Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-08 / 28. szám
kokat takart. Nem tehetünk róla, bele kell nyugodni, ,hogy főikéit és jött a tekercs, a haj tincs, a Soreley-fonat, a háló, a csigafürdt, a hajgereblye, a frufru stb. stb. Most már nincs rendszere. Mos már legyen bizarr. Borzolja föl kiki, ízlése szerint. Minél szeszélyesebb, annál tökéletesebb. Törvénye nincs, csak egyetlen egy, legyen minél szögletesebb, ritkaságos, exotikus, különös, hóbortos. Ez szecessziós! Szecessziós a festő, a tárczairó, a publiczista, a politikus, a diplomata, a szobrász, a színész, az építész, a költő. Szecesszióban utazik és dühöng Páris- tól Budapestig a fin de siécle minden futó-bolondja. Szecessziós a kilenczlábu asztal, a hétszögletü szék, a recsegő harang, a ferde torony, minden ami extravagáns, ami a czélszerünek, helyesnek ellensége. Nevében rejlik, hogy különváló, elpártoló, elszakadó az eddigitől, az egész ségestől, a nemestől, jótól. Zárjuk el vidékünket a futó-bolondoktól. Már úgy is eléggé betegek vagyunk. Három évtized alatt annyi veszedelmes bolond harczolta be extravagáns divatparazitáit, hogy tönkre tette a vidéken a hires magyar társadalmi életet. Tudja ég, felgyógyulunk-e ? A század alkonyán egy rideg, kihűlt minden nemes iránt közönyös társadalommá lettünk, mi magyarok, unokái azoknak, akik Duna-Tisza közön olyan életet éltek, amely dalra lelkesítette a költőt s amelyre azt mondta latin : Ex- ra Hungáriám non est vita; si est vita, non est vita! Asszonyaink biczikliznek, szivaroznak, egyetemre járnak, klinikákon bon- czolnak, hivatalnokoskodnak, prókátcBe is rendezte szépen. Volt ott alkalmatos mulató-hely urnák, parasztnak. Azután a tizes zsidó igen jóravaló ember volt. Sok szegény embert kisegített. Hitelbe pedig adott, amennyi csak kellett. Egyszer meglátogatta a Zboray uraság is. Azután odajárt mindig, Zajos, vig társaságot toborzott össze és mulatott éjjelről éjjelre a sok környékbeli gentry. Helyre takaros kis lány volt a Fanni is. Valódi keleti szépség, Egyptom gyöngye. Maga szolgált ki az uraknak. az öregre ritkán vo.t szükség. Csak úgy néha hívták félre. — Héj, öreg jordán! — Nu, parancsolja a tekintetes ór? — Holnap küldök a bankba. — Mire fel ? — Kölcsönért. De egy hétbetart mig megjön. — Thodok már. En adjak ? Miért ne ? Szívesen. A Zboray tekintetes urnák mindig. Thessék. — Megkapod duplán! — Nu, azt se nem bánom, ha triplán. — Hát triplán. —• Gemacht, Itt van. Egy . . . keítü . . . roskodnak. Férfiaink idő előtt megvénülnek, tagjaikba mesterségesen pezseg- tetik meg a kialudt vért, életerejük, önbizalmuk nincs, öntudatosan és keményen állni ki az élet viharait, jövőjük a nő hozománya; szerepet cserélnek ; immár a férfi lesz eladóvá, a férfi, akire négyezred év minden bölcsessége rótta ki a föladatot: orczád verejtékivei keresd kenyeredet ember, és férjednek hatalma alatt légy, asszony .., ! íme a divatférfi, a divatnő! íme a szecesszió ! íme a századvég minden hóbortos divat nyavalyájának szomorú eredménye. Verjük ki korbáccsal a fntóbolondot. Ne bocsássák be a csörgősapkát. A nő maradjon a konyhánál, a férfi edzze meg munkával aczélkarját. Mint hajdan : szeressük az Istent, a hazát. Szeressük felebarátainkat. Úgyis kevesen vagyunk, beteg magyarok. Ma ez is secessiós. Sajnos az. Eltérő, különös, bizarr, ritkaságos. Ki áldozna ma Istenének, hazájának ? Pedig ez a legszebb két erény, a legszilárdabb alapkő, melyen egy oly beteg társadalom, mint a mienk, még felépülhet. Gazda kirándulás. A földinivelésügyi minister elhatározta, hogy az ország különböző gazdasági intézeteibe és minta gazdaságaiba tanulmány kirándulást rendez a kis gazdákkal. A vármegyei gazdasági egyesület közreműködésével, múlt héten kedden volt egy ilyen kirándulás a halasi és több (pest megyei) község iratkozott kis gazdáival a szabadkai városi