Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-05-13 / 20. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Május 13. 20. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. ez ám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Dr. Hermán Ferencz. c Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill, я & n » Négy. , 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyílttéri petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. perspektíva nyílik meg nemcsak az iparosok, kereskedők és egyéb hirdetők, de az újságolvasó, a fogyasztó közönség előtt is. Nem csak az újságkiadók, nem az iparosok és kereskedők, hanem igenis a nagy közönség előnye a hir- lapbélyeg eltörlése s az ez á’tal előidézendő hirdetés-szaporodás. Mert a hirdetés manapság már köz- intézménynyé nőtte ki magát. Nem a magánvállalkozás, az üzlet szempontjából szabad felfogni azt a módot, melylye) a kínálat a fogyasztás tudomására jön és megfordítva, hanem a közérdek szempontjából, éppen úgy mint a vasutakat, vagy a kulturális intézményeket. Mert a fogyasztás és kínálat között való viszony fentartása, rendezése és rendszerbe foglalása olyan követelménye a modern kornak, amely elől kitérni nem lehet, amelynek fontosságát hogy elismerjék mindenek, ez mindnyájunknak érdeke. És igy is van ez már évtizedek óta az ipari, kereskedelmi forgalom és a kultúra dolgában előbbre haladott nyugati népeknél. És hogy nálunk nem volt így, annak két főoka van. Az egyik a hirdetési bélyeg, mely a hirdetésre utalt emberek nagy százalékát a hirdetéstől visszatartotta. Ez az ok most elmúlik s vele többé számolni nem kell. A másik ok a magyar publikum megfoghatatlan közönye a hirdetés iránt. A magyar újságolvasó és fogyasztó közönségben nagyrészt hiányzik az érdeklődés az iránt, ami a hirdetési rovatok között van, mintha azt a sok drága közleményt csak azért nyomtatnák ki az újságba, hogy kitöltsék a helyet. Szóval a magyar publikumban nem volt meg az érzék a hirdetés mi voltának felfogása tekintetében. És ez a főbaj, mert ha nem olvassák a hirdetést ugyan mi értelme van akkor annak ? Pedig mennyi tanulságos, hasznos, a miudennapi életben okvetlenül szükséges tudnivalót tartalmaznak a hirdetési rovatok ! Megtalál ott mindent, szükségleti czikket és tisztába jön minden szükségleti czikknek helyes beszerzési forrásával, árával és elterjedtségével. Megtanulja, micsoda újabb vívmányai vannak az iparnak és kereskedelemnek, A hirdetés. Kevés idő választja el a magyar kereskedő és iparos világot attól a rég óhajtott pillanattól, midőn a hírlapokban közreadott üzleti és egyébb hirdetésekre már nem teszi többé súlyos kezét az állam s szabadon hirdethet mindenki anélkül, hogy a terhes hirdetési megadóztatásban része lenne. A magyar közönség, mely az üzleti forgalom fokozása iránt való érzék tekintetében még messze áll Német- Francia- Angolország és Amerika mögött, tán csak alig hogy sejti, micsoda nagy fontosságú dolog a hirdetési bélyeg eltörlése. S éppen azért, mert a közvélemény általában nincs tudatában e reform hasznainak és igy nem nyilvánult, mint eklatáns és inponáló közóhaj a hirdetési bélyeg eltörlése : éppen azért illeti nagy köszönet Magyarország jelenlegi pénzügyminiszterét, Lukács Lászlót, aki felismerte az ügy fontosságát, eltörli a hirlapbélyeget. Mindenki tudja, milyen igazságtalan és hátrányos volt a hirlapbélyeg. Most julius hó 1-én megszűnik s hatalmas A „KUN-HALAS“ tárczája. (Jrcmplal^adalom. Zseny Mór és Fúró Viktória Házattiigi frigyök kötésének éélezátadoa évfordulójára. 1900 Májút &. Megnyugvás száll vájok multjok tudatával, Mint Noé galambja, béke olajággal, S bár oda lett arczuk üdesége, bája, S megfesté hajukat a tél zúzmarája • Szivükben a régi hűség tüze lángol, Nem viselte azt meg félszázados távol! S jóságos arczára az édes anyának, Védő angyalára e népes családnak; S áldani fogja Istent, ki nagy kegyelmével, Megáldotta őket boldog erőséggel S philemon s lauds korát adva nékik, Nyugodtan nézhetnek szép múltjukon végig. Mulldmzó tengerén az emberi sorsnak, Egy fél század óta ring egy kicsi csolnak. A hazának egén viharfelhők szálltak. Bátor utasai mikor reá szálltak. Dobálta a szélvész ; habok morajában. Zátonyok, örvények lesködtek nyomában i De azért ma is leng fehér vitorlája, Gondot viselt Isten, az egekből rája. Képzeletűk száü száll, rég letűnt időkbe, Mikor a szerelem ábrándjait szőtte . . .! Akkor is tavasz volt. Madár dala zengett, Irátos mezőkön enyhe szellő lengett . , , / S az a délczeg ifjú, ki távolba nézve, Csolnaka kormányát bátran vette kézbe, S az a bájos nÖ, ki „holtomiglan“4 mondott; Máig hiven osztják egymással a gondot. Sarjai в törzsnek 1 e nagy ünnepélyen Szeretetek tüze lánglobogva égjen / S a reátok büszke jó atya — s anyához Simuljatok hűen, mint repkény a fához ! S a mi a halandók izivét búval tölti, Hervadása annak, ami bennök földi". Ne zavarja élttök békéjét, nyugalmát, Gyermekeikben látva hűségük jutalmát! A ki kormányozta egykor erős karral S bátran szembeszállótt veszélylyel, viharral, S a ki oldalánál, mint őrangyal állott És valóra váltá az ifjúi álmot, Melynek fényes szálát együtt szőtték, fonták S biztató remények szárnyait kibonták: Eljutottak, ime, az aranyos révbe, Hová halandó pár vajmi ritkán tér be ! S ha ma, visszanéznek félszázádos korra, A múltak omlékit szedegetve sorra; S mit kivinni képes egy férfi erélye S egy szerető nőnek hü gondja, erénye : Megadta az Isten; jutalmazta bőven, Kik ö benne bíztak, jó s nehéz időben 1 S ki valaha látott igaz boldogságot, Derekas küzdelmet, mit Isten megáldott; Örömét a házi tűzhely melegének Hová fiák s lányok megpihenni térnek : Tekintsen ide, в félszázados párra, Ez ifjú lelkű, őse férfi homlokára Akikben élni fog lelkűk nemessége, At anyai hü gond s Atyjuk deréksége ; S e haza f öldjének mélységes szerelme, Az igazért, jóért lángoló bölcs eleme. Te pedig nagy Isten, ki bölcsen kimérted Földi határi közt az emberi éltet: Töltsd ki kegyelmedet ez ünneplő párra. Mosolyogjon rajok hosszú őst sugara I S*ala? Káról?.
