Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-23 / 47. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. november 23. 47. szám. HALAS E DEKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEG-roLElT ZbAIZSTDIETtT SZOMBATOST. ELŐFIZETÉSI _A.E5.-A.TE: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Ydéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Df. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMESEI SÁ2TDOE. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-uteza 17ő2. EEird.etési árak: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyézés szerint. 33F~ LTyllttér: soronként 15 fillér. "4| Gazdasági életünk. Hogy mily sorba jutottunk, azt mindenki tudja; Ausztriával való viszonyunk rendezetlensége; rossz aratások, mostoha kereskedelmi viszonyok az országot oiy helyzetbe hozták, mely szörnyen és megdöbbentően hasonlít ama hajóéhoz, mely a nagy tenger hátán viharok által hányatva, bár látja maga előtt a világitó tornyot és a biztosságot adó kikötőt, de azért nem tudja, hogy nem jut-e rövid idő alatt zátonyra. A rossz termések, kereskedelmi siralmas viszonyok miatt, melyek lengésre szorították egyúttal az ipart is, az ország közgazdasági forgalma megcsappant. A szorongatott kereskedelem, ipar és földmivelés segélyért kiáltanak. Az egész ország most fájdalmas, híven hasonlít ama hajócskához, melyet a biblia Genezaretb tavának viharja hányt- vetett meg veszedelmes szilajon в melyben ült Jézus az evangélium nagy mestere es hü tanitvány&i, akik a nagy zivatartól megféiemelve, Jézushoz emelek föl szemeiket, annak lábaihoz simuiának, mondván: „Mester, segits, mert elveszünk!“ így kiált nálunk most mindenki, ipar, földmivelés, kereskedelem a korm ny hoz; mindenünnen ez a szó hangzik fel ös Budára, Mátyás régi várába, a magyar kormány fülei közé: „Uram, segits, mert különben csuíul elülünk!“ A Genezaretb tó bibliai hajósait, miután e szókkal: „mit féltek, ti kicsiny hitüek?!“ megfedte volna az Ur, meg is menté a vihar dühöngésétől; mint a biblia magasztos, felséges erővel mondja: „s parancsolt a szeleknek és a tengernek s azonnal csöndesség lön.“ Ami az isteni mester egy szavának sikerült, az embernek végbevinni nem adatott. A kormány megtesz mindent, amit lehet, de éppen nincs alkalom arra, hogy a kormány Buda magas ormáról igy szólhatna büszkén az aggódó országnak: „Mit féltek, ti kicsinyhitüek?“ Mert, sajnos, a viszonyok még mindig olyanok, hogy: „jobb félni, mint megijedni.“ Számolnunk kell azzal az eshetőséggel, hogy Ausztriával nem lesz lehetséges a szerződést megkötnünk s a Lajiha mentén fel fogjuk állítani a nem zeti szinü sorompókat. Hogy az önálló vámterület üdvös volna az országnak, ma már általában elismerik s a kormány megtesz minden előkészületet arra, hogy ez eshetőség bekövetkezésekor zavar be ne álljon. Bizonyos azonban, hogy az önálló vám terület életbeléptetése esetén kezdetben sok nehézségekkel kell megküzdeni kereskedelmünknek. földművelésünknek, különösen pedig ifjú iparunknak, melyet hazánk gazdasági életének jövőjéül kell tekintenünk. Mert minél inkább kivetkőzik az ország agrikultur jellegéből, annál meggyőzőbben nyilatkozik meg az az igazság, bogy nem áll az oly ország szilárd lábon, mely maga is iparral nem foglalkozván, terményei egy részét maga nem fogyasztja el az országban ; csak az iparüző ország gaz- dagodhatik és emelkedhetik