Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Október 21. 43. szám. Lap'linis mai szá,Z3Q.áb.oz raelleislet van csatolja.. két az idők folyamán szélnek bocsátották, Gergelynek is elvágtatott a paripája olyan messze, hogy többé vissza nem tért. Kuny­hóiaké lett a vén ember és lassan odajutott, hogy nem kellett többé felügyelni, semmire. Mindössze annyiból állott a foglalkozása, hogy veszekedett a két mélt sás úrral, ha nagyon rájuk jött az órájuk. A Gida már három napja eltűnt és senki sem tudta, hová lett. Szevér ur természetesen nagyon nyugta­lankodott, bár néha dühösen kiáltozott az üres szobákban : — Azt hiszi, hogy majd rám ijeszt, ha elő nem kerül ... No csak ezt higyje. A két Weéper az utolsó időkben nagyon veszekedett egymással. Gergely ilyenkor fel­jött az ámbitusra, görbe botjával szurkába a köveket és beleszólt olykor, Gedeon alig múlt negyvenéves. Szevér egy pár évvel volt idősebb nála, de mennyivel vénebb. Ugyanazért a mellét Utögette: — Nézzen rám és szóljon, láija, meny­nyire megviselt engen a házasélei, ? I . . És most ugyanazt a baklövést akarja elkövetni maga is ?! Gedeon sovány és csontos volt, barna nagy szemmel és gáppadt arczczal. Halkan mondta: — Мага, S;e ér. szerencsétlen volt 1 Én Itt az ősz. Az enyészet már megkezdte csendes munkáját. A buja, pom pázó nyárnak vége: itt az ősz. A természetben az ősz az enyé­szetnek, a zajtalan elmúlásnak szimbóluma, nem igy az emberi társadalom életében, Itt a tikkadt nyári napok elmúlta egy uj mun­kaév megkezdését jelenti. A káni­kulában ellankadt társas élet uj frissességgel pezsdül fel. Művé­szetben, tudományban, de iparban kereskedésben is, szóval a gazda­sági élet egész vonalán uj lendü­letet vesz a munka. Munkás kezek ismét felemelik a pihenő pörölyö­ket : a pangást a zsibongó, vidám élet váltja föl, a zsibbadt szervek uj rugókonysággal fognak a ter­melés nagy munkájához. Szóval az ősz évszaka a munka jegyében következik az emberi­ségre. A munka s a szorgos öntu­datos tevékenység az a mindennél értékesebb erő, az egyetlen igazi lalizman, a mely egyedül hozza meg a biztos gyümölcsét, a mely egyedül biztosítja az élet legbecse­sebb javait. A tisztes polgári jólé­tet és az embertársak becsülését. De hogy a munka eredménnyel járjon, kell, hogy öntudatos is le­gyen. Kereskedő, iparos, gazda egyaránt szükséges, hogy termeié sét a fejlett igényekhez, a verseny mindinkább erősbbödő követeimé nyeibez alkalmazza. Sikert, ered­ményt, nemzeti gazdaságunkra hasznot csak az ily munka érhet el. Kétségtelen valóság, melyet elta­gadni nem lehet, hogy minden irányban erősödünk. A nemzetek nagy versenyében, a párisi világ­kiállításon, a hol nálunknál sok­szorosan fejlettebb kultúrájú nem­zetek jelentek meg produkciójuk legjavával, nemcsak figyelmet éb­resztettünk, de a nélkül, hogy e fényt hiúságunk nagyítaná, sok tekintetben egyenesen feltűntünk és végeredményben becsülettel állottuk meg helyünket. Ifjú kul­túránk dús fellendülése bámulattal töltötte el az értő külföldet és a világversenybe való ez az első kilé - pésünket elismerés és siker kisérte. Nem szabad, hogy ez eredmény megmámoritson bennünket. Még sok a tennivaló. Sok mindent csak ezután kell kezdenünk, sok kez­detlegest tökéletesítenünk, sokfélig készet befejeznünk. A dicsőség mámora tehátneszáljon afejünkbe. De viszont őrizkedjünk a másik véglettől. Tagadhatlan, hogy gaz­dasági életünk egén sötét felhők tornyosulnak. A vállalkozási kedv csökken, a külföldi tőke kerül bennünket, a gazdasági tevékeny­ség minden terén aggasztó pénz­hiány mutatkozik. E szimptómák ne csüggesszenek. Dolgozzunk mindannyian, nem csökkenő kitar­tással. Teljesítsük mindannyian kötelességünket. Iparunk és keres­kedelmünk vezetése biztos, erős kezekben van. Nem kell tehát elbizakodnunk sem a csüggedésnek átadni magun­A „KUN-HALAS“ tárczája. A fészek. A nagy udvar felett öblösen szállt a Weé­per Szever hangja: — Gida 1 Persze nem felelt senki az üres udvarról, hol az ősz párázatai lengettek. A négy nagy eperfáról sárga levelek fordultak alá, Ifjabb a kert végében a kunyhó előtt egy vén ember ült és pipázgatva nézte a siető erecs- két. Weéper, — az utolsó méltóságos ur a íamiliában, mert a felesége zsidóleány volt, még többször kiáltott, tenyeréből tölcsért tor máivá szája előtt. Aztán lejött az ámbitusról. Végig baktatott az udvaron. Igen kövér voltés igen rongyos ruházatú. Czizmás lábait huzía maga után. A kun у hó előtt káromkodva ál­lott meg: — Miért nem felel, Gergely ha kiáltok ? A vén ember, afféle csősz itt az elhagyott udvarházban, kiveite a pipát szájából és dtin- nyögött: — Nem az én nevemet kiáltotta a mélt sás ur! Még haragudott is, a mikor mondta ezt, és igen megsértődöttnek látszott. Ő is igen rongyos volt, bozontos és a ködmene fényes és feslett. Görbe botjával a füveket piszkálta és rá sem nézett a mérges mélt sás urra, aki most szeüdebbre fogta a hang­ját : — Hát Gidát nem látta erre valamerre, Gergely ? Gergely úgy tőn, mintha igen fogas volna a kérdés. Nagy figyelemmel meresztette a szemét a füvekre. Aztán nyögve mondta. — Tán . . . Már három napja nem, mélt sás ur. — Három napja . . . ejtette a szót Sze vér ur ellágyulva, — Vájjon hová lehetett a szerencsétlen bolond ? Lehajtotta a fejét a kövér rongyos ember és visszabaktatott a magas ámbitusra a hon­nan tovább kiáltozott a néma begyek felé már harmadik napja. Mert a kiről itt szó volt. az a bolond Weéper. Különben midegyik bolond volt egy kicsit. De ez volt a legbo­londabb a familia szemében. Agglegény ma radt, mert látta, hogy a bátyja, Szevér ur egy cseppet sem boldog a házasságával. Va lami bécsi gabonakereskedőnek vette ei a leányát. Lett két leánya, de mert az asz- szony unta a Weéperek örökös bolondozásait, hazamont az apjához a leányaival, itt hagy­ván a két Weépernek a düiedező vén házat, a hol Gergely csőszködött. Eleinte íovascsősz volt Gergely. A kerülőivel vigyázta az éren iui elterülő vadaskenet és parkot. A kerülő­Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési di­jak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill Eel „ 5 n n Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetők­nek 6 fillér, nem előfizetők­nek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom