Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-07 / 49. szám
II. évfolyam. Halas.’ 1901. deezember 7. 49. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEG-JELEN It^IISriDIEjbT SZOMB^.TOIT. =ELŐFIZETÉSI .А-Е^йЕЕГ: ílolyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V déken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkezző: Dr. HODOSSY GÉSA- Kiadó: KÉMBBI SAHDOB. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 176.2. EIir«3.etési ár a Is: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. ЯF“ É^yilttér: soronként 15 fillér. A tisztujitás előtt. Minden csendes. Csak a hivatalra pályázók nevei hangoznak. Maguk a város atyái, akikre vau bizva „lenni vagy nem lenni“ kérdése, hallgatnak legjobban, — miután ide-oda egy-egy biztató igéretecskét tettek. Zárkózott szeret lenni ilyenkor mindenki. Nem akarja elárulni, kiben mi lakik. Legfeljebb esténként huzza meg magát néhány bizalmas barát, de előbb széiyiyel néz, vájjon haílgatja-e valaki. Azután meg-meg nyilatkozik egyik is másik is, óvatosan előbb, azután kiiesve a másik mozdulatáról, szeme járásáról kivágja, hogy ki az aki — nem kell neki. Ma már divatát multa az, hogy ilyenkor párt konferencziákat hívjanak össze, és ott publikálják, hogy ki a párt „jelöltje“ akire minden párttagunk kötelessége szavazni. Nem mozognak a pártok. Nagyon heiyes. És amilyen helyes az ma, ép oly helytelen volt az eddigelé akkor, amikor tisztán arról lehet szó, ki, és minő egyéniség az a pályázó; jelleme, becsületessége, szorgalma, tudománya kvaiifikálják-e őt a kivánt áilásia. Nincs szükség se a kilincseiésre sem másféle módon való ajá gaúsra. Igen csekély a száma azoknak, akik mint városi képviselők mintegy megkövetelik, hogy az illető jelölt nála tisztelegjen, hízelegjen. Az úyen arrogáns egyénnek nem lehet meg a kellő ítélő képessége a jelölt személyét illetőleg. Jobb a Közérdek szempontjából is ba őt magára hagyva, engedjük tanulni önáilóiag gondolkozni. Ott van a kijelölő bizottság ennek kötelessége első sorban aiapos ítéletet mondani, s ott van a nagy közgyűlés, az a kétszáz független gondolkozása ember, kinek Ítéletén szűrődik át a bizottág határozata. Reméljük, félre fognak tenni az intéző férüak minden meiléktekintetet, mely városunk érdekeivel nem harmóniái, és oda működnek, hogy valóban a tiszta választás eredményének köszönhette az illető megválasztatását. Aliig begombolkozottnak látjuk azokat, akiknek szavazata, talán más utón is érvényesülhető befolyása fog döuteui. Nem is csoda hát, ba a megnyilatkozás egyik vagy másik pályázó részéről vebementebb. Valakinek csak kell mozogni ! Régi közmondás az, hogy a jó bor elkel czégér nélkül is. Azon reményünket fejezzük ki, hogy úgy a kijelölő bizottság, miut a kép- viselő testület tudni fogja kötelességét és arra fog törekedni, hogy az egyéni érték és nem az ügyes vagy ügyetlen kortesfogás juttatta a pályázókat a köz hivatalba. A közgyűlésből. A hétfői közgyűlésen kár, hogy olyan kevés városatya érdeklődött a kölíségveíés iráni. Pedig e közgyűlés igen érdekes és tanulságos volt. Sok olyan kérdés tisötte föl fejét, mely érdemes arra, hogy tárgyaítassék és érdemi elintézést nyerjen. Hát a polgármester jegyzésbe is vette azokat, hogy majd a bizottság' aak adják ki, mire Sándor Imre nem is késett megjegyezni, hogy csak bizottságnak adjunk ki válamit, ha az a czéiunk, hogy örökre elmaradjon. A költségvetésnek csak a fele lett letárgyalva, a bevételi rész; a iogközelebbi köz gyűíésen folytatta tik az eszmecsere akiadási tételek fölött. Ez sokkal érdekesebb is lesz. Városatyáink szives figyelmét föl is hívjuk. Szűcs József és Kaszás Lajos még áiíalá- nosságbau