Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-21 / 51. szám

Sándor Imre kért felvilágosítást annak a jegyzőkönyvnek az eredetéről és okáról, melyet tz orvosi kar szerkesztett, és mely jegyzőkönyv kinyomatva közkézen forog. A főorvoshoz intéz interpellátiót, miután a kér­dés közérdekű, és a tényekről a közgyűlésnek is kell tudomással bírnia. Dr. Dobozy István válaszában ismétli a jegyzőkönyv tartalmát, előadja, hogy Dr. Beck Sándor ellen több rendbeli feljelentést tett, azonban a vizsgálat minden irányban beszüntettetek, mert a feljelentésben foglalt bűncselekmények részben — elévültek, — részben bizonyíthatók nem voltak, részben olyanok voltak, melyek mint nem bűnesetek rnények büntetőjogilag megtorolbatók nem voltak. Dr. Beck igaz, hogy rágalmazás miatt a főorvost feljelentette, de őtet a bíróság fel­mentette, igy mintegy elégtételt nyert mégis a saját személyére nézve. Miután azonban meg van győződve a visszaélésekről, és a jegyzőkönyv tarialmi valósá árói, és mert a főügyész egy hozzá intézett levelében azt irja, hogy a visszaélések meggátlása csakis társadalmi utón történhet — nem lévén még orvosi kamara, — boykottálni kell Dr. Becket. Ez a biztatás is érleltetle meg vele és orvos társaival a tervet, hogy a kérdéses jegyző­könyvet szerkesszék, kinyomassák, és szét­osszák, s tették ezt a tőorvos saját reputatiója érdekében is. Sándor Imre a választ köszönettel tudó másul veszi, és azt indítványozza, hogy a közgyűlés is „köszönettel" vegye tudomásul. Dr. Hofmeister Juda és Dr. Hermán Ferencz megjegyzik hogy az interpelláló és a közgyü lés egyszerűen tudomásul veheti, vagy nem veheti a választ, de arról szó sem lehet, hogy köszönettel vagy nem köszönettel. A közgyűlés többsége a választ „köszö­nettel" tudomásul vette. Zseni Istvánnak Bécsből küldött levelében foglalt interpellátióját olvasta fel ezután az elnök. Az inteipeliátió kifogást tesz a vár­megyei főjegyző eljárása ellen, aki a leg­utóbbi általános közgyűlésen is egyhangúlag megválasztottaknak jelentette ki a tanácsno­kokat, akik nem is pályáztak ezen állásokra; kifogást tett a deczember 10 iki tisztújító közgyűlésen Dr. Babó Mihálynak az elnöklő megyei főjegyzőhöz intézett interpeilatió és arra tett válasz ellen, mint amely nem tar­tozott a tárgysorozathoz, interpellátionak tiszt­újító közgyűlésen helye nem lévén. Hofmeister Juda városi ügyész válaszolt az interpellátióra Az 5 év előtt történt válasz tási eljárásra vonatkozólag érdemi eg nem is válaszol. A deczember 10-iki közgyűlésen pedig törvénysértés nem esett, a kérdés nem interpellátio alakjában történt, és a megyei főjegyző is csak egyéni véleményt fejezett ki, választási atrtus lefolyása után arra a kér désre, vájjon a megválasztott főjegyző tör­vényszerű helyettese lebet-e a polgármes­ternek. A költségvetésből egyébiránt a kiadásoknak 1. és II. czime tárgyaltatott le. Többen szólották az egyes tételekhez, minek következtében a napidijasok illetménye 4500 koronáról 2500 koronára szállíttatott le. Töröl teteit az erdőőr 600 korona fizetése, mint amely a 2 tétel alatti segédszemélyze fizeté sében benn foglaltatik. A szolgák ruhaillet­ménye 3224 kor. 10 fill, helyett 2415 kor. 58 fillérben állapíttatott