Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-05 / 40. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. október 5. 40. szám. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= Ívd:E3(3-JE]X-iE2Sr lv£IISriDE!3Sr SZOlvdZIB.A.TOIbTELŐFIZETÉSI AJRAíJJCz Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'déken „ „ 6 „ » 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. H0D0SSY GÉZA- Kiadó: EÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. ETird.etésI árak: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. ЩЮ* IbTyilttér: soronként 15 fillér. "9 A választás. Szokatlan szép rendben és csendben folyt le a választás. Már a választási eljárás megnyitásakor a választási elnök nyíltan adott kifejezést a feletti örömének, hogy a pártok felvonulása oly szép rendben történt. Félnyolcz óra tájban reggel vonultak föl a pártok a választási elnök által kijelölt helyeikre. A Babó pártnak a városház udvarának felső részét, a Kolozsváry pártiak a városháza udvar alsó részét, a Bokányi pártiak a járásbíróság homlokzata előtti területet szállották meg. Pont nyolcz órakor a választási el nők a városháza előtti szabad téren nyilvánosan megkezdettnek nyilvánította az eljárást, maga köré gyüjtvén a választó polgárokat, felhívta őket, hogy amennyiben jogukkal élni kívánnak, fél kilencz óráig képviselőt ajánljanak, és ez ajánlatukat 10 választó akár írásban, akár szóval nála jelentsék be, mivel ezen időpont a végső határideje az ajánlatnak. A pártok azonban ajánlatukat már korábban A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A halasi krónikából (Folytatás.) Protokulum. Mióta vezetnek Halason pro- tocollumat, vagyis a város közügyéiről jegyzőkönyvet ? 1723-ik esztendőben határozták el a város elöljárói, hogy az előttük megfodult dolgokról „összeírást“ készítenek. Akkori nótáriusa volt a városnak Váczi Halász István, ő szerkesztette tehát az első protocollumot. És micsoda buzgosággal és használni akaró szent szándékkal kezdte azt el a derék nótárius 1 Az első jegyzőkönyve is igy hangzik : „Sok kárával tapasztalta eddig is Halas városa azt, hogy ilyetén könyve nem lévéD, holmi imitt amott levő jegyzésekből tették, amiről tovább is emlékezni kívántak, és amely elébb esett dolgoknak valóságát megérteni akarták: kik is az elmúlt siralmas háború esztendőkben amennyi felé voltának, annyi felé vesztenek, nem kevés bajokra a következeit utóbbi embereknek. Ha azért a jó Istennek úgy tetszik, hogy affélék ezen könyvben együtt találtassanak, és jövendőben elövétessenek: kezdettük ezen könyvbe va'ó jegyzést és beirást Krisztus urunk születése uAu ezerhélszázhuszonhárom (id est 1723) esztendőben, mikoron volna tisztelete* Csete beadták. A 9 óráig terjedő időt a választási elnök arra használta fel, hogy a választási jegyzők, bizalmi férfiak helyét beossza, és ez utóbbiaktól a törvény által előirt esküt kivette. Bizalmi férfiak lettek: a Babó párt részéről id. Gál Lajos és Halász D. Ferencz, Kolozsváry Kiss István részéről Kuti Sz. Imre és Gál Gábor. Bokányi Dezső részéről Varga Sándor; a másik bizalmi férfiúnak szavazati joga nem lévén, helyét el nem foglalhatta. Pont 9 órakor a választási elnök a választó közönség előtt nyilvánosan kihúzta a papirszeleteket (sorshúzás), hogy a szavazást melyik párt kezdje meg akként, hogy a szavazást kerületenként, — kezdve az első kerületen — hajtassák végre. Az első papirszeleten Babó Mihály, a másodikon Kolozsváry, a harmadikon Bokányi neve jött ki. Az elnök nyomban meg is nyitotta a szavazást, melyen tehát első sorban az első tizedbeli és a pusztán lakó Babó pártiak