Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-16 / 46. szám
Halas, 1901. november 16. 46. szám. II. évfolyam. HALAS ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ELŐFIZETÉSI .A-H-A-H: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V «léken „ * 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerbe.«/ ő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-nteza 1752. Hirdetési ára Ír: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. B0F~ IfcTyilttér : Boronként 15 fillér. "Tg Villamvilágitásiink. Mint az üstökös tünedezik fel néha napján villamvilágitásiink kérdése. Mind- anyiszor megragadjuk az alkalmat hogy azt felelevenítsük, nehogy aztán végleg eltűnjék. Dr. Zigány Zoltán azt a kérelmet terjesztette a uiult heti közgyűlés elé, hosszabbítaná meg a város a vele kötött szerződést még egy évre, mert nem volt azon helyzetben, hogy a folyó évben a müvet létesithesse. A közgyűlés túlnyomó része sok jóakaratot tanúsított dr. Zigány ur vállalata, helyesebben a végeredményben a város, és annak előrehaladása iránt. Más kisebb része szigorúan íagaszkodott a szerződéshez, és azt akarta, hogy amint ez év végével lejárt a szerződés határideje a nélkül, hogy a vállalat létesült volna, mindkét részről megszűnjék a szerződés. Éstsük meg a dolgot. Dr. Zigány úr arra kötelezte magát egy bizonyos ösz- szegért a várossal szemben, hogy a város uiczáit és közhivatalait viilamví- lágitással látja el. Miután pedig a város nak magának szükséglete oly csekély, hogy egy drága telep -t berendezni csupán ezért nem érdemes, és a vállalat csak veszteséggel járna, szükséges, hogy egyesek is társuljanak, és csak az esetre ha együttesen 2000 fény fog igénybe vétetni létesülhet a vállalat. Mert ugyanazon tőkebefizetés, legfeljebb annak aránytalanul kis mértékben való kiterjesztése mellett ennyi fogyasztással mégis lesz annyi jövedelem, hogy a vállalat nem fog veszteséggel dolgozni. Mi egyesek nyilatkoztunk is, hogy részünkről mennyi fogyasztásra számítson a vállalat. Maga a város számot vetett szükségletével ; az már tudja, mibe került neki az eddigi módon való világíts, ehhez képest intézkedett és úgy szerződött, hogy annyi fényt kaphasson, amennyire az utczákou és hivatalokban szüksége van, és ezért azt az árt adja meg, amit arra szánt. Tud*unkái nem többet amibe az eddigelé került. Most már az a kérdés, hogy a magán fogyasztásra jelentkezők jegyzése megüti e a vállalat létrehozására szükséges mértéket, a 2000 láDgot. Tudjuk azt, hogy nem üti meg. Mert igen sokan úgy vélekednek ma is, hogy próbálja meg eiébb a sógor meg a szomszéd, majd meglátom mit szól hozzá. Ez a körülmény voltaképen elhallga tott oka annak, hogy a vállalat eddig meg nem indulhatott, hanem jó reménynyel várt a jegyzésekre, számitgatott vájjon a jegyzett fogyasztás mellett megindulhat-e? Ha tehát ez ideig a villamvilágitás behozható nem volt, vájjon ennek oka a vállalkozóban keresendo-e ? Indokolt e és épen a város érdekében való-e a szerződéshez való szigorú ragaszkodás ? Legyünk méltányosak és ismerjük be, mi vagyunk okai. Nem kívánhatjuk, hogy a vállalat a mi kedvünkért előre láthatólag veszteséggel működjék. Nekünk mindez előre meg volt mondva; ne működjünk hát oda, hogy ne jegyezzük a szükséges összegű fényt, ne vigyük oda a dolgot hogy megszűnjék a