Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-24 / 26. szám
Könyvvásárlás. Meddő tárgy, fogják mondani sokan, ha e czikkely czime szemükbe ötlik. Meddő tárgy, elcsépelt thema, megvitatásának hatása, eredménye nincsen. Sok jóakaratu ember unos-untalan tárgyalta már: okos jóhiszemű érveik elmerültek a nyomtatott betűk tengerében, elhangzottak, mint ama pusztai szó, eltűntek, a nélkül, hogy nyomot hagytak volna maguk után. Kétségtelen, ez ellenvetésnek van alapja. A valóságok igazolni látszanak azok nézetét, a kik azt állítják, hogy agita- tiv utón nem lehet az irodalomnak közönséget teremteni. Egy, tiz, vagy száz czikkely, legyen bármilyen okos, meggyőző, ragyogó érvelésű, fejtse ki bármily ellenállhatlan erővel azt a nagy igazságot, hogy pezsgő, élénk kultúráiét csak oly országban képzelhető, melynek népessége érdeklődést mutat az iro dalmi jelenségek iránt, még egy embert sem vitt reá a könyvvásárlásra. Ezt megczáfolni nem lehet. Az irodalom iránti érdeklődésnek és az ezzel elválaszthatatlanul egybefüggő irodalompártolásnak egész más forrásai vannak. Sokkal mélyebbek ezek és egyenesek a népek belső lelki életéből szervesen fejlődő tényezők hatása alatt állanak. Itt kell feltalálni okaikat. Intenziv kulturélettel biró népeknél a könyvolvasás és ezzel kapcsolatban a könyvvásárlás a népesség bizonyos kulturális fokon álló rétegéből felfelé nélkülözhetlen közszükség. Ilyenek a nagy nyugati országok népei mind: kozók a nőegylet czéljaira nemesen telajánl- tak. így: Dr. Hermámé úrnő ajándékozott egy virágos kocsit ábrázoló elegáns tüíartót, egy érdekes óratartót és Két porczellán vázát; Kohn Antalné úrnő két két porczellán vázát, egy czukor dobozt, egy konyakos poharat, egy porczelán csészét, egy só és paprikatartót ; Győrfy Józsefné úrnő egy üveg Charí- reuset, károm üveg aitvatert, három doboz kandirozott gyümölcsöt, egy üveg rezeda partént, két darab pézsma szappant és egy doboz levélpapírt; Kohn Lipótné úrnő három porczellán alakot, egy baba fejet (tolítöriő^ és egy gyüszütartót; özv. Gönczné egy vas rudat golyókkal; névtelenül maradni óhajtó, a szolid rókát; Hofmeiszter Jgácz ur két nagj üveg bort (zöld Velteiiait); Pintér Barna ur egy üveg tokai aszút; Benedek Albert ur két láhast, egy csészét, egy íodritó vasat, két gyors főzöt, két czukor tartói; Pdjer József ur egy csomag Suchard csokoládét és egy csomag rizskeményitőt ; lfj. Babó Benő ur pedig egy mü?észi kivitelű olajfestményt, mely közbejött akadályok miatt a játék idejére nem érkezhetvén meg, később kisorsolásra kerül. Említett úrnők és urak szives adományaik által mindanynyian méltán kiérdemelték a a nőegylet és a rendezőség hálás köszönetét, A tombola jóformán még be sem végződött, az angol, franczia és német, melyek irodalma, szemben vitathatlan selejte- sedésükkel ma a virágzás sohasem látott fokán áll. Itt az átlag müveit ember könyv nélkül meg nem lehet. Egyrészt nem mulaszthatja el, hogy a tudományok rohamos fejlődése mellett szakismereteit folyvást ne gyarapítsa : innen a szakirodalmak páratlan izmos- sága, melyet p. o. Németországban csodálhatunk. Másrészt a szépirodalom iránti érdeklődés oly mérvű, melyről nekünk fogalmunk sincs, a melyet сзак irigységgel bámulhatunk. A belletrisztika uj termékei iránt mindenki érdeklődik s ez érdeklődés nem platonikus, hanem megnyilatkozik azokban az előttünk elérhetetlennek tetsző sikerekben, a mely egy nemesebb, nevezetesebb szerző érdekesebb könyvének, regény vagy novellakötetének megjelenését követik. A franczia Charpentier czég némely kiadványa egy két hét alatt éri meg a századik kiadást a mi százezerszám jelenti a példányokat. Nálunk, legolvasottabb íróink: Her- czeg, Mikszáth, Bródy- Jókairól, mint az egyetlen kivételről nem szólván — hét nyolcz kiadásnál többet nem érnek, s ez is évek eredménye: a tízezres példányszám pedig már horribilis. Viszonyainkat e tekintetben még csak össze se mérhetjük a külíöldiekkel. Ha ennek oka tisztán szellemi szuk- letünk csekélyebb volta lenne, ha elértük volna azt, a mi