legnagyobb része, másod és harmad sorban szintén az első keDemsedy Sámuel úr ezen ekklésiának lelkipásztora, ég váróinak főbírája Albert Jánoe, és a város hites nótáriusa Váczi Halász István ki is az 1695 esztendőben sz. György nap tályán beállittatván, mindazonáltal fogva félbehagyás nélkül ma is szolgálatban van. Ezen időben tanácsbeliek voltak nevezet szerint; Farkas Gergely, Kovács Gergely, Egyéd Izsák, Gáspár Ferencz, Nagy Máté, Kovács András, Simon János, Kun János, Bangó János. Molnár Mihály, Darányi István, Jósa Nagy Gergely, Kisbiró Ciákvári János.“ A régi pecsét, melyre 1693. évszám volt metszve, a kerületév KUN HaLAS VÁBASA PETSÉTI íelirás ékeskedett, aczélból készült, de a lapja egy 10 krajczáros vastagságra meg volt ezttsfözve, és ezen volt az évszám és a körirat, valamint fejjel felfelé és ke resztben álló halak, 1800-ban elveszett, mire a „felséges consilium által circularitor kibo osátott hirdetmény ereje szerint ususa elmúlt“ és hitelessége ezen időtől kezdve mcgsemmisiUetett. Ezen elveszett pecsét helyett aztán egy, 1755 ben metszett pecsét használtatott, Ennek a pecsétnek közepén Kis kun megye czimere, alatta három egymást keresztező hal alakja volt látható SIG IL. PBIV. uPPIDI CVM HALAS 1755. körirgttal. Ez a pecsétnyomó már csak a rületbeli és pusztai Kolozsváry pártiak, végül a szocziál demokrata pártiak szavaztak le. Első szavazó volt a Babó pártból Vatamányi Sándor, Kolozsváry pártból Csapi János, Bokányi pártból Tóth В József. Az első tizedbeli és pusztabeli első sorban és együttesen szavazók közül Babóra esett 117, Kolozsváryra 63, Bokányira 9. Ebben az arányban haladt a szavazás, úgy, hogy délután 2 órakor már ez az arány állott: Babó 268, Kolozsváry 114, Bokányi 10. Az eredmény ezzel el lett döntve, Fél háromkor Babóra leszavazott 305. Kolozsváryra 125. Bokányi 10. Már 2 és 3 óra között voltak olyan perczek, amikor a szavazat szünetelt, és általában lassan, ritkásan jöttek a szavazók úgy, bogy az V. és VI. kerületeknél már meg sem tartatott a sorrend, hogy melyik párt szavazói kerüljenek a sorrendre, hanem elfogadták a szavazatokat amint jöttek, amibe mindhárom párt bizalmi férfiai is beleegyeztek, hogy a szavazás gyorsabb tempóban haladjon. A záróra 5 óra 45 perezre tűzetett történelemé, ott őrzik az archívumban, de újabb pecséteinken a hal ott van mindig. Herpai zenebonája Harpay Mihály 1753 esztendőben kocsmáros volt Halason, és a róni. kath. bitet vallotta. Volt neki egy jó czimbo- rája Sipos Mihály nevezetű, aki Hódmezővásárhelyen lakott. Sipos Mihály ebben az évben átjött Halasra druszájához és ezimborájához, akinek „zenebonára ezélzó szándékát“ kijelentette, (nyilván teikelist forradalmat szándékozott Sipos uram szervezni a Kákóczi mozgalom után is), és Herpait társnak hívta. Ezt Herpay az akkori kiskunsági kapitánynak Borsos Mihály aramnak, és a város lőbirájá- nak Ágoston Istvánnak besúgta, Sipos Mihályt áristomba tették, és a vizsgálatra Komáromi János küldetett ki, aki Vásárhelyre el is utazott (távirda hijányában) tudakozódni, onnan vissza érkezvén jelentette, hogy ott semmi zenebona nincs. Erre Sipos Mihályt szabadon bocsátották, Azonban mégis kiütött a „zenebona“ Herpai Mihályt, Boros Mihály kapitányt, Ágoston István főbírót, és Komáromi Jáuos tanácsbelit bizony elfogatták, vasra verték, azután Jászberénybe majd Budára vitték, mert ők tudták a történteket és a zenebonában részesek. Ár tatlanságuk azonban kitudódott, 1754-ben Budáról szabadon boc tátották őket mire Herpai a reíormátus vallást elhagyva a róm. kath, bitet vette föl, hűségéért nemességet, nemesi