meg. Töröltetett a II. czim 7-ik tétele — be nem folyó pótadó hátralék 10000 koronából 5500 korona, úgy hogy a be nem folyó pótadó hátralék 4500 koronával fog szerepelni, Az idő előre haladta folytán a közgyűlés megadta a jogot az elöljáróságnak, hogy a pótadók behajtása és a háztartás vezetése iránt intézkedjék azon esetre is, ha a köz­gyűlés a költségvetés hátralevő részeit az idén le nem tárgyalhatná is. Kilátásunk vau tehát arra, hogy még 3—4-szer interpellálunk s tárgyaljuk a kohségvetest. Kapcsolatos kérdésekkel szóba jött Szath máry Sándor felszóiiamlására az uj szervezési szabályrendelet hijányos volta is, melyre v Wkozólag a polgármester azon kijelentést te'te, hogy a most újévkor hatályba lépő seabáiyrenüeletet még Tóth Kálmán polgár- mestersége idejében kezdették készíteni; majdnem eg у évtized folyt le, hogy életbe lehetett azt léptetni. Azóta megváltoztak a körülmények, melyek annak javítását, meg­változtatását igényelik. Jegyzékbe vette, hogy e részben intézkedni keli, s Ígérte, hogy a kezdeményező lépéseket ez iránt megteszi Az általános helyesléssel fogadott ígéret be­váltása iránt nem kétkedünk, mert csakugyan abban a Lucza széke módjára készült szabáíy rendeletben sok olyan nincs, aminek benne kéne lenni, és sok olyan van abban, aminek ott semmi helye. A közgyűlés ezek után a tárgyalást elnapolta. Helyi és vidéki hirek. — Bor- és husfogyasztáei felügyelővé tegnapelőtt ifj. Murgács Kálmánt választották meg. A többi tisztviselők a régiek maradtak. — A szombati halvacsora, melyet Vinkler Jakab nagyvendéglös adott, a legjobban si­került, Mintegy 50 személy vett abban részt. A mulatság a késő éjszakába benyullott. Tár­gyaltatok azon a „rendszer" meg a muzsika. Nagyon dicsérték a jóizü vacsorát, és a ven­déglői személyzet pontos é* gyors szolgálatit. — A halasi Önképzö-Egylet 1901. deozem bér hó 25 én Karácsony első napján saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti dij személyenként: férfi 1 korona 90 fii. nő 80 fii. Kezdete este 7 órakor. Bor in gyeu adatik. — Ref. egyháztanács gyűlés volt múlt vasárnap, ott lett kihirdetve a kerületi köz­gyűlésnek a kibontakozásra vonatkozó hatá rozata. Tárgyalta az egyháztanács a professori laknak felvetett alapítványi természetét is, és a sóstóét. Mindkettőre vonatkozólag meg­állapította, hogy ezek az ingatlanok nem alapítványi jellegűek. Köszönetét szavazott Dr Nagy Dezsőnek a kibontakozási ügyben tett eljárásáért. Dr. Nagy Dezső voit ezen ügynek az előadója a kerületnél. — Az uj szabályrendelet alig hogy meg­született, már is megvénhadett, íme belátjuk, és maga a polgármester is belátta és indít­ványba hozta, hogy miután az a megváltozott viszonyoknak nem felel meg, legalább is reperáini keti. A vármegye főjegyzője ezt a szabályrendeletet vágta arezunkba, és mintegy azt mondotta: amitt főztetek, egyétek. Hát a szabáiyrendeiet a bűnös, igaz hogy ez abban az időben c3Ínáiodott, a régi jó vi­lágban. Jói volt az meg csinálva — annak akinek. De hát hói voltak annak szerkesz­tésénél azok akik a mai állopotokon — elég méltán — megütköznek ? Reméljük a repe- rátiónál nagyobb iesz az érdeklődés. — A ezöllőcsöszöket decz. 22-én fogad­ják. A vállalkozók a rendőrkapitánynál je