egyáltalában elérhető, akkor valóban felet tintapazarlás e tárgy fölött elmélkedni. Meggyőződésünk azonban, hogy ez mikor egyezőre csak felgyűlt a láinpionok nagy sokasága. Fenut és alant mindenütt, hová csak a szem nézett, a szebbnél szebb lámpák egész sora szórta derengő fényét s nyújtott a szemlélőnek egy olyan szokatlanul szép látványt, milyennek a Sóstón eddig alig akadt párja. Legnagyobb hatást a csöppnyi vi-ágitó gömbök keltették, melyek a magas fák lombjai között mint meg anynyi szelíd fényű csillag tűntek fel. Veres, fehér és zöld színben, hogy fenni és alant mindenütt csak is a magyar szín domináljon. (Hej, ha ez a Sóstón túl is úgy lenne !) E közben felzendült Boldizsár Móricz jeles bandájának nótája. Az újonnan szervezett és megerősített első zenekaré (nj klárinétos, friss hurok, most hozatott gyanta, hadgyakorlatról viszsza érkezett kis bőgős) és kezdetét vette a táncz, hogy a pazar fényű díszes tánczte- remben reggel előtt meg se szakadjon. Mert nem utolsó az az élvezet, mikor az ember azért tánczcl a rekkentö hőségben, hogy a szegény gyermekek majd a télen meg ne fagyjanak a csikorgó hidegben. Tudósítónk a következő hölgyek neveit jegyezte fel: Úrnők; Babó Benőné, Dr. Babó Mihályné, Balogh Lászíóné, Berki Antalné, Dr. Dobó Menyhéríné, Farkas Dezsőné, Farkas Elekné, Győrfi Józsefné, Dr. Hermán Ferenczné, Hir báger Károlyné, Dr. Hofmeister Judáné, özv. nem igy van. A magyar közönség könyvvásárló kedvét egész más, merőben külső okok bénítják meg. Elsősorban divat nálunk az irodalmat nem venni komolyan. A forum emberei, politikusok, jogászok nem tartják rendjük méltóságával összeegyeztethetőnek azt, hogy szépirodalommal foglalkozzanak. Asszonyok léha mulatságnak fogják fel a vers- vagy regényolvasást. Továbbá a kik az előítéleten túl vannak, azoknál nem elég jelentékeny az érdeklődés az iránt, ami magyar. Szégyennek vélnék, ha Bourget uj könyve felől nem lennének tájékozva és azt meg nem szereznék, de hidegen hagyja őket minden a mi magyar. Végül van egy harmadik csoport, a mely érdeklődik minden iránt, olvas mindent, de nem annyira, hogy anyagi áldozatra is hajlandó volna. Ez a csoport, mely legszámosabb és legveszedelmesebb a kölcsönkönyvtár- hoz fordul. Ennek kell gyökeresen megváltozni. Az intelligens középosztály szánja feleslegét ^kártya helyett könyvre, érdeklődjék a külföldinél jobban a magyar iránt, hagyja a kölcsönkönyvtárakat a szegény néposztálynak, melynek azok szánva vannak — s akkor majd szebb jövő fog derülni a magyar litteratu- rára. H ÍREK. — Lovag Vári Szabó István polgármesterünk, mint örömmel értesülünk, súlyos bajából annyira felépült, hogy hivatafát a legközelebbi napokban elfoglalja. Midőn a szerencsés felgyógyuláshoz legőszintébb szerencse Hamar Andrásné, Imroh Lajosné, Kolozsváry Kiss Sándorné, id. Kozics Istvánná, Kristóf Józsefné, Musa Benőné, özy. Nagy Antalné, özv. Oláh Józsefné, Patay Istvánná, Pintér Barnabásné, Pataky Dezsőné, Bocsek Józsefné, Szabó Ivánné, Stimakovits Istvánné, Szathmáry Sándorné, Szekér Pálné, Szüle Lajosné, özy. dr. Sass Elemérné, Török Istvánné, Turóczi Istvánné, özv. Vógh Istvánné, Zámbó Istvánné, ifj. Zilah Istvánné, Zseny Mórné. Lányok: Babó Zäöfika, Babó Irma,- Babó Erzsiké, Babó Ilona, Balogh Mariska, Benedek Mathiid, Berki Joiánka, Dobó Ilonka, Dobó Gizella, Győrfi Maliid, Hodossy Etelka, Kozics Mariska, Kiss Etelka, Kiss Joiánka, Musa Erzsiké, Miidschütz Adolfine, Nagy Mariska, Nagy ftóza, Oláh Zsófi, Pázsit Ilonka, Pázsit Irénke, Bocsek Joiánka, Bocsek Ju- czika, Soltész Ilonka, Szabó Ilonka, Szabó Joiánka, Stimakovits Ilonka, Sass ,Irma, Tu- róczy Vilma, Varga Mariska és Varga Lenke (Szabadkáról), Végb Juliska, Vanyur Ilona, Vanyur Ida. — Felülfizettek t illetőleg jegyeik árát beküldték; Hermán Dénes, Hofer Mari Teréz, Győrfi József, Dr. Hofmeister Juda, (Jseuz Imre, ifj. Zilah István, Szel ér Pál, Horváth Gyuláné, Hofmeister Géza, Dr. Get- mai Józsefné, Túri Józsefné, Szalai Lászíóné 2—2 kor. Kovács Károly, Zseny Mórné, Mészöly István, Bikádi László, Bessenyey