sem fogadják el a költségvetést. Ijedten mondta az elnök, hogy hiszen nem vagyunk mi országgyűlés, nekünk muszáj lesz tárgyalni a költségvetést, Nálunk ki van zárva az ex iex. Sziveseu ad az elöljáróság az egyes tételeknél fos világosit ást, csak menjünk végig szaporán, A mezőőri adóhátralék okozott először is csetepatéi. Tapasztaltuk, hogy nálunk ез az ország hasonló városaiban a mezőőri intézmény nem vált be, s nekünk mégis be keil adui derekúakat. Mészöly István panaszkodik az adóvégrehajtók eben is, kik a mezőőri adók behajtása körűt igen lanyhán járnak ei. A régi telelői örök intézményét kellene vissza állítani, mert a mezőőrök nem felelősek. Szalui István nem is ismer mezőőröket, csak városháza körül szédelgőket. Szekér P*1 rendőrkapitány ismertette a tulajdonképem tényállást. Szabályrendeletet hoztunk a küüendőr ség felállításáról. 12 kűlrendőri állast kreáltunk, a 12 közül 4 teijesiú a kézbesítést, 8 pedig a mezőőri szolgálatot. Az elnök eii meri, hogy bizony nagy a mezőőri ídó; az adóbe hajtásra csak két végrehajtó van rendelke zésre; egy becsüst időközönként az őszi hónapokban rendeli ki csak az elnök kisegi- tőü'. ígéri, hogy az adóbehajtás körül a leg nagyobb szigort alkalmazza. A mérlegház jövedelménél Sándor Imre és Kuti Szabó Imre szóllaltak föl. Panaszkodtak, hogy a mériegbáznál rendszerint leányok és oiyan egyének teljesítik я szolgálatot, kiknek arra kvalifikátiójuk nincs, a szükséges vizsgát ie nem 'ették, visszaélések is történtek; sürgős intézkedéseket kérnek az eddig űzött rendszer orvoslására. Az elnök azzal nyugtatta meg az indignálódókaf, hogy a bérlet ez év végével úgyis megszűnik, aztán majd másképen megy minden. A 18 ik tétéinél Ván Sándor szóllalt föl ^ felvilágosítást kéri a volt bérlő Hermán Ferencz elleni több évekről feleziporodott bázbér követelés behajtására irányuló ügy állásáról. Az elnök azzal igyekezett megnyug atni a felszól lalót — talán önmagát is, — hogy a végrehajtási eljárj folyamatban van. és a követeié* biztosítva vart, *) Felvetette a rendőrkapitány azt a kérdést is, hátha^vaiahogy rá lehetne a kincstárt venni hogy a kir. adóhivatal helyiségéért fizessen néhány száz koroaa lakbért, melylyel a bevétel fokozható lenne. Sándor Imre veszedelmesnek tartja a pumpolási szándékot. Majd agy járunk mint Kiskőrös. Ez is — csakhogy nelyben adóhivatal legyen — ingye t hivatal- helyiséget adott. Később megkísérelte a péz- Ugyigazgalót arra kérni, hogy fizessen házbért; a penzügyigasgató válasza olyan volt, mely ki:átásba helyezte az úgyis gyenge lábon álló adóhivatal elhelyezéséi, mire az érdemes elöljáróság eihaigatott. Jó lesz azért nekünk is elhallgatni, pár száz koronáért ne veszélyeztessük adóhivatalunkat, melynek itt léte a városnak óriási előnye és erdeke. Szathmáry Sándor nem helyesli az átfutó bevételek és kiadások között szereplő 20,000 korona, egyes pénztáraktól való kölcsön szereplését. Ha kölcsönre van szükség tessék összehívni a közgyűlést, majd az megszavazza, indítványozza, azok törlését. Sándor Imre, Babó Mihály és többek a tételt meghagyni javasol ják, mert az elöljáróságról feltételezik, hogy a közpénzeket híven kezelik, és az átutalás megengedésével nem lesz arra szükség, hogy a közgyűlés minden alkalommal összeolvassák, és mert az átutalás megadásával az ügymenet *) Tekintélyes gardák becsülték fel a jelzálogul szolgáló ingatlant, melyre a varos követelése —mely azóta szaporodott is — be vau ab,ázva. Az iugatiau ért ókét még a megelőző jelzálogos hitelező halad taóa rékpénztir követelésénél is kevesebbre becsül ék. Kétszer már eredménytelenül maradt az árverés is. áfás biztosíték pedig nincs,
