Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-23 / 52. szám
IV. évfolyam 52. szám. Kun-Halas, 1900. Deezember 23. Kéziratokat nem adunk vissza. Az e’onzetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. _ S erkes'/tőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1264. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dr. Hermán Ferencz. б Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Ekv évre 10 kor. — fill Fél. 5 „ - „ Négy. „ 2^ „ 50 . Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetők nek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilt'ér: petit soronként 20 fillér. Megjelen irinden vasárnap. Karácson ünnepe. Hitnek és szeretetnek ünnepe, szü letési ünnepe Annak, a ki inaga a hit és szeretet. Magasztos ünnepe mind nyájunknak, kik érezzük szivünkben a hit és szeretet áldást adó melegét, melyet Neki köszönhetünk, kinek szent emlékére e nap szánva van. Meg van az Írásban örökítve, hogy az első ember pár bűnbe esése után, mint hűlt ki lassanként az emberiség szivéből minden nemes érzelem melege, mint vetett el az ember magától lassanként minden szépet, jót, mint sülyedt lassanként alá az örvénybe, mely már-már elnyeléssel fenyegette öt. Azon kevesek szivében pedig, kik igazak tudtak még maradni az általános romlottság közepette, fájdalmas kétség ütött tanyát: mikor jön el az Istennek Ígért országa? Mikor az emberiség gyógyítója, Mestere, Megváltója ? — kinek eljövetelét a bölcsek oíy rég megjósoltak ? És feltűnt karácson éjjelén egy soha nem látott fényes csillag a bárom napkeleti bölcs előtt s az a fényes csillag elvezette őket Betlehembe, egy szerény istállóba, hol a jászolban feltalálták az újszülött Isten-embert, kit leborulva imádtak. Az a fényes csillag az emberiség útmutatója, mely elvezette őt az ígéret földére, mely megmutatta az utat, me lyet követnie kell. Az ember pedig e naptól kezdve megismerte azon egyenes ösvényt, mely őt visszavezeti Istenéhez. Közel kétezer esztendő szállt le azóta az enyészet örök sírjába, közei kétezer esztendeje annak, hogy a betlehemi jászolban született bit és szeretet küzd elleneivel. Mert mig csak emberek lesznek, két ellenséges tábora lesz az emberiségnek : a jók és gonoszok tábora, a szeretet és szereteUenség harezosai. Az a két nagy Eszme, mely karácson éjjelén emberi testet öltött, az emberi szív talizmánja, melyet míg el nem veszt, bátran küzdheti a gyarló földi lét küzdelmeit. Veszítsd el, irtsd ki szivedből a hitet és szeretetet, önma gadat átkozva hullsz le a föld porába, ha a küzdelemben elbuktál. „Véred verejtékével fogod ezentúl kenyeredet keresni, küzdeni fogsz eteted minden pillanatáért“, azt mondta az Ur a tőle elfordult első embernek s azóta az élet küzdelem és pedig sokunknak rettenetes küzdelem. Ám mi boldogság e küzdelemben a bit és szeretet égisze. Hit, hogy küzdelmünk elveszi méltó jutalmát, szeretet, hogy van kikért küzdeni. És mily sivár, lé- lekölő gondolat: hiában küzdők, mert csak veszthetek, nincs kiért küzdenem, mert csak magamat szeretem, magamért pedig nem érdemes küzdeni. A legújabb idők harczai mutatják, hogy vannak és pedig igen sokan vannak, kik ily sötét kebellel harczol- nak az életért. Hite nincs, mert a nit szülő anyjától örökölt, letette, elhagyta, eladta nehány forint miatt s beszegő- dött a bit nélküliek táborába, szeretetet nem érez senki iránt szivében, mert eladván hitét, eladta szeretetét is. S mert szive elvesztette talizmánját, ellensége, kérleihetlen, eszközökben nem válogatós ellensége lesz azoknak, kiket a bit és szeretet lelkesít. Majd önmagának is ellenségévé válik s egy revolver golyó — az amúgy is elhalt szívbe, vagy egy elfásult