Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-28 / 5. szám
is nagy'ftaj, Bogy gyapjasaink szüntelen valami betegségben sínylődnek. Hatalmas állatorvosi kara van már Magyarországnak. Ez a képzett testület meg tudná őrizni a magyar állatok egészségét és gazdaságos, helyes nevelését, ha erre jogot és módot nyújtanának nekik. A fajkeveredést nálunk a hatóság éppenséggel nem mozdítja elő, ennek a gazdásági elvnek csak a nagyobb uradalmakban vannak követői. Pedig hogy milyen fontos dolog, azt nem is szükséges magyarázni. A szegény embernek nincs módjában, hogy a fajkeveredéssel nemesítse állatait, mert ez költséges dolog és közhatóság erre alig nyújt módot. Nem mondhatjuk, hogy állatkeres- kedelmünk^ különösen ami a belföldi forgalmat illeti, nem elég élénk. Pia- czaink szilárdak, közlekedési vállalataink kedvezményekben részesítik az állatszállítmányokat, a megadóztatás sem valami óriási. Nem is itt van a hátrányos állapot, hanem exportunknál. A' magyar állatot elnyomják külföldön, különösen nagy előszeretettel teszik ezt Ausztriában, ahol nem régiben is gyalázatos erőszakoskodással zárták el a kőbányai piaczot és Magyarország negyedrészét. Elsőrendű szükség, hogy czélszerü és a gazdáközönségre nézve előnyös állátförgálmi szerződéseket kössön Magyarország a külfölddel. Olyan czél ez, melyért nem szabad áldozat és fáradságot kímélni. Hiába van jó és sok állatunk, ha a külföld az exportálást megnehezíti. Az illetékes tényezők kövessenek el mindent, hogy előnyös állatkiviteli szerződések védjék a magyar állatokat a határon túl. Felelet. „Egy volt egyhá*tanácsos“-nak. A főgondnok a presbiterek választási ügyében’ a «Kun-Halas* szerkesztősége részérói az abonyi ítéletre vonatkozólag adott biráfatrá a láp f. évi 4 ik számában „Egy volt egyháxtanácsos“ a közönség megnyugtatására azon kijelentést teszi, hogy: a választói'«névjegyzék egybeáilitása csupán csak segéd eszköz az egyes nevek megtalálására* és azt állítja, hogy igy „semmi értelme nincs a névjegyzék közszemlére kitételének“ s „polgári észjárásával1' nem képes belátni, hogy «előkelő űri emberek* az egyházi. törvényes eljárást nem ismerik, s azt panasz tárgyává teszik. Nem tudom mikor volt a közlemény írója egyháztanácsos, azonban úgy látszik 1876 évben nem volt az, mert akkor emlékeznék arra. hogy az 1879. Junius 7. 8. 9. és 10. napjain, tehát négy napon át tartott választásról felvett hivatalos jegyzőkönyvre, melynek bevezető része szóról szóra igy hangzik : «Jegyzőkönyv. Feivé:etett Halason a reform. Egyháztanácsnak 1879 évi junius 7. 8. 9. és 10-ik nayjain az uj presbyterium megalakítására összeült bizottsági üléséből. Az Egyháztanácsnak 1879-ik évi május 28-ik napján 103 sz. a. s junius 2-iki ülésé ben.-log-ik sz. a. hozott határozata értelmében az egyháztanács tagjai, mint s z ak u 11 testület működését következő képpen végezte : Üléseit a szavazatok beszedése végett a templom melleti főiskolai helyiség tornáczában tartotta, hol is a szavazásra megjelent egyháztagok szavazó jegyeiket a házszám és megnevezésével lelkész urnák átadván, algondnok Varga N. István ur, a 81. sz. alatt kinevezett bizottság által megállapított, s az egyháztanács által 103. sz. a. elfogadott névsorozatból a jelenlevő egyháztanácsosok segélyével feltüntetvén, az egyházi jegyző az általa vezetett s négy ivén ide mellékelt szavazási névsorozatba, sor, házszám és név szerint bejegyezte; még pedig : stb. Ezen jegyzőkönyvből az „E g у volt egyház tanácsos ur meggyőződhetik a következőkről u. m. 1. A névjegyzék egybeállítása nem segéd eszköz a választásnál, hanem a választói jogosultságot igazoló okirat; 2. az egyháztanács nem mint hatóság, hanem a szavazatok beszedése végett mint bizottság szokott a választásnál jelen lenni, tehát'mint ilyen oly jelentkezőnek ki a névjegyzékben benne nincs, jogot meg nem adhat, mert : 3. a közölt jegyzőkönyv szerint a jelen volt presbyterek szerepe a lelkész mellett csupán arra szorítkozott hogy a választók nevét a névsorozatbói kikeresni segítettek. 