Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-05 / 1. szám
II. évfolyam Halas. 1901, Január"5 1. szám. w V TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. = IvdZEO-JEI-.ElSr IvÉI^TZDEISr SZOlviEE-A.TOISr. = ELŐriZETÉSI .Ä-IR^IEE: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉSA- Kiadó: KÉMERI S ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala«, Fö-utcza 1752. EEird-etési áraik:: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 1W ETyilttér: soronként 15 fillér. "фЦ 1900-1901. Nem tudunk a szilveszteri vidám hangulat tetőfokára emelkedni, midőn búcsút veszünk az 1900-ik esztendőtől, és üdvözöljük a beköszöntő 1901-iket. A jókedvet és a bizsergető reményt elnyomja a tudat, bogy már hosszú esztendők óta nem hallatszottak fel oly keserves panaszok a nyomor mélységeiből, mint az idén télen. Úgy az ország fővárosában, mint a vidéken számos járásban éhező emberek vergődnek; nem izgatnak, nem fenyegetőznek, eszük ágában sincs ráijeszteni a polgári társadalomra — csak kenyeret kérnek, kenyeret! Adjunk nekik! Erőltessük meg a zsebünket, emeljük fel a szivünket és adjunk nekik ! Feszítsük meg minden erőnket és segitsük nyomorgó polgártársainkat, hogy ép testtel és lélekkel essenek keresztül ezen a megpróbáltatásokkal teljes télen, hogy uj erővel és munkakedvvel üdvözölhessék a dologgal kináió tavaszt, megváltja őket az ínségtől és a könyöradományoktól. Ünnepeljük meg jótékonysággal uj esztendő napját; a hazaszeretet és az emberiség parancsainak igy tehetünk most eleget. Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani Ínségnek. Az ideji termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabonaárak minden alacsonyságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint négy őt esztendő előtt; és az in. ség nem is a saját földjén gazdálkodó népet sújtja, hauem a napszámos osztályt, az ipari és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyarország: ez a kutforrása a nagy nyomornak. Három esztendő óta szakadatlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban. Délafrikában még mindig vér öntözi a burok aranytermő földjét, halál- hörgés, siralom hangját hozza ide az oczeani szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rettengésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a reménység arra, hogy a jövő esztendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kínában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezejen és milliók számai semmisülnek meg rohamos gyorsasaggal a iöporfüsiben es agyuiiörgésben. Iriózató nagy a pénzösszeg, melyet e két háború már elnyelt és nincs az a szabású hadvezér vagy fmánczpolitikus, aki hozzávetőleg kitudná számítani, hány száz millióba fog még kerülni a Transzváli hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött s a még elköltendő milliárdok mind a békés kereskedelmi és ipari forgalomtól vannak elvonva, Nincsen pénz vállalkozásra, munkás kezek alkalmazására, csak uj ágyukra, hadihajókra „vérontásra. Az Óceánokon túl golyók terítik le az embereket, Európában az ínség pusztít közöttük. A háború kitörése óta a nemzetközi tőke hütelen lett Európához s a mi szegény munkás embereink siratják meg ezt a hűtlenséget. Nagy városunkban ez a története az elmúlt esztendőnek, mely a kereskedelmi és ipari válság jegyében született és halt meg, de emlékezetes lesz a mi örökemlékezetü szomorú Erzsébet nagyasszonyunk és Umbertó olasz király halála által is. Rózsaszínű glóriában emelkedik ki a komor események sorozatából Ferencz Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia szerelmi kázassága. Nemcsak a két boldog hazastárs regénye ez, hanem nagyjelentőségű világhistoria esemény, amely nemzetünket a jó jövő minden reményével biztatja. Más örvendetes okaink is vaunak A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A múmia. ügy esest meg velem, hogy a főhadnagy és a doktor vitájába vonattam. Ők ugyanis nem tudván dönteni a Náczi és Lajos borának elsőbbsége felett, engem kértek fel bíróul, s fölváltva hol egyik, hol másik pincze nedűjét kóstolgatván, hajnal felé a teljes készletet beszopogattuk. Forszé a vitázók mindegyikének kiderült az igaza. De már erre mindnyájunk nyugalomra dőlt. Nyugalomra 7 Uram Isten, még most is borzogatja hátam, amit aztán láttam. # Valahol Ázsia sivatagjain átrepülve, alighanem Mőeris tava mellé értem; jobbra-balra gúlák, pyramisok hegye, az egyik gúlának nagy nyílása tátong. Bepillantván, majd kővé merevedtem. Szembe libben felém egy múmia. Kezében fringia, íáslizott termete karcsú, min1 a syriai pálma, pofaszakálla igen illett neki. Szikár alkotása, bágyadt tekintete legott elárulta, hogy a Fáraók legelőkelőbb ivadéka lehet, Mikerin származék. Hogy belém ne botoljon, oldalt álltam és oh egek mi más alakot pilianték meg ismét. A másik gúla felől egy másik múmia közéig, „vélnéd egy erdő rengeti hatalmas üstökét.“ Termete hatalmas, mint a kárpáti tölgyé, és jól táplált. Úgy tartom, Cheops gulabeli. Neki is óriás szablya volt a kezében, és elől is hátul is íásli, mely nem phoenicziabeli gyártmány lehetett, de balzsamszagát megérezte orrom. Közeledni láttam újabb alakokat; huszad- századbeli modern gavallérok, bajtli, piszkavas és botokkal felszerelve. Sürgős szót váltanak a két rémalakkal. A sovány múmia félve inog, duzzog, végre nagy elszántan hosszú fringiáját a gúla sarkkövén köszörülni kezdi. Szent Ápisz 1 mi lesz ha e két rémalak egymást darabokra szélit És kezd már kifogyni türelme amannak, mereszgeti szemét, rázza párnás hasát, mérgesen feni meg kipróbált szablyáját, Biztatgatják emezt a többi alakok, legyen hős vitézlő engedelmes gyerek. Rezdttl nádszál lába, görnyed furcsa háta, de elszántan mondja: döntsenek fegyverek. Megremegett erre Cheops gulabeli. Búcsúpillantást vet a tornyos gúlára, örök nyug- vóhelyül épült otthonára. Aeskuláphoz zengi ő is már szózatát, magasra emeli vérengző szablyáját. Jösz te hát te czipész, kiáltja mogorván, és ámbátor karján szakadoz a fásli, hatalmas szózatát még ekképen végzi: Hallja meg Fáraó hős dynastiája, Mikerinos, Chef- ren, Cheops minden népe, élő avagy halott, ki gúlámba lépe ......... Eközben Mikerinos, mint piszkaiéval para zsat a Jutka, orromat megbökvén, ettől megriadva félrekapom fejem, a gúla sarkába jól beleütőttem, legott felébredtem, s györgyen konstatáltam: képzelt látományom két kujon pinczéje, bora szülte álom. # Borbiró nem leszek, örökre fogadom.