kebel, mely Isten-embert átkozva áll ki a csendőr szuronya e]é s börtönben sóhajtja ki lelkét . . . befejezi a bit, szeretet vesztett szív tragédiáját. E sötét kép jut eszembe, mikor a szent ünnepek felett gondolkozom. Vajha a napkeleti bölcsek ama fényes csillaga vezetne mindannyiunkat vajha az út vesztettek e csillagot újra megtalálnák! Ha szent karácson mindegyikünknek igazán örömünnepe lenne! Ha a hit és szeretet soha ki ne veszne szivünkből. K. z. A legtöbb adót fizetők lüOl-re. Halasi gazdasági bark 4644 kor. 30 fül. Takarékpénz*ár 3714 kor. 11 tíi‘. Bibó Dénes (kétszeres) 1976 bor. 36 üli, Dr. Farkas Imro (kétszeres) 1821 kor. 08 fill. Kolozsvár? Kiss A „KUN-HALAS“ tárezája. 2sa — Levél Eresztőből. — Amint láthatjátok, a hóidból immáron megszabadultam és Eresztőbon vagyok. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy miként keveredtem én ide ebbe az istentelen homok sivatagba, szükségesnek tartom visszatérni a Lóidra, — már t. i. csak úgy elméletileg, csak saját becses gondolataimmal, anélkül azonban, hogy úri magam is utánnuk kivánkoznek. Múlt levelemet ott hagytam el, hogy a légzésre szó gáló nádszáiat elejtettem, s hogy e feletti rémületemben teljesen bambán álltam a holdon. Levegő nélkül nem élhetek, — mit tegyek, Hosszas és kínos töprenkedés után rájöttem, hogy itt mást nem tehetek, minthogy — fei veszem az elejtett nádszálat. Meg is tettem. Ezután aztán megint vígan szaladhattam kijelölt pályámon, tartván a keserves légkürát A legközelebbi kör futáskor már a nyelvemet is felvehettem. Meg is ettem az utolsó falatig. Mondhatom, hogy nyelvnek lehetett jó, de koszinak egyáltalán nem. De a holdban nem igen lehetett vá ogatni, — kevés a vendéglő. Se Schiller, se Hajdú, se Benedek, <e Keresztes. Hanem azért jó izüeket ittam a nyelvimre. — Hc-hó ! kiáltanak Önök, — hol vett ön vizet, bort, vagy bármely fluídumot. mikor a múltkor azt irta. hogy nincs ott a holdban kövön kívül semmi, — se lég, se tűz, se viz, semmi. Ebben igazuk van. Hanem vizem az volt. Tudniillik a nádszálnak a levegőben íevő végén — a legfelső légréteg állandóan hideg lévén — lehetetem következtében jégcsapok képződtek, s mikor láttam hogy egy italra való jégcsapom van, a nádszálat szépen megfordítottam, megtanulván még gyermekkoromban, miként kellessék a jég csapot a „csordásáról leverve itallá alakítani. Tehát ezzel a kérdéssel is tisztában vagyunk. Most aztán elővettem a 288-at, mint a me!y!ől reméltem, hogy a holdból kiszabadit. De hiába osztottam, szoroztam, kivontam, hiába adtam össze, hiába emeltem hatványra s hiába s/á!!i‘ottam le onnan egész agyőkig, — sehogy se akart klappolni. Ezt azonban nem onnan magyaráztam, hogy én a kétszerkettővel születésemtől kezdve hadi lábon állok, hanem onnan, hogy a holdban egész más lehet a számvitel, olyasféle, mint az egyszeri bagdadi -é, aki egy bagdadi juhásszal ekként számolt be : — Kend egy mérő búzát akar tőlem venni, enr ek ára 8 pengő forint, dók még kendnek egy másik mérőt, ennek ára is 8 pengő. Nyolcz meg nyoicz = 88. Tartozik hát kend nekem összesen 88 pengő forinttal; ebből levonom a két mázsa búza árát a 16 forin'ot, s marad tartozása = 72 pengő ; adja ide kend a subáját, — igy, — ez megér 56 pöngőt; — e szerint a kend far* ozása még két mázsa búza 1 Isten áldja meg kendet, máskor is elgyübatölsz, — hanem el ne fe lejtso a két má/sa búzámat meghozni. A szegény juhász aztán két bét leforgása a'a*t szerencsésen megőrült a feletti bánatában, hogy ő tői nem kapott egy szem búzát se, hanem azért a subája is ott maradt és még ráidátul tar ozik két mázsa buzival is. Ha még tovább él, ebből a 88-ból is bizonyosan 288 lett volna. Éu is már majd-
