Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam Kun-Halas, 1900. január 1 1. saám. Előfizetési ár : Egées érre — 5 frt — kr Fél évr® — 2 „ 50 „ Negyedévre — 1 „ 25 » Egyes szám ara 10 kr. * Hősien minta tasmap. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija : 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: tárta íiasábos pstitsor 19 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. Gßfizetisi feíhivás. A jelen számmal lapunk IV. évfolyamát kezdjük meg. A kik figyelemmel kisérték szerény működésünket, tudják bizonyára, hogy nem végeztünk meddő munkát, nem szolgáltunk meddő czélokat. Mi maradunk, a kik voltunk s hisszük, hogy közönségünk is méltányolni fogja működésünket, s törekvésünket legalább anyagilag, tömeges előfizetéssel fogja támogatni. Ebben a véleményben kérjük a n. é. közönség támogatását, közönségünknek boldog uj évet, magunknak pedig kitartást kívánunk. huszadik század. A század, melynek bölcsőjénél állunk, épp úgy mint az apja a harcz százada lesz. De nem a politika, nem a nemzeti hiúság vagy gyűlölködés, nem az államfők szimpátiája vagy antipaíiája lesz a huszadik század harczának szülő oka, hanem az egyénnek a minden irányban való szabadság utáni törekvése és a népnek gazdasága. Harezolni fog az emberiség. hogy minél jobban éljen. A gazdasági erők, az elvonult és az uj szabadságok fognak surlódni és küzdeni és ki tudja, nem lesznek-e ezek a harezok épp olyan véresek, mint voltak az eddigiek ? Mi magyarok még nem vagyunk elkészülve erre a küzdelemre. De biztos, hogy azért kivesszük a részünket belőle. Amikor a vihar végigzug a tengeren, rezgésbe jön a tenger szivének minden atomja. Az európai kulturállamok között mégis mi állunk legtávolabb ettől a harcztól. Es ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és alkotnunk, hogy ha majdan ütni fog a nagy óra, önbizalommal és érett felfogással vethessük magunkat a népek kavarodó árjába. És ha igy lesz, kell hugy megujhodva kerüljön ki a legmesszebb menő szabadsági jogokkal felruházott és gazdaságilag erős és arányos Magyarország a I küzdelemből, hogy folytassa hivatott szerepét a világtörténelem ! csinálásában. i Roppant sok a tenni valónk a huszadik században s a nagy ; munkához hozzá kell járulnia minden egyes honpolgárnak, a románnak, a szerbnek és a tótnak is. Nincs messze az idő, hogy mint a nagy kulturállamok ezek a nemzetiségek is átfogják látni, hogy irridentikus törekvéseik sem nem aktuálisak, sem nem hasznosak, hanem kárhozatos fantó- mok, melyek a reális boldogulás lehetőségét megnehezítik, sőt kizárják. A gazdasági boldogulás, mint egyedüli aktuális és reális ambíciója a XX.-ik század népeinek, őket is átfogja hatni. A mindenféle pánszláv törekvéseket el fogja nyelni a XX.-ik század viharos tengere, a minthogy elnyelte a XIX. század a vallási viszályokat; egy lesz a magyar nemzet abban a törekvésben, hogy minden egyes polgára jólétben, jó törvények védelme alatt éljen. A. modern tudományos és gazdasági haladás egyik legszebb vívmánya a villamos reflektor, bevilágít az agyakba és szivekbe is, és akik eddig sötétségben tapogatóztak, homályban keresgéltek, látni fogják az igazi czélt, mely ment az elfogultságtól és melyet a felebaráti szeretet szentesit meg. A felebaráti szeretet! A gazdasági boldoguláson kívül ez fog legjobban érvényesülni a huszadik században. Humanitárius intézményeknek most még sajnos nem is sejtett országokban kell A „KUN-HALAS“ tárczája. . i rr.v .w:т.-п гг;::: гг;..: "г.гглтптггптггдвл...... ж pw.t: Riport az évről. 