagyos az idő ! A czinegék, a tél e kedves, tarka fülemiiéi Hidegtől dermedten bulinak az eresz elé, mintha csak könyörögni akarnának, hogy legalább holtuk után fogadjuk be szobánkba, ki oly kedves vendégünk volt éltében, mikor még vígan fütyürészett. az eperfák száraz ágai megőrültek a bótól-dértől nem csoda, egy esztendővel öregebbek! Hideg, fagyos az idő 1 Biz ez rendszerint -gy szokott lenni, de most még gyászosabb az esztendő halála. A hegyekből vastag felhőként omlik a pára. mintha csak lelke volna az ó- évnek, nehezen, mint az ólommadár száll fel a felhők világába. Csaíakos az utcza, csata- kosak az emberek, állatok. Kiki gúnyába húzott nyakkal méri az utczát, s társaságot keres magának, hogy halotti tort csapjanak az ó-év halálakor. Jókedvű, vig, fiatal czimborák kört képez* uek a bogylove körül. Fölköazönua; a születendő uj évet, hogy adjon nekik sok ölömet. Csendes tűzhelyénél a családapa bálát ad a múltért, kéri a jövőt a mindenek urától. S a kiknek senkijük sincs ? Azokkal társulnak, akiknek senkijük nincs. Ilyen az élet. Nem ajánlom, bogy sokat elmélkedjünk a múltak fölött. Inkább mulassunk a mulatókkal, sírjunk a sirókkal. A korcsmák telvék, az utczák telvék — ilyenkor az erszények sem lehetnek üresek. Zug a népár tizenkét óráig s akkor mintegy villámütésre zendül meg a kiáltás: „Meghalt az ó esztendő: éljen az uj év!“ Szivemből kívánok mindeneknek boldog uj esztendőt s ami a boldogság gyémántkövét képezi: megelégedést. Adjon az Isten, ha nem felesleget, de eleget, Erősbödjék bennünk a hazaszeretet, hogy évezredek múltával is el mondhassák a dédunokák 1 „Él magyar, áll Buda még I“ Uj esztendő. Ismét egy esztendő pergett le az idő vén kerekén. A függöny újból legördült. Vége az ó évnek. A szintér azonban csak a régi maradt. Előttünk áll a fátyol borította uj esztendő, mely elé mindenki aggódva, félve, vágyako- zón és reménykedve tekint. Legyünk türelmesek és ne lássék meg arczainkon, hogy bánat, fájdalom, szenvedés dúl bennünk; derűse inkább mosoly ábráza tunkat, mert türelem és mosoly az idők íolyá sának igazi csillagzatai. Minden egyén ki egyébként fegyverkezik a fennforgó viszznyok ollen, csalódással fog kudarezot vallani és előbb utóbb legeréiyesebb küzdelmek daczára lefogja rakni fegyvereit. Ember gyűlölővé válik; megijed az ellene irányuló rósz akarat és íondorkodástól, mert látja, hogy mind hiába, mind hasztalan, a fő a türelem és nyugodt mosoly.
