Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-07 / 41. szám
Itt vannak aztán a korházak, ezek között elsősorban a közkórházak, melyeket — dicséretökre legyen mondva — sok törvényhatóság, város és község a legnagyobb erőfeszítések árán tud csak föntartatni. A közkórházak annak a néposztálynak állnak szolgálatára, a melyik első sorban igényli a közegészségügy államosítását. A szegény emberek. S éppen ezért alig lehet közegészségügy államosítását elképzelni anélkül, hogy az állam, ha nem is államosítja, de mindenesetre hatalmas támogatásában részesíti a közkórházakat. Ez egy nagy fontosságú tétele a kérdés megoldásának. A közkórházak 80%-ának hiányos a helyisége, berendezése, ápoló és orvos testületé, s ezenfelül a napi ápolási dijak őly annyira fel vannak már csigázva, mint akár Budapest egyik, másik magánjellegű kórházába. Ez nagy hátránya a közegészség ügyének, oka pedig az, hogy a községek, városok és törvényhatóságok szegények ahhoz, hogy modern megfelelő közkórházakat rendezzenek be és tartsanak fönn. Az államosításnak bizonyos határig ki kell terjeszkednie a kórházak ügyére is, mert enélkül csak fél munka az uj törvény. Művész estély. A „Halasi jótékony nöegyletu fennállásának 40 éves évfordulóját szeptember 30-ikán tánczvigalommal és sorsjátékkal egybekötött művész estélylye! ünnepelte meg. Az ünnep ség, melyet a nöegylet az ev. reí. felsőleány jskola javára rendezett, erkölcsi és anyagi sikerét tekintve, meszsze felülmúlta a hasonló czélu tuczafmulatságokat. Az elismerés ezért Túró, czy Istvánná elnök ő nagyságát illeti, ki hete. ken át elismerésre méltó buzgalommal és mekei miatt, 'kiket apjuktól meg nem foszt- hatott és szülei miatt: kiknek beleegyezését házasságához úgy ig alig bírta elnyerni, nem tehette, я fiatal asszony tehát kisírta magát és úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre ura elváltozásából. A szép kis Ellácska hirtelen nagy beteg lett, roncsoló toroklobot hozott haza valahonnan és a fiukat hamar a nagymamáékhoz küldték, mig a szép szőke anya magára maradt beteg magzatjával, kinek állapota hirtelen válságos lett, Miklós Elek még nem tudta, hogy mi az a veszély, e szót; halál kimondani sem merte, sohasem kellett még eíföidelnie egy hozzátartozóját, szülei is éltek s igy a kis lány betegségét nem tudta komolyan venni, mint hogyha lehetetlen lenne, hogy a végzet az ő házát utolérje. Járt tehát tovább az özvegy asszonyhoz és neje kisírt szemekkel, de szemrehányás nélkül fogadta, De leánya betegsége iszonyatosan megviselte. Mikor a leányka élet-halál harozot vívott a betegséggel, akkor kapott a szerencsétlen anya egy jól ismert kéztől névtelen levelet, melyben csak ennyi állott: Asszonyom 1 Ha tudni akarja, hogy férje ura hol szok'a tölteni a legválságosabb időbámulatos kitartással fáradozott az estély sikere érdekében. Fáradtságát gazdag siker jutalmazta, mert mig egy felől több mint 400 korona jut a segélyre szorult intézetnek, másfelől az öszsze jött elite társaság is egy kellemesen eltöltött est benyomásával távozott az Ízléssel disziteít nagyteremben. A műsort Pintér Вата ur mesteri fuvola játéka nyitotta meg, mely után Bethleny László ur éneke következett. Dalaitól, me lyekben gyönyörű hangja teljeä szépségében érvényesült, a müértő közönség alig tudott megválni. Most Orbán Gyula ur szavalata következeit. Kunságinak Fiamhoz czimü kevésbé ismert szép költeményét szavalta el, hévvel és mély érzéssel, mely után Farkas Béla ur lépett a színpadra s llosvainak Sze ■ retem a nőket csimü tréfá.3 monológjával tartotta folytonos derültségben a hallgatóságai. A műsor záró zámát ismét Pintér ur szép játéka töltötte be. Sokszorosan megujrázott zene számait azzal a — műkedvelőknél valóban ritka — szép technikával adta elő, mely az ő játékát különösen jeíemzi s minden alkalommal anynyira élvezetesé teszi. A közönség, mely az alig egy órát kitevő műsor minden egyes számát viharos tapssal és éljenzéssel jutalmazta Bethleny ur sí ép éneke után hoszszasan tapsolt a gondos és művészi zongora kiséretnek, melyet Németh karnagy ur lekötelező szívességgel végzett. Az es'éiy művészi része igy teljes sikerrel véget érvén, kezdetét vette a 200 nál több nyeremény tárgy kisorsolása az elnöknő felügyelete, Bab j Zzófika Vájná Mariska és Babb Margitka kisasszonyok közreműködése mellett, A ezebbnél-szebb nyeremény tárgyak Sorában különösen feltűnt Rocsek