lentkezzenek. koldusoknak nevezi őket s nymán hirdeti, hogy nem hagy rájuk semmit. Ámbár nem is vágytak a tízobosziai Ferencz gyerekei a Mihály bátyjuk, vagy a mint hivatni szerette magát — abácsikájuk vagyo­nára. Kern is tartották hozzá jussokat. Hiszen abból a nyolezvan iánczból csak negyven láncz volt a tízobosziai vagyon, a másik negyvenet a kettős malommal az ángyika, — a büszke Madarász Zsófi, — hozta a ház hoz. Csak az fajt Szobosziat Ferencznek, meg a gyerekeinek, hogy olyan kevéiyen lenézte őket Miháiy meg az ő pucczos felesége. Sze­gény tízobosziai Ferenczné sokszor airvafak&dt, mikor vasárnaponként hazajött a templomból. Külön padja volt a tízobosziai-családnak az udvari templomban. Oda szokott ülni a két tízobosziai menyecske. Kevéiyen, selymesen az egyik, szerényen, szegényesen a másik. Itt találkoztak már csak, miért egymás házá­hoz regen nem jártak. Csak a kisebb gyere­kek szöktek át néha a szomszédba, a bot néha süteménnyel, gyümölcscsel jóltartották, máskor meg haza küldték őket. A milyen kedvben volt az ángyika. Hanem mióta egy­szer templomból hazajövő! azt mondta Mi­bályné Ferencznének, bogy van nekik két oldal avas szalonnájuk, meg hat zsák tavalyi krumplijuk, küldjenek át érte, jó lesz annak a sok gyereknek, azóta keményen meg voit tiltva a Ferenczék gyerekeinek, még a hosz szuinges Lajosi gyereknek is, hogy valaha a bácsikájuk küszöbére merjék tenui a iábukat. Mikor pedig íöihaogzott a szomszédban a muzsikaszó, a tízobosziai Ferenczék ki nem jöttek volna egy világért az u czára. Majd kisült a szemök szegyenletükben, a mikor kihaiiatszott a nóta a népes piácztérre: — Megeszem, megiszom, Egy rongyosra se hagyom. * S csakugyan az lett a vége a sok mula« tásnak. Nem hiába mondják, hogy drága a muzsikaszó, de meg is siojlette a nagy vagyon hamar, tízobosziai Mihály csak akkor kapott észhez, a mikor már úgy tele volt bankte- herrel a birtoka, hogy már többet nem adtak rá. Tűi voit már a negyvenen, jóval, de azért belátta, hogy össze keli szednie magát, mert dobra kerül miudene. Eladott mindent s el­költözött a faluból. Valahol a delibláti pusztán vett egy kis birtokol. Még abból is megélhettek volna ketten bo tig. Do a szerencse, a mely valamikor a tenyerén hordta, most ellene fordu t. Felesége ágynak etelt a egyik esztendő eljött a másik után, még sem birt lábra állni. Ő is betegeskedni kezdett. Valóságos ispotály lett a házból. A kis vagyont pedig napról- napra emésztette a doktor, a patika. Nyomorúságban, szegénységben találta őket a fiatal tízobosziai Ferencz, a ki öreg édes apjának halála után eljött értök, hogy haza vigye őket, hogy gyámoluk legyen ínséges öregségükben. Megbocsátani nem tudó édes apja kibéküit már a világgal; sokszor meg­alázott édes anyjának jó szivében nem vert gyökeret gyűlölködő harag. Ott lakik most a két, magával — jó tehe­tetlen öreg ismét a regi házban. ÖcscsUk, Ferencz gondoskodik élelmükről, ápolásukról. Minden fejésbői küldenek át a szomszédba egy köcsög tejet, minden sütésből egy ke nyerőt. A fiatal menyecske oiyan jó szívvel ad mindent, az öreg tízobosziai Ferenczné pedig elkeseredve a múlt emlékeitől, sírva mondogatja karosszékébeu : — Nem felejt az Isten, fiaim I

Next

/
Oldalképek
Tartalom