Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-28 / 44. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Oltóber 28. 44. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Azelőfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill Eél „ 5 „ — я Négy. „ 2 „ 50 , Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizeték- nek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. A szezon után. A múlt hétfőn bevégezte Bokody társulata városunkban az előadásokat és ezzel bezárult az idei szezon, a melyről elmondhatjuk, hogy a lefolyt 7 bét alatt agy pár csekélyebb jelentőségű dolog kivételével alig volt benne valami kivetni való. — Nem csak az előadott darabok irodalmi és zenei becse, de maga a társulat harmonikus a legtöbb esetben valódi művészi értékkel biró működése e város színpártoló közönségének igényeit a legteljesebb mértékben kielégítették. Való az, hogy városunknak elég szép számú intelligentiáia van, való az, hogy az úri osztályhoz tartozókon kívül a gazdák, kereskedők és iparosok osztályának nagyon sok tagja a társadalmi műveltség azon magosabb fokán áll, ahol a lélekhez és egyéni séghez hasonlithatlanul közelebb fekszik a színészet, mint a sertés téri komédiák ; való az, hogy városunkban a színészeten kívül semmi oly műélvezetre szánt dolgok nincsenek, a melyek a lélek ez irányú kívánalmait kielégítenék, s mégis e város közönsége a színészetet nem részesíti oly mérvű támogatásban, a milyenben nem csak szellemi képességénél, de anyagi helyzeténél fogva is részesíteni mintegy erkölcsi kötelessége volna. Ezen közöny talán indokolttá váiba- tik akkor, midőn oly társulatokat kapunk, a melyek egyátalán nem képesek műélvezetet nyújtani, — de teljesen indokolatlan és megmagyarázbatlan a jelen esetben, midőn az itt működött társulat a maga egészében teljesen kifogástalan volt. Ezen közönyt némileg talán azzal lehet védeni, hogy ez idén nem kedvező időben jött a társulat, továbbá, hogy „a színházterem“ a modern kor igényeit teljesen kielégítetlenül hagyja. Mindkettőben van egy kis igazság. Az elsőn ez idénre már segíteni nem lehet, hanem a másikon a jövőben segíthető lesz. Épitesse fel a város a tervezett nagyvendéglőt, ahol aztán lehet megfelelő színházterem, s a hova majd elfognak járni azok is, akik most ép azért maradnak távol, mert a mostani 60—80 kros helyek olyan „zártszéknek“ nevezett „pricscsek“, amelyeken 50 évvel ezelőtt a „ludas“ czigányokat szokták a „közbáza“ előtt annak „rendi-módi“ szerint elhegedülni. Ezen pricscaekről pedig az alig pislogó egy lámpa világánál nagyon sok esetben a „zártszékes“ semmi hasznát nem veszi óíférzékének, amely pedig nem egy esetben nagyon hozzájárul „az est sikeré“-hez. Mert például Bokody művészetében csak azok gyönyörködhettek teljes mértékben, akik látták is őt, látták azt a megkapó művészi alakításait, amelyekkel a hangtalan érzelmeket, szenvedélyeket tárta fel a közönség előtt. De hát mindezekkel csak védeni, de nem egyszersmint menteni lehet a tapasztalt közönyt. Kétségtelen az, hogy a mai kor megköveteli a művészetek támogatását, pártfogását és szeretetét mindazoktól, akik a társadalmi életnek és műveltségnek bármily fokban részesei ki bánnak lenni. Ezen követelménynek azonban nálunk sokan nem tesznek eleget. És ezen mulasztást nem elmaradottságnak, nem indolentiának, nem is érzék hiánynak tudjuk be, hanem részben azon indokolatlan előítéletnek, amely a rég múltakból fennmaradt, hogy t. i. a kisebb provincziális helyeken a közönség zöme a színművészeiét csak a féle komédiának tekinti, mint „tábla-biró uraimék“ „a régi jó idők“-ben, amikor még a magyar színész a közönség szemében „vagabundus bohém“ volt, akár csak egy kóbor talián koméujás. Meg kell törqi ezt az előítéletet is, és tudatára kell ébreszteni közönségünket annak, hogy a színészet — művészet, amely az emberi nemesen érző léleknek épen oly szükséges jótétemény mint áléit tesnek az üdítő viz ! Ennél a kérdésnél kezdődik a megalakult szinpártoló egyesületünk létjogosultsága ! Ez az egyesület, városunkban kultur-missziót teljesíthet I Még nem is kell hozzá a művészetek iránt való kiváló elragadtatás, hogy megtaláljuk a következő igazságot : A hivatalnok, a gazda, a kereskedő, az iparos, a házi asszony egész nap el van foglalva az ő kisebb nagyobb, sokszor bántó sokszor kétségbe ejtő gondjaival. Vesződik idegenekkel, cselédekkel apró cseprő bajokkal. És ez úgy megy nap nap után. Mily jótékonyan hat ilyenkor, ha estére kelve azon a két órán keresztül, feledve bajt, átadhatja magát a lelki élvezeteknek. Ha a szezon alatt csak hetenként egyszer kétszer nézheti is végig az előadást s másnap beszélhet egyik másik szereplőről, mennyi felejtése rejlik ebben az élet szürkeségének / Mennyi tanulság kedvderités, sorsát való meg- békülés van egy-egy színi előadásban ! Könnyebb a lélek, jobban birja terheit. Mint minden művészet, úgy a színészet is a lélek igazabb nemesebb felét szó 1. gá'ja. Ezért teljesít tehát szinpártoló egyesületünk kultur- missziót, midőn a színművészet támogatását szeretet városunk közönsége közt minél szélesebb körben általánosítja és meghonosítja. Hiszem, hogy a lelkes polgármesterünk vezetése alatt álló szinpártoló egyesületünk ezen missziót teljes lélekkel fogja teljesíteni. R-a. A lőispán jubileuma. Városunk képviselő testületé a f. bő 22 én megtartott rendkívüli közgyűlésen foglalkozott Beniczky Ferencz v. b. t. t. varmegyei főispán jubileumának kérdésével. A közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy ebből az alkalomból Beniczky Ferencz vármegyei főispánt Kis-Kun-Haias város díszpolgárává megválasztja. A díszesen kiállított díszpolgári oklevél a következőleg hangzik : „Mi szabad Kis-Kun Halas város képviselő testüiete ezen sorunkban adjuk tudtára mindenkinek, akit illet hogy; mai alolirótt napon tartott rendkívüli közgyűlésünkben. Beniczky Ferencz urat Pest-Pilis-Soit-Kis Kun vármegye főispánját főispán itiz éves működésének, — 3 ezen idő alatt a kő-jó érdekében kiT
