Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-23 / 47. szám

II. évfolyam. Halas, 1901. november 23. 47. szám. HALAS E DEKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEG-roLElT ZbAIZSTDIETtT SZOMBATOST. ELŐFIZETÉSI _A.E5.-A.TE: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Ydéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Df. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMESEI SÁ2TDOE. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-uteza 17ő2. EEird.etési árak: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyézés szerint. 33F~ LTyllttér: soronként 15 fillér. "4| Gazdasági életünk. Hogy mily sorba jutottunk, azt min­denki tudja; Ausztriával való viszo­nyunk rendezetlensége; rossz aratások, mostoha kereskedelmi viszonyok az or­szágot oiy helyzetbe hozták, mely szörnyen és megdöbbentően hasonlít ama hajóé­hoz, mely a nagy tenger hátán viharok által hányatva, bár látja maga előtt a világitó tornyot és a biztosságot adó kikötőt, de azért nem tudja, hogy nem jut-e rövid idő alatt zátonyra. A rossz termések, kereskedelmi siral­mas viszonyok miatt, melyek lengésre szorították egyúttal az ipart is, az or­szág közgazdasági forgalma megcsap­pant. A szorongatott kereskedelem, ipar és földmivelés segélyért kiáltanak. Az egész ország most fájdalmas, híven hasonlít ama hajócskához, melyet a biblia Genezaretb tavának viharja hányt- vetett meg veszedelmes szilajon в mely­ben ült Jézus az evangélium nagy mestere es hü tanitvány&i, akik a nagy zivatartól megféiemelve, Jézushoz emelek föl sze­meiket, annak lábaihoz simuiának, mond­ván: „Mester, segits, mert elveszünk!“ így kiált nálunk most mindenki, ipar, földmivelés, kereskedelem a korm ny hoz; mindenünnen ez a szó hangzik fel ös Budára, Mátyás régi várába, a ma­gyar kormány fülei közé: „Uram, segits, mert különben csuíul elülünk!“ A Genezaretb tó bibliai hajósait, mi­után e szókkal: „mit féltek, ti kicsiny hitüek?!“ megfedte volna az Ur, meg is menté a vihar dühöngésétől; mint a biblia magasztos, felséges erővel mondja: „s parancsolt a szeleknek és a tenger­nek s azonnal csöndesség lön.“ Ami az isteni mester egy szavának sikerült, az embernek végbevinni nem adatott. A kormány megtesz mindent, amit lehet, de éppen nincs alkalom arra, hogy a kormány Buda magas ormáról igy szólhatna büszkén az aggódó or­szágnak: „Mit féltek, ti kicsinyhitüek?“ Mert, sajnos, a viszonyok még mindig olyanok, hogy: „jobb félni, mint meg­ijedni.“ Számolnunk kell azzal az eshetőség­gel, hogy Ausztriával nem lesz lehet­séges a szerződést megkötnünk s a Lajiha mentén fel fogjuk állítani a nem ­zeti szinü sorompókat. Hogy az önálló vámterület üdvös volna az országnak, ma már általában elismerik s a kormány megtesz minden előkészületet arra, hogy ez eshetőség bekövetkezésekor zavar be ne álljon. Bizonyos azonban, hogy az önálló vám terület életbeléptetése esetén kezdetben sok nehézségekkel kell megküzdeni ke­reskedelmünknek. földművelésünknek, különösen pedig ifjú iparunknak, me­lyet hazánk gazdasági életének jövőjéül kell tekintenünk. Mert minél inkább kivetkőzik az ország agrikultur jelle­géből, annál meggyőzőbben nyilatkozik meg az az igazság, bogy nem áll az oly ország szilárd lábon, mely maga is iparral nem foglalkozván, terményei egy részét maga nem fogyasztja el az or­szágban ; csak az iparüző ország gaz- dagodhatik és emelkedhetik magasabb színvonalra. Persze