Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-18 / 8. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. február 18. 8. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési díjak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fő-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Feréncz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. ж*. & ж Előfizetési árak: •K Egy évre 10 kor. — fill. Fél , 5 , - „ Négy, „ 2 , 50 „ Egyes szám ára 20 fii1. Hirdetési dijak: Petit soronként előfize- tőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Hegjglen minién Vasárnap. ő A költségvetéshez. Három éve már, hogy e város lakosának mondhatom magamat s három éve, hogy e város közterheinek viseléséhez birtok arányomhoz képest hozzájárulok. E három év alatt volt alkalmam tapasztalni a város admi- nistrationalis és gazdasági ügyeinek vezetését. Nincs okom, sem szándékom, leg- kevésbbé is kétségbe vonni Halas város tanácsának szakértelmét, ügy- buzgóságát, sót meggyőződve vagyok, hogy a tanács azt a helyet, melyre ót a közbizalom emelte, méltóképen betölti. De, a mikor a tKun-Halas» 3-ik száma vezérczikkében a város háztartására vonatkozó megjegyzéseket s a legutóbbi 4 évi költségvetés számadatait olvastam, igazán megdöbbentett az a : zomoru tapasztalat, hogy az év- ről-évre növekedő kiadási többletek oly súlyos terheket rónak az adózó polgárok vállaira a községi pótadó által, mely már-már elviselhetetlenné válik. Ma még bírja talán a lakosság fedezni e terhet jövedelméből, de, ha i meggondolom, hogy egy olyan életképes, folyton fejlődni akaró és tudó város, mint a mienk, mindig több és több áldozatot kivan polgáraitól, ha meggondolom, hogy bevételeink és jövedelmeink szaporitásáról pedig arány- lagosan nem gondoskodunk, a jövő igen sötét színben áll előttem. Mikor a költségvetés minusának év- ről-évre szaporodó nagyságával szemben, csak azt látom, hogy fedezetül más eszközt nem tudunk találni, mint a pótadó emelését, tehát újabb és újabb teher kirovását, az a gondolatom, hogy igaz, ez a legkönnyebb módja a teher fedezésének. De ez is csak addig tart, mig lehet, mig van miből fizetni. A gazda azonban tudja, hogy a lenyirt birka másodszori nyírásra nem sok gyapjút adhat már. Felmerül tehát előttem a kérdés : miért nem nyúl elöljáróságunk oly módhoz, miért nem működik oly téren és oly eszközökkel, a melylyel és a mely téren ezen szükséges kiadások egyébként is fedezhetők lennének s ne pótadóval ! ! Nem a tételek nagyságát, nem is a kiadások czimeit kifogásolom, mert elismerem, hogy azok a város intéző köreinek legjobb belátásán, mindenre kiterjedő gondosságán alapulnak. Tudom és érzem én is azt, hogy azokra a kiadásokra szükség van a város életében, mint a falat kenyérre, tudom, hogy ha versenyezni akarunk más városokkal, még több áldozatra is lenn* szükség. Én csak egy eszmét kívánok ezúttal megpendíteni, melylyel, reményiem, emelhetjük a város jövedelmét, csökkenthetünk az egyesek terhein, mely a hozzá szükséges beruházást saját erejéből kitermi, évról-évre nagyobb jövedelmet hoz, a beruházás kamatait is fedezi s e mellett néhány év múlva magát a beruházott tókét is vissza fizeti. És én hiszem, hogy elöljáróságunk, melyet én jó gazdának tartok, egyet fog érteni velem az eszmében. Tudomásom szerint, van Halas városnak szép és értékes vagyona, nem mondhatjuk tehát, hogy azért szükséges a pótadó, mert a város, mint erkölcsi testület szegény lenne. Nem ezt az esetet látom fenforogni, A „KUN-HALAS“ tárczája. ............. A casinóból. Délután */i 5 óra. Ennél pontosabban megtartott idő nincs se a váltójogban, se a perrendtartásban, se abban a délutáni egy órai urlaubban, a mit az oldalborda olyan szivet facsaró borzalmas pontossággal szám t fel papucsának, mikor a piccoló; áshoz útnak bocsájtja, hogy ahhoz képest a technika villamos óraja és a leendő villamos Halas város hektika órái oly messze elmaradnak, mint a lovától a kis Géza, a ki a nyáron, köztudomás szerint, a Matkó bácsi derbyjén próbálta kipótolni azt az elmaradást, a mit a lovaglás művészetében önmagán tapasztalt s a ki 5 perez múlva 10 kilométerre volt a lován — pardon! — a lovától.) Vt S órakor már «egy gondolat bánt» mindenkit — ott lenni mihamarabb a tornyos kupola alatt. Hejh ! ha mindenben ilyen «egy gondolatunk» lehetne ! — akkor talán kartont is látnánk a* casinó karton estélyein, igy azonban selyemben — bársonyban, frakban kartonbálozunk. No de csak igy i* ott legyünk ! Milyen boldogság ezután az elsők közt érkezni. A karambol aszta) zöld posztója, aznap még nem érintett mosolygó arczczal hívogat, hiszen nem tudja szegény, hogy I V* óra múlva a kis Géza ad rajta 25 vort mindazokban, a kik hálából azután az 50-es- ben 13-ban hagyják benne. Szegény «Seifert A. Löhne», ha tudtátok volna, dehogy csináltatok volna engemet!, A fent tisztelt matador — a háznagyi feljegyzések szerint nehányat lök, fizet és feltűnés nélkül távozik. Hogy az ellenfele fizetett volna, még ha E. professor ur volt is az, arra nézve semmi feljegyzést nem szolgáltat a háznagyi krónika. Ezért egyhangú is a vélemény, hogy a milyen szépen karambolászik, épen olyan ügyesen alsózik is. A casinó Veray Jánosa egy drámát is irt erről, melynek resuméja ; «nincs az alsósban I vesztes, csak ö, nincs árva, csak az 6 dákója.» Legújabban azután úgy fordítja boldogabb j végit az ádáz sorsnak, hogy felcsapott a *) E hírért nem vállal felelősséget se a szerkesztő, ae a kiadó. Vállalja «1 a Gyula bácsi, aki elhíresztelte nyomban a Práger gyerekeknek. Szedő. Hodosey-Kolozs-Kriszháber féle harmadrangú alsós társaság negyedrangu gibiezének. így azután, a mi pénzt a «Buzino piccolino» a zsebében meghagy, mind tiszta nyeresége a napnak, melyen nem játszott s a háznagy azt jósolja, hogy ha a gibiczkedtís nem megvetendő szerepét soha el nem hagyja, — idővel jó játékos váihatik belőle. Ámen 1 — ami annyit jelent: úgy legyen I Öt órakor már megalakul a harcz alakzat, mely azután megtartja formáját egészen 7 óráig. A nagy füstös lámpa alatt, az elsők közt sorakozik a casinó általánosan tisztelt és szeretett elnökének vezérlete alatt, a legrégibb „alsós társaság'1. Tagjai mind kipróbált, harczedzett kalabrianusok (klábe- risták), kilc több rekontra, kassa, ultimo, tuletroát nyertek már, mint a hány haja- száia a Zandrásnak és Zekszinek együttesen van, volt és lesz, még ha a Patyolatét is, négyzetre emelve, hozzá adjuk. Júda, a történelmi nevezetességű Virginiával, melyből kiszitt már nehány trafikra valót, a mindég mosolygó, kedves közjegyző, ki ogyforma animóval játszik akár négy alsó es kvartász bélája, akár háromszor egymásután „majdnem vannak" ja van hetes és nyolcza- aokból.
