Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-22 / 30. szám
IV. évfolyam Kun-Halas, 1900. Julius 22. 30. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fö-utcia 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. ^ él „ 5 „ — Négy. „ 2 „ 50 , Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Főgimnáziumunkról. A lefolyt tanévről megjelent főgimnáziumunk értesítője. Dióhéjban elő van adva benne az elmúlt tanév története és eredménye. Bár úgy tapasztaltuk csak a legközelebbi múltban is, hogy a tanári kar magát és a főiskolát oly teriiletkivüliségnek tekinti, ahova a sajtónak, s egyátalán a nyilvánosságnak behatolni nem szabad, mi azonban mégis megtesszük kötelességünket, s bíráljuk a múlt tanév történetét, eredményét. Amit annyival is inkább meg kell tennünk, mert az igazgató az Értesítőben maga mondja, hogy az eredményt nem ők (a tanárok) vannak hivatva megítélni. Ez ugyan furcsán hangzik, de legyen az ő meggyőződésük szerint! Bár mondanunk se kellene, hogy helyes felfogás szerint a tanári kar — a mely egész éven át ott él, dolgozik — hivatott leginkább arra, hogy az eredményt megítélje, s megmondja, hogy látja-e munkásságának gyümölcsét. Ezt szégyen vagy dicsekvés nélkül tehette volna. Szívesebben olvastuk volna ezt, mint azt, hogy hányszor meszelték a gimnáziumot, és mennyi koksz megtakarítás történt. Ezen kis intermezzo után lássuk az eredményt. Ezzel általában véve meg lehetünk elégedve. A levizsgázott 358 tanuló közül jeles volt 28, ^els'ó rendit“ 199, — tehát a vizsgázóttaknak majdnem kétharmada oly osztályzatot nyert, amihez főgimnáziumunknak, a szülőknek s főként a tanári karnak örömmel gratulálhatunk. És ha itt megállhatnánk, azt hisszük, hogy a tanári kar se tartaná a sajtót oly veszedelmes — mondjuk — „lerakodó hely“-nek, ami előtt szükségesnek tartja strucc madarat játszani. Dehát nekünk a jó mellett a rosszat is észre kell vennünk, lévén a főgimnázium és a tanári kar működése nyilvános, tehát közkritika tárgya is. Lapunk 23. számában egy kényelmetlen dolgot voltunk kénytelenek szellőztetni, a mikor is kértük a főiskola igazgatóságát, közelebbről az igazgatót, hogy a nagy közönség és a szülők megnyugtatása érdekében adjon felvilágosítást bizonyos dolgokról. Nem hogy megnyugtató választ, de semmi nemű választ mind ez ideig nem kaptunk. Ez az a strucc-poliiika. Hogy miért strucc-politika, megmondjuk azt is. Szó volt akkor arról, hogy Szabó Iván tanár tulszigoru s az eddigi szellemben nem illő módszert használ. A kálomista szellemet meg kell érteni és át tudni érezni! íme, hogy az akkori panasz hangok, feljajdulás nem volt indokolatlan, mutatja a következés. A 43 nyolczadik osztályos közül kimaradt 3, elbukott 11, érettségit tett 26. Tehát ezen osztálynak majdnem fele elesett czéljától! És ha ennek az okát keressük, azt is megtaláljuk. Ebben az osztályban a 11 tantárgyból 21 elégtelen osztályzat van, — amelyből Szabó Iván 2, ('mondd: kettő) tantárgyára, a görögre és latinra 15, mondd: tizenöt szekunda esik! A VII. és VIII. osztályban a 11 tantárgyból 45 elégtelen van, a mely summából a klasszikus nyelvek tanára — görögből és latinból — egy maga 35 szekundát ért el. Kilencz tantárgyra A „KUN-HALAS“ tárczája. A Vladimirszki ukáz. — Czári átok Tolstoj Leóra. — Közli: Gróf Stadniczky László. A muszka kancsuka megölte, m^göite a hazámat. Legyen érte átkozott. Magam is éreztem súlyát. Tudom minő rettentő. Mene klilnöm kellett előle Lengyel hazámból, kiilömben az atyáim sorsára jutottam volna, akiknek Szibéria ólombanyáiban poriadoznak csontjaik. Magyarország lőtt a második hazám, áldom érte Istenemet. Innen figyelem a muszka kancsukát immár húsz év óta. Egy ember vívta ki a gyüiült muszka birodalomban a tiszteletemet, a legnagyobb muszka: Tolstoj Leó gróf. Bámultam ezt a nagy Írót, akivel a czárok sem mertek kikötni, mert féltek Európa szavától. Hát most ezt a hatalmas embert is végig kancsukázták. Volt egy nagy büae. Nem akarta tisztelni az orosz egyházat, nem akarta elismerni igaznak és szentnek az ovangeliumot. Harcolt tollai és szóval a szent írás ama formája ellen, amely formában tanítják. Megirt egy modern evangéliumot és azt kiadta. Oroszországban persze nem jelenhetett meg. Ebben az evangéliumban azt bizonyítóit, hogy az evangélium el van ferdítve, meg van hamisítva s a hamisitók a papok, az orosz egyházfejedelmek. Nos, a szent szinódus elnöke; Podjedo- tioszczev az orosz egyház fejedelemhez, a szentsége» czáihoz fordult, hogy a vakmerő oroszt büntesse meg. Es a czár végre ütött egy Tolstoj León. Vladimirszban zsinatot hivott egybe. Es ott elhangzott a szó és berepülte egyész Európát a borzasztó czári ukáz, Tolstoj Leó gróf legyen átkozott, az egyházból kirekesztett, a vallástól megfosztott... Azt mondja az öreg papgyülölő isten félő ember, hogy ez az átok nem táj neki. De azért a hangján eiömlik valami fájdalom, ha beszél róla. * * * Egy angól újságíró toppant be hozzá Moszkvába. Éppen azon bíbelődött, hogy egy európai körút költségvetését állapítsa meg, A kiátkozott iró nagy utazásra készül a konti neusen. Az angol újságíró hamarosan kirukkolt látogatása czéljával. — A Viadimirszky ukáz dolgában jöttem gróf ur ! — Ah, a Viadimirszky ukáz 1 Mit mondjak róla, uram önnek ? — Szeretném tudni, meglepetést okozott-e önnek ? — Oh dehogy, dehogy 1 Hiszen húsz éve várom már. Akkor adtam ki az evangel iu momat. — Haragszik érte a czárra ? — A czárra ? Istenem, miért haragudnék czárra. О nem oka semminek. Pobjedonosz- czev müve volt az egész. Régi ellenségem és nem ok nélkül vallási felfogásunk között óriási ellentét van köztünk. — Lesújtotta a grófot az ukáz ? — Ah, dehogy. Hisz akkor önmagamat tagadnám meg. En az egyházat tisztára emberi intézménynek tartom, amelynek a valláshoz semmi köze e amelyet szentségtö rés nélkül szentnek nem lehet mondani. Az én esetem a legjobb bizonysága. Nyugodtan állíthatom, hogy nálam vallásossabb istenfélőbb ember nincs az országban. Es az egyházam azt mondja, méltatlan lettem áldá-
