Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-26 / 4. szám
И. évfolyam. Halas, 1901. Január 26. 4. szám. HALAS ES VIDÉKÉ. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.-= MEGJBLEISr SuIXISrDEIíT SZOMBATOD. =^~ ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkő*z Ö: Dr. HODOSSY GÉSA. Ki»dó: KÉMEEI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala , Fő-utc-a 1752. Hirdetési ára Is: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. ÜST" ISTyilttér: soronként 15 fillér. "9Ш Az orvosi díjszabás. A hivatalos lap még a múlt év végén közölte, hogy a belügyminiszter rendeletileg megállapította az orvosi díjszabást, az ország egész területére. Eme rendeletről tudomással bírtunk bár, nem tartottuk speciális érdekünkben, de sőt az orvosi kar érdekében állónak sem annak díjtételeit közzétenni, aminthogy e részben vaió tartózkodásunk igazolva is lett orvosi karunk nem egy tagjának nyilatkozatával, amely nyilatkozat abban kulminál, hogy a közönség még kerülni fogja az orvost, úgy megijed ama díjtételektől. De mert eme díjtételek napvilágot láttak, azokra nézve tartózkodás nélkül nyilatkozhatunk. Mm den ekelőtt kijelenthetjük a következőket. Nem kell megijedni eme díjtételektől, orvosi karunk ezentúl is azzal a buzgalommal fog fáradozni a közegészség, mint mindnyájunk java érdekében anélkül, hogy magát feltétlenül ama díjtételekhez kötné. Bizonyos, hogy a vagyonos osztály nem roskadna össze ezen skála súlya alatt, sőt akár nagyobb kötelezettségekbe is bele mehetne minden különösebb megerőltetés nélkül. De a középosztály és annak különösen az a része, mely kizárólag szerény fizetésére van utalva, előbb-utóbb kénytelen lenne lemondani a gondosabb orvosi kezelésről és csupán súlyosabb esetekben, mondhatnónk életveszély fennforgása esetén fordulna az orvosi tudományhoz. Mert hiszen csak nem adhatja fizetésének egy ötödét — talán felét is — az orvosi segélynek, mert enni, lakni, ruházkodni, családot fenntartani, gyermekeket nevetni sem tartozik a fényűzesi kötelezettségek közé. A szegényebb néposztályt, különösen a földmivelő népet meg egészen oda dobná a kuruzslók és „önorvosok“ karjaiba. Tudvalevő dolog, hogy a szegényebb néposztály anyagi eszközeinek fogyatékossága folytán egyébként sem tarthatja be a közegészségügyi szabályokat oly mértékben, mint a vagyonosabb polgár. Hiszen épen magában a szegénységben rejtőzik a legtöbb bacillus. Ujabbbaciiíusokaterőszakoljunk tehát a nép nyakára orvosi díjtételek alakjában? Még azt is mondhatnánk, hogy az állam beavatkozási joga a polgárok privát kasszájába, még a cealád egészségét érintő kiadások tekintetében is meglehetősen problematikus, úgy hogy e téren maga a törvén^ is meglehetős Óvatosságot mutat. Ezek a körülmények, különösen kiemelve halasi speciális érdekeinket, kiemelve magának orvod karunknak érdekeit, kijelenthetjük, hogy csakis olyan díjtételeket követhetünk, amelyek mindenkire annyi terhet rónak, amennyit az illető megbir. A díjtételeket illetőleg az egyszerű látogatások a legfontosabbak, mert leg- gyakoriabbaV, és mint a harmadik díjtételhez tartozó városban, nálunk nappal egy látogatás (reggeli 7 órától este 10 óráig) 3 koronában, éjjeli látogatás (este 10 órától reggeli 7 óráig) 4 koronában, egy eltöltött félnap 12 koronában, fél é jjel 15 koronában, orvosi tanácskoz nány díja nappal 12, éjjel 16 koronában lett a belügyminiszteri