füldmürelési iskolába, a mely kiránduláson Ha'asról 24-en, több községből pedig 12-en vettek részt. Kivülök'1 még Serfőző Géza gazd. egyleti titkár és Gailhoffer segéd titkár. három . . . Csak azt kérem, hogy ne tessen megfeledkezni arrui a Móni jerekről. Holnap teszi a doktorátus . . . négy ... üt . . . hat... Egy kis protekczion szükségek magát, könynjü a tekintetes órnak ... hét . . . nyolcz . . . kilencz . . . — Ne busulj öreg 1 Add ide azt a pénzt. Majd beszélek a nagybátyámmal a Móni gyerek miatt . . . A Zboray uraság gavallér uraság. Igazi magyar gentry . . . Fizet és protegál 1 * Elmúlt húsz esztendő. Bevigyorog a nap az apáti kastély udvarán. Jön a huszár is — de nem a régi. Nem vitézkötézis magyar attila, hanem pléh gombos kék libéria van rajta. A lábain sárgabéiü, visszagyürt szárú csizmák. A kezén fehér keztyü. A képe ki van borotválva. Odabenn nincs agár. Az uraság ott hever a nyoszolyán, de uem horkol. Számit, egyre számit. Egyszer kopognak. — Nü, herein! Betoppan az inas. Halasról a kirándulásra jelentkeztek s abban részt vettek: Babó János, Halász D. Sándor, Gyevi Imre, Pázsit Antal, Gál Antal, Antal Cs. János, Gyenizse Lajos, ifj. Sze- csödy György, Stimakovits IsfváD, Hofmeister Ignácz, Szántsy István, Szalay Zsigmond, Farkas Elek, Kovács Antal, Babó Ferencz, Pusztai József, Kaszás Lajos, id, Tlmry Jó zsef, Simon Mihály, Dr. Hermán Ferencz, Babó Benő, ifj. Babó Benő, Farkas Dezső és Dr. Szabó János. Több községből megjelentek: Vida Gábor, Békás Sándor, Békás József, Nagy Lajos, Kollár István. Kemény József, László Gábor, László László, Holman Lajos, Németh Lajos, Szabó István és Kelemen József. A szabadkai állomáson a kirándulókat Ásványi József, a földmives iskola igazgatója várfa, a ki a Palicson levő földmives iskolában a kirándulókat megvendégelte, Ebéd után Ásványi igazgató és a többi szaktanárok vezetése alatt a földmives iskolát tekintették m0g, a hol nagyon sok tanulságos dolgot mutogattak. Ezután következett a gazdasági épületek megtekintése, a gazdasági instrukczió megnézése, a melyről az iskola egyes növendékei vizsga-szerű előadásokat tartottak. Megtekintették még a jószág állományt, a melyekről a kirándulók nagy elismeréssel nyilatkoztak. Megnézték továbbá az iskola szőiőszetét, gyümölcsészetét és erdészetét. Igazán nagy elismerés illeti az intéző köröket, hogy ezen gazda kirándulásokat szervezték, miután kis gazdáink az ilyen tanulmány kirándulások alkalmával nagyon sok oly gyakorlati dolgot látnak és tanulnak meg, a melyeket saját kis gazdaságukban minden megerőltetés, vagy szakértelem nélkül könnyen létesíthetnek. Meg kell dicsérnünk Ásványi igazgató urat, a ki az iskola felállítása, vagyis 3 év óta valóban bámulatos dolgokat végzett s magát az iskolát nem igy rendezte be, mint sok helyen bevett szokás, fénnyel, pompával, hanem egyszerűen, praktikusan, hogy ez által a kis gazdáknak igazi mintául szolgáljon. De elismerés illeti Ásványi igazgató urat azon szives fogadtatásért, a melyben a kiránduló kát részesítette, s azon lekötelező szivessé— Mit okorjo ? — Г biít, gnediger herr, kerem alassan a a nagyságos Kővari zurasaggal akarja makát megpuszilni egy zur. — En velem? — Ja wohl 1 — Kicsada ? — A herr tízporáji akarja megpeszelni zuraság. De már erre Kővári ur földühödik. — Micsada ? A Zboray Abrahám ? Az a ruudjos, az a cshavargu! Bizamosan megint kulcson akarja kérni. Tbakarodjék. Mandja neki, kikapta az utoisó porczion, most már menjen dolgozni. — Ja wohll — Várjan. Mandja neki, majd beprotezsálok ütet a vármegyéhez dijnoknak. Majd írok a Móni fiamnak. Csek ne is lássam ütet. Adjon neki két hatust. Mmarss 1 Mert Kővári Izor ur olyan uraság, aki ha kissé lobbanékony is, de űzet és protegál. * Már most ki volt bünösebb? A könynyelmü Zboray Abrahám e, vagy az a hangya-szorgalmú Steinberger Izrael?