nem egy napnak munkája kell kozza és vezető férfiaink hiába dolgoznak e nagy eszme megva­lósításán, ha a nemzet nem segíti, vagy ha oly válságokkal kell íregküzdenie, minőket az Ausztriával való gazdasági egyezkedés rendezése teremt. Iparunk igy sehogy sem képes a megkivántató mértékben fejlődni s alig hisszük, hogy az önálló vámterület életbeléptetése után beálló kezdetnehézségek hasznára vál­hatnának. Ebben alapos a remény, hogy a kezdetleges nehézségek kikeverése után, csakhamar virágzásnak fog in­dulni. Bármiként is alakuljanak azonban a viszonyom, kívánatos volna, hogy végre helyreálljon a rend Ausztria és Magyar­A Halas és Vidéke eredeti tárcája. | — Megvan ! — kiáltottam fel. — Lesz hát nekem is valabára részem egy édes, szép tiszta nő ölelésében, becsületes szerelemben. Lesz hát uő, a ki nyakamba borul majd, és fog csókolni ölelni. Gyorsan tollat ragadtam s inam a fenti czimre a kiadóhiva'alba. Megírtam, hogy ol­vastam hirdetését, mely megmutatta nekem a boldogság, a tiszta szerelem útját, melyre már oly rég vágyom. Kiváló tulajdonságaimról pedig meggyőződhet, ha lesz o!y szives leg- közeíebbre kitűzni egy boldog találkát, — Mit Írjak még? — Hír emu eszembe ju.olt az „önzetlen* szó, megírtam neki még azt is, hogy már is halálosan szerelmes vagyok belé. Inkognitómat meg akarván őrizni, „önzetlen szerelem“ czim alatt kértem a kiadóhivatal által továbbítandó választ. Másnap megjött a válasz. A találkozás idejét az Erzsébet téri időjelző házikó előtt este 8 órái a íüzíe ki az édes apróhirdeiő.Ismerte’ő jól; három piros szegfű. Este 7 órakor már az Erzsébet téren voltam. Ott üliem a pádon (melyért hat fillér heiypénzt fizettem) és ábráudoztam a bo dog, az önzetlen szerelemrői. Egyszerre csak egy ismerős arezot látok, a szobássszeny ómét. Messziről köszöntünk egy másnak, ő ment jobbra, én meg ba!ra. Vissza sétálók, újra találkoztunk; úgy látszik, — gondoltam magamban — hogy nine« más dolga, mint az Erzsébet téren sétálni. Hiába vigasztaltam magam, hogy majd csak elmegy, — az én szobaasszonyom csak sétál tovább Múlik az idő, már nyolc* óra, majd fél kilencz, g még mindig nincs piros sregfib hölgy, Előkerestem zsebemből a szegfűket, felt űzöm és sétálok tovább. Az időjelző házikó elölt találkozom a szobaaszouyommal és ... (Terem­töm ne hagyj el!) három piros szegfű vilit a keblén, Majd a guta ütött meg, mikor megláttam ! No de hogyisne, mikor várok egy szép, ked­ves fiatal nőt, ki önzetlenül akar szeretni ég megjelenik egy elvirágzott nagysám, — a szobaasszonyom. — Asszonyság, — kezdem remegő hangon, itt egy nagy tévedéssel állunk szemben. — Én egy megvetésre méltó — férfival állok szemben a ki nyomorult módon bolon- ditotí el egy tisztességes nőt 1 — pattant fel a szobaasszonyom. — Mit mond ? kérdeztem ügyetlenül. — így néz ki az a férfi, a ki mielőtt látott volna, mári3 szerelmes lett belém ? Mióta lett olyan szerelmes természetű? — A mióta a szobaasszonyok találkát ad­nak, — tört ki belőlem a harag. — Hit azt miért nem irta meg, — foly­tatta, — hogy három havi szobaP®nzemme^ Az önzetlen szerelem, vagy En, a szobaasszonyom, meg egy apróhirdetés. I-ta: Hollesi Ödin.jj „Eg? intelligens, csinos hölgy, oly fiatal ember ismeretségét, keresi, ki képes volna őt önzet­lenül, mindé i «fi-dek nélkül igazán szeretni. Leveleket „Piros szegfű“ czim alatt továbbit a ki déhiva’al,“

Next

/
Oldalképek
Tartalom