József gimnáziumi tanár ur művészi kivitelű szép olaj- festménye, továbbá a bevásárlás utján szerzett ezüst ivó és iró készlet. A tárgyaknak csak kis részét vitték el a szerencsés nyerők. Nagyrésze letétben helyeztetett a Bőegylet elnökségénél, hol tulojdonosaik a délutáni órákban átvehetik. A sorsjáték befejezése után megkezdődött a tán ez és tartott reggeli 4 óráig fokozott jó kedvvel. F. ben is a délutánjait, vegye magának a fárad Ságot és menjen el, lepje meg őket a Nagy- fasor utczai özvegyi házban .... Egy jóakaró, Miklós Elekné undorral hajtá e! a szenyes papírlapot s ezután ismét vissza ült helyére, mely most beteg gyermeke ágyához volt kötve. De a ki3 Ellácska mind rosszabbul let*. Fuldokolni kezdett, mialatt arczán a rettenetes láz égett. Két orvos is jött és ott maradt a betegnél az egész délután. A szegény beteg mintha már deiiriumban lenne, úgy nyögte fuldokolva : — Papa, hol a papa ? Látni akarom apáiAz anyja pedig gyermekére hajolt és lágy simogatással akarta megnyugtatni, de sehogy se sikerült, ez anyai szeretőiének. A leány cssk apja uíán vágyott és reíenetíes fuldok- lással ejfé ki az egyes szótagokot. — A-pa ,. . a-pa ! És a megcsalt feleség tudta, hogy hol kell kereáni gyermeke apját és kétségbeesetten tépelődött, mitévő legyen, elküldjön-e érte» oda küldjön-e, tettével bizonyságot ad, hogy tudja, miszerint férje csalást követ el, vagy Színház. Csütörtökön — szept. 20 án — „Aszalai uram leányaiu ez a kitűnő vígjáték került színre gyér közönség e’őtt, Bokodi Aszalaija maga volt a megtestesült igazság, természetesség. Ha ki jön a színpadra uj életet és kedélyt hoz magával. Heltainé — ki szintén mindég igen ügyes — méltó pártnera volt. A három Aszalai leányt Bokodiné, Láng Ilona és Bokodi Maró-a játszották teljes sikerrel. Farkasné szörnyű toaletjei feltűnést keltettek. Heltai mint Parányi gyógyszerész szaporította eddigi sikerei számát. Farkas megkapó erővel játszotta Szántait, Margittay pedig erősen laka. tos volt. Meg kell még emlékeznünk a kis Bokodi Margitról a ki szeretetteméi'ó bájos könyedséggel gagyogta el szerepét. A közönség tapsokkal jutalmazta az édes Margitka játékát Pénteken szünet. Szombaton — 22 dikén — Honfi Elma juttalmára az „Oroszlánvadásztu adták az ürességtől tátongó nézőtér előtt; A darab még kevesebb közönséget érdemelt volna, de a szereplők bizon megérdemelték volna a nagyobb pártolást. A jutalmazandó nagyon ügyes kadét volt, de természetesen kedve nem igen lehetett szegénynek, ilyen üres nézőtér előtt játszani. Láng Ilona, Farkas, Bethini, s a többi szereplők jobb ügyhöz méltóan buzgolkodtak. Vasárnap — szept 23 án — Nagyságos Váczi szabó István tiszteletére díszelőadás volt, a mikor is fényes közönség előtt került színre „Az é» demkereszt* czimü 1 felvonásom színmű és a „Két süket“ egyteivonásos bohózat. Az elsőben Heltainé és bokodi remekeitek. A ’öbbi szereplők is igyekezettel játszottak. Az utóbbi bohózaton a közönség igen jól mulatott, a mi úgy a darab jóizüségének mint a színészek kitűnő előadásának t udható be. Láng Jenő elemibe volt, és szerepének minden kis momentumát jói kiaknázta. Heltai, Margittay, Láng Гопа hozzá járultak az est sikeréhez. Hétfőn szünet. Kedden — e hó 25 éa — Toliagi Adolfnak a Népsriuház művészének e'ső foilépte volt a „ Vörös hajúban“ melyben Veréb Jankó egyike az ő legjobb sikereinek. Élvezetiéi gyönyörködtünk minden mozdulatában, s kedves mókáival nem győzött a közönengedje gyermekét meghalni, anélkül hogy apja ott legyen a kis halottas ágynál. És a fiatal asszonyt az őrülés környezte. Az orvosok részvéttel nézték immár az anyát, mint a haldokló gyermeket és vigasztalásuk még kétségbeesettebbé tette az anyát, mikor egyszerre csendes léplek zaja hallatszott és a szerencsétlen anya mögött állott a férj, az apa. Egy tekintet a nőre, egy tekintet a betegágyra a eí a tekintet észre vett mindent, megragadta neje karját, ki nem ellenkezett, csókkal boritá, vallomást tenni nem mert s annyit mondott: — Istenem, csak ő gyógyuljon meg! Igen, csak ő gyógyuljon meg, s ő azt a ledér szép aszonyt ki elvonja családjától és kötelességeitől nem fogja viszontlátni többé. — Igen, igen crak ő gyógyuljon meg, Anyja térdre rogyod, összetette kezeit imára, de e pillanatban eszméletlenül terűit el a földön... A kis Ellácska meggyógyult és Miklós Eleknek azon a rettenetes délutánon csakugyan utolsó találkája volt. Szilágyi,