rendelettel megállapítva, de már a kórtani vizsgálatért 5—25, elmebeli állapot megvizsgálásáért 20—50 korona jár, sebészi műtétért egy korouátó; 300-ig. Az utóbbi díjtételeknél a rendelet igen ovatos. Azonkívül szülési műtéteknél 18 eset, szemészeti műtéteknél 31 eset van felsorolva, mindenik A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A kaszinó társas estélye. A legutolsó falatnak adtam szállást,.. Prózai do gon kezdem, mert reíerádám ügyig költői hangulattal nyer befejezést... bár nemcsak gondolkoztam, de kéozü ődtem is az idei eiső kaszinó estélyre, amelyen a nap világnak magamat, mint afféle kezdő gavalér, bemutassam. Kopogtatást hallok ajtómon. Tessék 1 Nagy iái csiszolás, prUszkölés után belép Aurora barátom. Igen komoly volt, s bármenyire is erőltettem, téli kabátját levetni nem akarta. Nagy kérésem van hozzád barátom ... Ezen kezdette, majd egy czigarettát sodorintott, aztán még nagyobb nyomatékkai folytatta, mialatt ábrázatomat a komoly figyelésnek kívülről is látha ó bizonyítéka képen jó hosz- szura nyújtottam. Azután igy folytatta: Bemutatjuk magunkat a nagy világnak, a mai estély alkalmas lesz erre, és te — minthogy az első benyomás, melyet azoknak az égő napoknak, sugarai lelkületűdben előidéznek, maradandók — a látottakat és tapasztaltakat nekem elmondod. Számból vetted ki a szót pajtás ott le- szünk. Legelső kötelességemnek tartottam szalon öltönyömet vizsgálat alá venni, é3 azon némi öltözéki csorbáknak helyrehozása után meg lehetős mértékben előtörő bajuszkámat lakk- topánom fényében kellő formába csavargatni, és miután némi lámpaláz előérzet nyomása alatt a Buckwartsconcentrirungot emlegettem, — mert megvallom, sohasem voltam mulatságban, tánczolni nem tudok, s a nőket is csak elméletből ismerem, — íentnevezet barátom erélyes unszolására elhangzott ajkaimról a szó: készen vagyok. Minthogy a sokszor hivatkozott első benyo mást urasankivánt&m rendezni, bérkocsin kezte melyen a tornyos palotához érve, a zene egyes ütemei ütötték meg jól kifejlett halló érzékemet, Szivem megdobban*, a második visszavo nási kísérletnek barátom ismét útját állotta- A ruhatárost mintha már láttam volna, olyr<n ismerősnek tetszett, mely körülmény a nagy kélszárnyu ajtóig elegendő bátorságot köl csönzött. Belöktek, Bámultam a sok fényes napot, és állva maradtam, mintha a félelem vert volna czü- veket lábamba. Szerencsémre egy bájos fiatal hölgy megszóllitott és csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy jó magamat itt lát. Nagyon beszédes kis hölgy volt, nyomban el is árulta örömét a fe'ett, hogy most az egyszer kevés az eszkimó, és sok a fóka. — íme itt vaunak — mond a szeretetreméltó hamissággal, ott sétál Hoffír Irt nka Szegedrő', é? Kiss Etelka Soltvadkertrő', ott látja Musa Erzsikét, Babó ZiBÓfikát, E virát, Erzsikét és Ilonkát, Szabó l'onkát és Jalánkát, Sass Irmuskát, Pázsit l'onkát, Oláh Zsófikat. Gál E-elkét, Sóltész Ilonkát, Kozits Mariskát., némely része atyafi is, hát menjen, mulasson, ne féljen. Nem is féltem én addig mig hölgyem kö- z lembe volt, de amint tánczra vitték, és az összes napok elkezdettek gomolyogni, látó. képességem már annyira elvakult, hogy csak a Frátricsevics barátomat láttam azzal a soha el nem múló jó kedvével, melylyel már sok hölgyet derített jó kedvre, és egy nyu; Iánk legényt (valami Gaál nyelvészeti profé sor), aki két nénitek, akik a tánozoló na-