1900 január 1-én egy óriási népszerűségnek örvendő, találó mondás veszti el aktuális érdekét: a fin de siécle. A századvég elsülyed az idők feneketlen tengerében és vele elsülyed a század is, mely uj emberekkel, uj eszmékkel és uj czélokkai frissítette fel ezt a sárgolyót, mely kering kering a Nap körül, ki tudja, miért és ki tudja, meddig ? Kár a századvég szálló igeért, mert1 kitünően jellemezte a mai embert, a inai viszonyokat és erkölcsöket. Különösen az erkölcsöket, melyek, hajh ! meglazulának, különösen az enyém és tied és a két nem közötti viszony tekintetében. A fine de siécle hűen visszaadta a legújabb emberi-: ség minden irányban tanúsított dekaden.- cziáját, diszkréten tudott kifejezni mindent a jellembeli gyöngeségtől a disznólkodásig. De visszatükröztette erényeinket is, mert erényeink is vannak ám. Igaz, hogy ezekkel az erényekkel porul jártunk volna a j régi, úgynevezett erkölcsvilágban. Erényünk ugyanis a szabadság, vagy legalább az utána való törekvés, az egyén és a tömeg szabadsága. Mi fogja majd pótolni ezt a pompás szálló igét ? Ha nem csalódom, még él a fine de siécle apja, egy szellemes párisi ujságiró, reá bízom e kérdés megoldását és szivemből gratulálok neki, ha második gyermeke is oly sikerült lesz, mint az első, amely meghalt, meg............De tán nem örökre, tán feltámad majd a huszadik század végén, hanem a jó isten tudja, mit fog akkor jelenteni . . . Ez az elmúlt év nemcsak mathematikai- lag, de psichiologiailag fine de siécle év volt. Eseményekben, melyek jellemzik az emberiséget, elég gazdag volt, s közülök nem egy szerepet fog játszani a világ históriában. Vegyük mindjárt elő a világhistoriai eseményt, melynek Dreyfus Alfréd, a franczia tüzérkapitány a központja. A derék ex kapitány most boldogan, nyugodtan él családja körében, az ördögszige- ton elgyengült gyomra már meg tudja emészteni a kemény marhahúst is és Ő hízik immár, mint egy nyugalmazott préfet. Csodálatosan szívós az emberi szervezet ; rettenetes, iszonyatos vádsulya alatt összeroskadva négy és fél esztendőt töltött az Ördögszigeten baromi életmódban. Hazahozták a kábult, tompult elméjű embert s mig egyfelől a szabadság és becsület ragyogott feléje, másfelől szemtől szembe állott a Mercierekkel, Roget-kal, Bertillonokkal, akik hazudtak és vádoltak úgy, ahogyan még soha kegyetlenebbül, hazugabbul és hülyébben. Egész Európa lázban égett, mig tartott a rennesi nagy tárgyalás, e döntő mérkőzése a századvég jó és rósz erkölcseinek — mi dúlhatott Dreyfusban,, akinek a bőrére ment ez a mérkőzés. Es ime, ő most sok marhahúst eszik és hi zik. Váljék egészségére a derék kapitánynak, aki által megismertük a feleségek legjobbikát, az asszonyok mintaképét, Dreyfus Lucie asszonyt, és fölismertük ismét népek hivatott vezérét, Francziaországot. A szajnaparti Ninivében él egy szép asszony, a kinek férjét a rettentő bűn minden bizonyítékával megterhelve ellife- rálják az oczeán egy sziklaszigetére, mely az ördögről van elnevezve. Özvegyebb lett minden özvegynél és a törvény megadja neki a jogot arra, hogy a férfitől, a ki örökre elveszett ж társadalomtól és milliók által gyűlölt és megvetett névtől megszabaduljon. De Dreyfus Lucie, ott az örök vigság és gyors feledés városában nem akar válni, hanem mintha ezer akaraterőé férfi leikével cserélte volna fel a magáét, megindítja titáni harczot hitveséért és neve becsületéért. Mert ő szerette Alfrédet és a férfi, akit igy tud szeretni asszony, nem lehet romlott És győz a csodálatos asszony; Alfréd szabad lesz, Alfréd odahaza van; Alfréd hízik ... ez a szerelem diadala. Oh, Francziaország, leborulok nagyságod előtt. Mert minél nagyobb bűnöket társz fel a hüledező világ előtt, annál