magasabb színvonalra. Persze nem egy napnak munkája kell kozza és vezető férfiaink hiába dolgoznak e nagy eszme megvalósításán, ha a nemzet nem segíti, vagy ha oly válságokkal kell íregküzdenie, minőket az Ausztriával való gazdasági egyezkedés rendezése teremt. Iparunk igy sehogy sem képes a megkivántató mértékben fejlődni s alig hisszük, hogy az önálló vámterület életbeléptetése után beálló kezdetnehézségek hasznára válhatnának. Ebben alapos a remény, hogy a kezdetleges nehézségek kikeverése után, csakhamar virágzásnak fog indulni. Bármiként is alakuljanak azonban a viszonyom, kívánatos volna, hogy végre helyreálljon a rend Ausztria és MagyarA Halas és Vidéke eredeti tárcája. | — Megvan ! — kiáltottam fel. — Lesz hát nekem is valabára részem egy édes, szép tiszta nő ölelésében, becsületes szerelemben. Lesz hát uő, a ki nyakamba borul majd, és fog csókolni ölelni. Gyorsan tollat ragadtam s inam a fenti czimre a kiadóhiva'alba. Megírtam, hogy olvastam hirdetését, mely megmutatta nekem a boldogság, a tiszta szerelem útját, melyre már oly rég vágyom. Kiváló tulajdonságaimról pedig meggyőződhet, ha lesz o!y szives leg- közeíebbre kitűzni egy boldog találkát, — Mit Írjak még? — Hír emu eszembe ju.olt az „önzetlen* szó, megírtam neki még azt is, hogy már is halálosan szerelmes vagyok belé. Inkognitómat meg akarván őrizni, „önzetlen szerelem“ czim alatt kértem a kiadóhivatal által továbbítandó választ. Másnap megjött a válasz. A találkozás idejét az Erzsébet téri időjelző házikó előtt este 8 órái a íüzíe ki az édes apróhirdeiő.Ismerte’ő jól; három piros szegfű. Este 7 órakor már az Erzsébet téren voltam. Ott üliem a pádon (melyért hat fillér heiypénzt fizettem) és ábráudoztam a bo dog, az önzetlen szerelemrői. Egyszerre csak egy ismerős arezot látok, a szobássszeny ómét. Messziről köszöntünk egy másnak, ő ment jobbra, én meg ba!ra. Vissza sétálók, újra találkoztunk; úgy látszik, — gondoltam magamban — hogy nine« más dolga, mint az Erzsébet téren sétálni. Hiába vigasztaltam magam, hogy majd csak elmegy, — az én szobaasszonyom csak sétál tovább Múlik az idő, már nyolc* óra, majd fél kilencz, g még mindig nincs piros sregfib hölgy, Előkerestem zsebemből a szegfűket, felt űzöm és sétálok tovább. Az időjelző házikó elölt találkozom a szobaaszouyommal és ... (Teremtöm ne hagyj el!) három piros szegfű vilit a keblén, Majd a guta ütött meg, mikor megláttam ! No de hogyisne, mikor várok egy szép, kedves fiatal nőt, ki önzetlenül akar szeretni ég megjelenik egy elvirágzott nagysám, — a szobaasszonyom. — Asszonyság, — kezdem remegő hangon, itt egy nagy tévedéssel állunk szemben. — Én egy megvetésre méltó — férfival állok szemben a ki nyomorult módon bolon- ditotí el egy tisztességes nőt 1 — pattant fel a szobaasszonyom. — Mit mond ? kérdeztem ügyetlenül. — így néz ki az a férfi, a ki mielőtt látott volna, mári3 szerelmes lett belém ? Mióta lett olyan szerelmes természetű? — A mióta a szobaasszonyok találkát adnak, — tört ki belőlem a harag. — Hit azt miért nem irta meg, — folytatta, — hogy három havi szobaP®nzemme^ Az önzetlen szerelem, vagy En, a szobaasszonyom, meg egy apróhirdetés. I-ta: Hollesi Ödin.jj „Eg? intelligens, csinos hölgy, oly fiatal ember ismeretségét, keresi, ki képes volna őt önzetlenül, mindé i «fi-dek nélkül igazán szeretni. Leveleket „Piros szegfű“ czim alatt továbbit a ki déhiva’al,“