szerződés, és ne légyen világosság. Ne féljünk átlói sem, hogy dr. Zigány urnák valami nagy jövedelme lenne a vállalatból. Kétezer láng a minimum ahol a vállalat életrevalósága kezdődhet, és ez a fogyasztás sincs meg jegyezve I Alig lehet feltételeznünk azt, hogy dr. Zigány ur valami jó üzletet csinálhatna a vaiiaiat eladásával is, ha ez ugyan módjában állana, mert a város veie A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Előfizetési felhívás a „ Magyar Baromfiu czimii társadalmi és közgazdasági lapra. Magyar Gazdasszonyok I Midőn uj lapot adunk az Önök kezébe, teljesen tudatában vagyunk a ránk nehezedő nagy felelőségnek. Uj lapot indítunk. Mi a cíéiunk vele és hogyan akarjuk czélunkat elérni ? Megfelelünk rá behatóan. E sorok Írója egyik estén a Nemzeti Színházban volt. Hirnf'y Dalait játszották. Előfoidul a színműben, hogy néhány emauczipált könyv- bujó kisasszony egyre a jeles költő nevét sőbajtozza. Himfy, Himfy ! Mire a nem eman- c/ipált, hanem annál kiiünőbb gazdasszony mamájuk mérgesen rájuk szól: — Ne Rimjyn járjon az eszetek, hanem a baromfin A közönség nevetett. De nekem szivembe nyilallott ez a derültség. Mert már régen sajnálattal láttam, hogy milyen kevés történik nálunk Magyarországon a szegény baromfiak érdekében. Angol-, Franczia-, Németországban, Hollandiában külön-ktllön lapja v. n a tjük , lúd , pulyka- es kacsa tenyesziésneir. Az állatorvosok nálunk minden tudományukat csak a lónak, marhának szentelik. Külföldön már régen vannak külön baromfi orvosok, & kik tisztában vannak az apró jószág minden nyavalyájával. Nálunk ? Egyszerre csak kezd halványodni a taréja a szép búbos jórezének, a gazdasszony büszkeségének. Elkezd szódé tegui 8 másnap már vége. Köve i példáját a baromfi udvar dísze, a nagytajU kakas, a kendermagos gatyás tyuk és a többi. S a jó gazd&sszony elszorult szívvel nézi, mint hullanak el szeme láttára sokai dédelgetett ked venczei. De nem segíthet rajtok 1 És így meg van a többi baromfinak is a maga járványos betegsége, a m Jyekuek a gyógyítása még mindig merő találgatás. De menjünk továbö! Ki ád útbaigazítást a gazdasszonynak, hogy a számos hazai és külföldi tyukfaj közüt melyiket tenyészsze? Ki segít neki a magkakast megválasztani ? Ki tud neki tanácsot adni, ha a tojás mind kiválik a kotió alól? Ki sorolja el neki, milyen helyen, milyen hőmérsékletben, milyen környezetben, helyezze el a tojáson üiő tyúkot, ludat, pulykát ? Ki auiija meg a kappanteuyeazies módjára? Ki mondja meg neki, nem föiösleges-e pálinkás kenyérrel megrészegíteni a kappanr, hogy az alávert csibéket elvállalja? Ki támogatja jó tanácscsal az eieségmeg választásában, különösen a gyönge fiókák számára ? Ki ajánl neki biztos szert a baromfiakon élősködő férgek ellen ? Ki tanítja meg rá, hogy különböztesse meg a gúnárt a tojótól ? Ki értesíti, hogyan kél a pesti piaczon az élő baromfi, a tojás, a toll? Ki tanítja meg ra, hogy a vetések közt elkódorgó öreg pulykát miként szók :.ssa rá, hogy idejében vissza érjen a tanyára? Ki moudja meg neki, miként óvja meg az elhullástól a gyönge kis pulykákat? Hiszen ezek a teremrés leggyöngébb lényei. Alig értél hozzá, már vége van. Végül ki tud orvosságot mindenféle baromfi nyavalya ellen? A mi lapunk, t. hölgyeim a Magyar Baromfi. Hosszú éveken át szerzőit személyes tapasz