4. A jegyzőkönyv tanús tja, hogy a választók névjegyzékét az egyháztanács által kiküldött bizottság állítja egybe, s hogy azt az egyháztanács felülbírálja s mint egyházhatóság hagyja jóvá, nem azért, hogy ebben gyönyörűsége telienék, hanem mert joga és kötelessége s mert tudja, hogy csak az szavazhat, aki a névsorba benne van. 5. Az 1879-iki választásnál még nem volt zsinati törvényünk, s ha már ennek hiányában is oly pontos eljárással kellett a választói névsort egybeállitani. — mit gondol a volt egyháztanácsos ur, a törvény értelmében nem e több körül tekintést követel az a munka ?! Úgy látszik, hogy az «Egy volt egyháztanácsos» urnák az egyházi ügyek körül szerzett ismeretei még hiányoznak; ha magát felfedezi, hiszem, hogy azok az «előkelő úri emberek* kiknek eljárásán megütközött nem fogják sajnálni a fáradtságod, hogy ismeretét, akár magán utón, akár a nyilvánosság előtt kiegészítsék; mert azok nem egyéni czélokból, hanem a közönség jogaiért száltak síkra, s az egyház ügyének tárgyilagos megvilágositásátó! elvi álláspontjuknál fogva nem tartózkodnak. Egy leendő egyháztanácsos. Népies előadások. A vármegyei gazdasági egyesület által rendezett mezőgazdasági népies előadások ünnepélyes megnyitása ma egy hete történt meg, a mely alkalommai a közgyűlési termet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő gazdaközönség. A megnyitó beszédet Vári Szabó István polgármester tartotta, aki éiénk szavakkal ecsetelte a magyar gazda mindinkább rosz- szabbuló helyzetét s annak szükségét, hogy a kis gazdákat szakszerű vezetés, oktatás által képessé tenni arra, hogy kiálíhassa a versenyt az előrehaladottabb nyugoti nemzetekkel, — tanítani kell a kisgazdát, hogy minél inkább jövedelmezőbbé tudja tenni földjét s a mezőgazdaság terén minél nagyobb produkturitást tudjon kifejteni, mert csak igy tud megküzdeni a nyakába szaa kadó terhekkel s a mostoha évekkel, — de tanítani kell a munkásosztályt is, hogy ez előtt minél több munkakör nyíljék meg, hogy igy minél több oldalról biztosíthassa kenyerét, — mert csak az általános jólét és megelégedés szülhet békét az egyes osztályok között s ez adja meg a módot az együttes haladáshoz s vagyoni- és erkölcsi gyarapodáshoz. — Üdvözli az egybegyűlteket, kedvet és kitartást kíván a tanuláshoz és sikeres eredményt. — Mint a város polgármestere szívélyesen köszöuti Serfözö Gézát, az egyesület titkárát s ugyancsak a jelenlévő Franki Bódog tanárt, a kiknek önzetlen fáradozásáért a város közönsége nevében őszinte köszöntét fejezi ki. De köszönettel adózik a vármegyei gazdasági egyesületnek is, különösen pedig Darányi Fereucz földművelésügyi miniszternek, a ki lehetöve lette azt, hogy ezen népies előadások városunkban tarthatók. Beszédét a haliga: óság zajos éljenzéssel fogadta. Utána Serfőző Gáza. egyesületi titkár mondta el szép szavakkal ezen népies előadások coljait és hasznait, kérve a gazda- közönseget, hogy saját érdekében minél szorgalmasabban járjon ei az előadásokra. Üdvözli Vári Szabó, István polgármestert, mint ez ügynek egyik lelkes harezosát, a város közönségét, úgyszintén Dr. Babó Mihály főjegyzőt, Csenz Imre állatorvost, Vas Elek műkertészt, akik ily előadások tartására szívesek voltak vállalkozni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Franki Bódog földmives isko'ai tanár kezdte meg érdekes előadását a talaj ismertetéséről. A mint halljuk a kosárfonásra és kefekötésre mintegy 90 jelentkezés történt s 40—5° tanulni vágyó állandóan eljár az előadásokra. Ennek a hétnek a tananyaga a következő: Előadó : Franki Bódog tanár. Ma, január 28-án A rét és legelő ápolása, gondozása. 29-én A nemes fűz (kosárfüz) termelése. II. Kertészet. Előadó: Vas Elek, egyleti kertész. Jannár 30. Talajeló- készitést, magvetés, vadoncznevelés, e vidéken termelendő gyümölcsfajták megválasztása és ismertetése. Január 31. Nemesitési eljárások (ojtás, szemzés), kiüitetés éa ápolás. Február I. Konyhakertészet, trágyázás, a fa növényi és állati ellenségei ellen való védekezés. Február 2. Méhészet és kaskötés. Február 3. Ugyanaz. Hírek. Dr. Rohoska Soma ur, Kun-Majsa város tiszti főorvosa, mint részvéttel értesülünk, súlyosan beteg. —• Minél előbb felgyógyulást kívánunk— A részleges tisztujitások állandó helyettes elnökéül a vármegyei törv, hatósági bizottság, a megyei főjegyzőt helyettesítette. — Carton bál. A casinó első karton bálját f. hó 27-én tartotta, melyről lapuuk jövő számában emlékezünk meg. Rablási kísérlet. Még karácsony első napján történt, hogy Vörös T. István kőkuti tanyájára, a gazda távollétében beállított. 3 szegény legény s nem pénzt és életet, hanem a gazda hizó sertéseit követelték. A tanyán volt Vörösnek 2 legény fia és 2 nővére, kik a rabló urak kívánságának amúgy szép szerével nem akartak engedni. Kölcsönösen jól fedett állásukból ezután, közel I óra hosszáig, lövöldöztek egymásra a rablók és a 2 legény s mivel kár emberéletben nem történt, a rablók megunták végre a tanyai háborút, kocsira kaptak s azon fenyegetéssel távoztak, hogyha a disznók jobban meghíznak, megint teszik náluk tiszteletüket. Vörösék az esetet feljelentették s most a csendőrség és rendőrség fáradhatla- nul kutat az eddig még ismeretlen szegény legények után. Megemlítésre méltó szeren-
